„Mindent nekem kell csinálni!” Igen, hajlamosak vagyunk a mártír szerepében tetszelegni, és el is hisszük, hogy ha nem volnánk, leállna a világ. Úgyhogy mindent el is vállalunk, mindenhová elmegyünk, rajtunk ne múljon. Aztán kimerülünk és még csalódottak is leszünk, mert nem elég hálás a nép. Ráadásul, nem is minden úgy sikerül, ahogy szerettük volna, talán sokkal jobban. Talán nem is rajtunk múlik… Az apostolok mennyit melóztak ott az első gyülekezetben Jeruzsálemben! Prédikáltak, betegeket gyógyítottak, még börtönbe is kerültek és ki is szabadultak. Mondhatnánk, hogy jól végezték a munkájukat, ügyesek voltak, de Lukács (aki írta ezt a könyvet) újra meg újra aláhúzza, hogy az Úr az, Aki cselekszik. Ez az egész Apostolok cselekedeteiről szóló könyv valójában azt szeretné megmutatni, hogy a feltámadott Úr Jézus továbbra is munkálkodik a tanítványai által. Az Úr munkálkodik; Ő gyógyít betegeket, Ő szólít meg, hív el embereket, Ő tesz csodát, Ő nyitja meg a börtön ajtaját és Ő ad bátorságot a tanítványok szívébe. A tanítványok mégsem dőlnek hátra, igenis szükség van rájuk; hogy Jézus kezei legyenek, akik megérintik a szenvedőket, hogy Jézus lábai legyenek, akik elmennek a nép közé, hogy Jézus szája legyenek, akik hirdetik az Evangéliumot. Mi lenne, ha befejeznéd az önsajnálatot és beállnál a helyedre, hogy hűséggel végezd, amit az Úr rád bízott? Azt csak figyelj, hogyan munkálkodik ma is az Úr! Harmathy Ágota