Hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőtt, amikor még Comó közel sem volt olyan felkapott hely, egy turista sétálgatott a Villa Balbianello környékén, ami akkor még nem volt látogatható. Az ott dolgozó idős kertész azonban kedves vendégszeretettel beinvitálta a kertbe az utazót. Mióta dolgozik itt? – kérdezte a turista. Huszonnégy éve. Gondolom sűrűn jár ide a gazda, ha a kertet ilyen szépen tartja. Vagy talán itt lakik? Ó, nem. Eddig mindössze négyszer járt itt, nagy utazó, messze országban él – jött a felelet. Utoljára mikor, elnézve a kertet, talán épp tegnap ment el? – érdeklődött tovább a turista. Nem. Tizenkét évvel ezelőtt járt itt legutóbb – jött a meghökkentő válasz. Majdnem mindig egyedül vagyok itt, ezért is örültem meg magának. Tizenkét éve? – jött a döbbenet az utazó részéről. De hát maga a kertet olyan gyönyörűen ápolja és rendben tartja, hogy az ura akár már holnap jöhetne! Holnap? Ugyan! „Oggi signore, oggi” – ami magyarul annyit tesz: ma, akár már ma jöhet az uram…” „Eljövök hamar…”, mondja itt Jézus a filadelfiai gyülekezetnek írt levélben. Manapság, amikor a globális bizonytalanság korát éljük háborúkkal, válságokkal, konfliktusokkal, sokakban felvetődik a kérdés: talán ezek már az utolsó idők lennének? Jézus visszajövetele a küszöbön áll? Most nem célunk az erre adható válaszban elmélyedni (alapból nem egyszerű kérdés – de nem is erről szól az igerész), azon viszont sokkal inkább elgondolkozhatunk: vajon ez a két szó bennünk mit indít el? Mi készen vagyunk a Gazdánk fogadására? Arra, hogy ez a „hamar”, akár a holnapot vagy akár a mai napot, a következő órát és percet is jelentheti? Feltűnt-e neked, hogy ez a gyülekezet csak dicséretet kap ebben a levélben? Az első századi egyházatyák is mindig pozitívan nyilatkoztak róla. Éppen ezért ők biztos nem fenyegetésnek, sokkal inkább bátorításnak élték meg Jézus ezen szavait. Mi is így vegyük! Mintha ezt mondaná: szeretteim, már nem sok idő és találkozunk, tartsatok ki továbbra is ilyen szépen (biztos nem volt könnyű – üldözések, zaklatások), ne lankadjatok, maradjatok meg állhatatosan a követésemben. Azt mondhatjuk, hatottak ezek a szavak, kitartóak voltak, hisz a mai napig van keresztyén gyülekezet ezen a helyen! (Törökország nyugati felén egy Alaşir nevű kisvárosról beszélünk!). A várost sokszor rázta meg földrengés, egyes ókori leírások szerint hol az egyik, hol a másik fele volt romokban. Mégis mindig felálltak és újjáépítették. Jézus azt kéri a gyülekezettől, hogy az Ő követésében is legyenek ilyen kitartóak és állhatatosak. Bizonyára a hitük megéléséből fakadóan volt sok nehéz helyzet, ami fárasztotta és megpróbálta őket (erre utalhat Jézus másik mondata: „…mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet…” Milyen vigasztaló lehetett nekik az is, hogy azt is mondja: „tudok dolgaidról”. Csupa dicséret és bátorítás. Nem tud(hat)om, téged milyen helyzetben talál a mai igerész. Én azt kívánom, erősítsen ma téged is: Jézus tudja, mi a helyzet nálad; látja igyekezetedet a tanítványságban, vegyél erőt te is bátorításából: tarts ki szava mellett minden nehézség, kísértés, zaklatás ellenére, igyekezz állhatatos maradni minden ellenhatás ellenére. Tudd: aki megtartja az Ő beszédét, azt Ő is megtartja (10.v.). Így várhatod Őt készen, érkezzen bármikor is! Hajdú Bálint Kadosa