Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. (Róma 7,14-15)
Számtalanszor elhatároztam már, hogy megváltozom. Nem követem el többé azt, amiről tudom, hogy nem jó, főleg nem méltó Krisztushoz. Aztán mégis megteszem. Mi lesz így velem?
➤
➤
➤
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. (Róma 7,16-25)
Tovább olvasom
Pál levele a rómaiakhoz 7,14-25
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Zsolt 51,7; Gal 5,17 16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.
➤
A törvény jó, igaz és lelki, azonban nem csak arra nem képes, hogy megmentsen a haláltól, de arra sem, hogy megszabadítson a bűntől, és megszenteljen. Nem erre való, nem ezért kaptuk.
Ugyanakkor nagyon is hasznunkra van azáltal, hogy mint egy tükörbe beletekintve: meglátjuk önmagunkat, és meglátjuk, mennyire híján vagyunk az igazságnak.
Ha az Úr Jézus kegyelméből élek, akkor a Szentlélek uralma alatt is kell élnem, mert a Szentlélek az, aki által új emberként, új életet élhetek. A törvény önmagában nem képes ezt megadni egyikünknek sem. A Szentlélek által azonban felvehetem a harcot a kísértésekkel, amelyek Pál szavaival élve, a testemből, Luther Mártont idézve pedig az óemberemből támad. Ez óhatatlanul is feszültséghez vezet: egyik részem akarja a jót, és gyűlöli a rosszat, és van egy másik énem, amely ezzel szemben kész a rosszra hallgatni, és a jóval ellentétesen cselekedni. Ez a belső tusakodás az újjászületett ember jellemzője, és mindaddig tart, amíg meg nem érkezünk teljes valónkkal Isten országába. A földi élet nagy csatája ez: az újra és újra feltámadó óember és az újjászületett ember, Isten megváltott gyermekének csatája.
Lelkigyakorlat: A nap végén, a szemlélődő imádság során figyelj arra, hogy mikor tudtál teljes figyelmeddel Istennel lenni, mikor hallottad legtisztábban az Ő iránymutatását? Gondold át, sikerült-e követni? És mikor történt az, hogy megfeledkeztél róla, és a magad feje után mentél, nem feltétlenül a legjobb döntéseket hozva? Végül tedd le életed minden dolgát Isten elé, aki új kezdetet ad, nap nap után!
Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia
➤
➤
Hallgasd meg a Névtelen Bandtől az Itt vagyok című számot a háttérinfóknál!
Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”
