2026. március 29.
Pál levele a filippiekhez 2,6-11
Mit jelent önmagam megüresítése?

…aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel… (Filippi 2,6)
Slide1

Mindenhonnan azt halljuk, hogy szerezzük meg a lehető legtöbb előnyt, és várjuk el, hogy tisztelettel bánjanak velünk. Jézus ennek pont az ellenkezőjét tette. Hátrahagyta a mennyei kiváltságokat és az Őt megillető dicsőséget, hogy közülünk valóvá váljon.


… Aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Filippi 2,6-8)
Tovább olvasom

Pál levele a filippiekhez 2,6-11

6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8 megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; Ézs 45,23 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.


Jézus Isten maradt, tökéletesen, de nem teljes dicsőségében jött közénk. Magára vette az emberi lét korlátait. Lemondott a mennyei kiváltságairól, és közöttünk élt, így láthattuk, milyen a tökéletes élet. Megmutatta, hogyan lehet Istennek tetsző szerénységgel viszonyulni másokhoz, az ő igényeiket a sajátjaink elé helyezni. Jézus azt szeretné, ha mi is így állnánk másokhoz. Tekintsük úgy magunkat, mint akik elsősorban Istent szolgálják, és ebből az is következik, hogy hívő testvéreik felé is szolgáló szívvel fordulnak. Bármiről is mondunk le annak érdekében, hogy mélyebben szeressük Istent és embertársainkat, az Úr gazdagon megjutalmaz érte. Nagyra értékeli az olyan áldozatokat, amelyeket az Ő példáját követve hozunk meg. Ahogy közeledünk az Úrhoz, beláthatjuk, hogy valójában nem arra van igazán szükségünk, hogy foggal-körömmel ragaszkodjunk minden egyes „kiváltságunkhoz” (pl. az összes szabadidőnkhöz). Isten ugyanis sokkal értékesebb dolgokat ad nekünk azok helyett, amiket szívből odaszánunk az Ő ügyére. Pál úgy biztatta a Filippiben lakó keresztyéneket, hogy szerény körülményei (börtönbe van zárva) ellenére is Isten dicsőségére és hatalmára mutat az élete, követve Jézus megaláztatásokkal teli életének példáját. Lederhaas Kirk



Hallgasd meg Ryan Stevenson –With Lifted Hands című dalát a háttérinfóknál!

Pál levele a filippiekhez
Pál apostolról tudjuk, hogy kész volt bárhová elmenni, ha az Úr küldte, hogy ott bizonyságot tegyen a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusról. Egyszer álmában egy macedón férfi jelent meg, aki kérte, hogy menjen el hozzájuk is (ApCsel 16). Így került Pál Európába, ahol az első gyülekezetet Filippiben alapította. Ott volt egy kicsiny csapat, élükön Lídiával, a bíborárus asszonnyal, akik megértették Pál beszédét, és Krisztust akarták követni. Ez a gyülekezet szépen fejlődött, és azon kevesek közé tartozott, akiktől Pál anyagi támogatást is elfogadott.
63 vége felé, amikor Pál a rómaiak börtönében volt, ajándékokkal látogatta meg őt a filippi gyülekezetből Epafoditosz, aki megérkezésekor megbetegedett. Gyógyulása után Pál visszaküldte Filippibe és küldött általa egy rövid levelet is. Azt gondolná az ember, hogy ez a levél arról szólt, hogy milyen rossz a fogságban. Azonban ez nem így van! Pál azt írta, hogy neki az élet Krisztus és a meghalás nyereség, és az örömről írt, hogy örül a látogatásnak, örül az adományoknak, örül Epafroditosz felgyógyulásának, örül a filippibeli gyülekezetnek, és az örömre biztatja őket is: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
Olvasd el ezt a négy fejezetet, és próbálj ma is, és mindenkor örülni!