2024. július 27.
A Krónikák második könyve 23,1-21
Ki vezet?

Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. (2Krónikák 23,16)
Slide1

Isten irányít engem vagy én irányítom Istent?


Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. (…) Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel. (2Krónikák 23,16-17. 20-21)
Tovább olvasom

A Krónikák második könyve 23,1-21

1 A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjával, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jóhánán fiával, Azarjával, Óbéd fiával, Maaszéjával, Adájá fiával és Elísáfáttal, Zikrí fiával. 2 Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek. 3 Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól! 2Sám 7,16 4 Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, 5 egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az Úr háza udvaraiban. 6 Senki se menjen be az Úr házába; csak a papok és a szolgálatukat végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig tartsa meg, amit elrendelt az Úr! 7 A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a templomba be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár! 8 A léviták és egész Júda mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. 9 Jójádá, a főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. 10 Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. 11 Akkor kivezették a király fiát, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, Jójádá és a fiai pedig fölkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király! 12 Meghallotta Ataljá az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ezért bement a nép közé az Úr házába. 13 Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés! 14 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg. 15 Akkor kituszkolták, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték. 16 Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. 2Krón 15,12 17 Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. 18 Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az Úr háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az Úr házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az Úrnak, örvendezve – amint az meg van írva Mózes törvényében – és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. 1Krón 23-26 19 Kapuőröket rendelt az Úr háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. 20 Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. 21 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.


„150 méter, 4-es kanyar balra, teljes gáz, 3-asban, kicsi fék!” … „100 méter, 3-as kanyar jobbra, hosszú fék, 2-esben teljes gáz, a végén bukkan!” Ezeket a rally versenyeken mondja az ún. mitfahrer. A mitfahrer a sofőr mellett ül és a sofőrrel egyeztetett szempontrendszer (pl. a kanyarok nehézségi fokozata, előhívó szavak stb.) alapján segít a sofőrnek, hogy minél jobban vezessen. Jelzi, hogy milyen messze van egy kanyar, azt mennyire nehéz bevenni és milyen sebességgel, hányas fokozatban menjen. Sokszor hallhatjuk, vagy akár mondhatjuk is, hogy „átadtam az irányítást Istennek, engedem, hogy Ő kormányozza az életemet, odamegyek, ahová ő vezet”. De sajnos nem inkább úgy van, hogy behívjuk Istent a mi életünkbe, megengedjük, hogy beüljön az autóba, de csak az anyósülésre, csak a mitfahrer helyére? Azért én kormányzom, biztos, ami biztos, de Isten tanácsolhatja, hogy mit csináljak és mit ne, aztán majd meglátjuk a kanyarban, hogy hallgatok-e Rá. Jézust csak az anyósülésre ültetjük. A mai történetünkben Jójádá főpap nagyszerű példaként áll előttünk. Az előző fejezetekben, napokban láthattuk, hogy politikailag, morálisan, vallásilag mennyire kusza és züllött állapotban volt egész Izráel népe. (Ha elolvasod a tegnapi áhítatot, abból ez szépen lejön, és a magyarázatot is az Ataljára való utalásban a mai igeszakaszunkban.) Ezt a züllött, bűnös állapotot szünteti meg Jójádá. És mit csinál? Nagyon fontos a sorrend! 1. Megújítja a szövetséget az Úrral. 2. Lerombolja a Baal templomokat (idegen, hamis isten templomai). 3. Trónra ülteti a királyt! Nem azzal kezdi, hogy beiktatja az új uralkodót, aztán ha „jut rá idő” lerombolja a templomokat és figyel Istenre! Nem! Legelőször megújítja a kapcsolatot az Istennel és a legvégén trónra ülteti az új királyt! Ezzel azt a gondolkodásmódot, életigazságot fejezi ki, hogy „A választott népen belül Isten gyakorolja a hatalmat, Ő az egyedüli király…”! (Dr. Kustár Péter) Ez a magunk életében is nagyon fontos! Az Isten kezében van a kormány, nem a mi kezünkben! Nem az anyósülésre ültetjük Istent, hanem Ő a sofőr! Ha mi próbálunk magunk irányítani, akkor eltévesztjük az Isten célját! De ha Istenre koncentrálunk, ha a Vele való kapcsolat a főfókusza az életünknek, akkor a mi életünkben is, a mi országunkban is öröm lesz, a mi életünket is, a mi városunkat is elönti a nyugalom. Ha most egy kicsit elgondolkozol; mi az a terület az életedben, ahol nem engeded, hogy Isten irányítson? Elég bátor vagy Istent a kormányhoz ültetni? Ezt a szent bátorságot kívánom neked erre a hétvégére! Jó utazást, az Isten nagyon jó sofőr! Boross Sámuel



Hallgasd meg a CrossYounity-től az Életút című dalt a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.