2026. március 9.
János evangéliuma 12,37-43
Átélni a csodákat, mégsem felismerni Jézust
Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne. (János 12,37)
Slide1

Van az életednek olyan területe, ahol fontosabb számodra, hogy mit gondolnak rólad az emberek, mint az, amire Isten hív? Mi változna, ha felcserélnéd ezeket a prioritásokat?

➤

➤

➤

Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. (János 12,42-43)
Tovább olvasom

János evangéliuma 12,37-43

37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” Ézs 53,1; Róm 10,16 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Ézs 6,9-10 41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Ézs 6,1-4 42 Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; 43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

➤

Néha azt gondoljuk, hogy ha az emberek látnák Istent, ha saját szemükkel látnák Jézus csodáit, akkor könnyű lenne hinni. De a János 12,37–43 meglepő képet mutat: sokan látták Jézus tetteit, mégsem jutottak hitre. Miért? Mert a hit nem pusztán a bizonyítékokon múlik; sokkal inkább a szívünk állapotán. János arról ír, hogy bár a jelek teljesen egyértelműek voltak, egyesek mégis úgy döntöttek, hogy nem hisznek. Mások ugyan hittek, de titokban tartották, mert féltek attól, mit gondolnak majd róluk az emberek. A 43. vers így fogalmaz: „többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” Elég keményen hangzik, nem? Gondolj csak a nyomásra, ami az iskolából, a közösségi médiából vagy a barátaidtól nehezedik rád. Könnyű titokban tartani, miben hiszel, nehogy túl furának, túl vallásosnak, vagy egyszerűen „másnak” tűnjél. Néha a csendet választjuk a bátorság helyett, a kényelmet a meggyőződésünk helyett. Ne aggódj, ha ez ismerősen hangzik – Jézus idejében is nap mint nap ugyanezzel küzdöttek az emberek. Jézus valami jobbra hív minket: olyan hitre, amelyet nem a félelem formál, hanem a bizalom erősít. Olyan hitre, amely Isten tetszését keresi, nem a tömeg elismerését. Amit mások gondolnak rólad, az gyorsan elmúlik, de Isten véleménye örök. Ez az igerész arra is figyelmeztet, hogy a hitetlenség növekedhet, ha folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk Isten hangját. Ha a könnyebb utat választjuk a helyes helyett, a szívünk lassan megkeményedik, és később nehezebben tudunk Istennek válaszolni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy már most – ma – hallgassunk rá. A kérdés tehát: Isten vagy az emberek elismerése számít? Készen állsz Jézust nyíltan követni, még akkor is, ha ez kényelmetlen? A bátorság nem azt jelenti, hogy soha nem félsz, hanem azt, hogy a félelmed ellenére is engedelmeskedsz. Kérd Istent, hogy lágyítsa meg a szíved ott, ahol a félelem vagy a büszkeség megkeményítette! Kérj Tőle bátorságot, hogy úgy beszélj, cselekedj és élj, ami Őt dicsőíti! Ne feledd: Jézus lát téged, ismer téged, és melletted áll! Az Ő elismerése biztosabb és teljesebb, mint bármi, amit a világ adhat. Beth James

➤

➤


Hallgasd meg a Stand című dalt a Newsboys együttestől a háttérinfóknál!

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.