Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. (Róma 14,19)
Voltál már olyan vitában, ahol vagy te, vagy akivel vitatkoztál mindenképpen nyerni akart, és azt akarta, hogy a másik ismerje el, hogy neki van igaza? Szerinted van értelme az ilyen vitának?
➤
➤
➤
Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. (Róma 14,19-21)
Tovább olvasom
Pál levele a rómaiakhoz 14,14-23
14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben, 1Kor 8,8 18 mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. 19 Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. 20 Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. 21 Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. 23 Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn.
➤
Vannak olyan emberek, akiknek az a fontos, hogy egy dologban, egy helyzetben, egy vitában mindig igazuk legyen. És ezért képesek - képletesen szólva - vérre menni a másikkal, és addig nem engedni el a dolgot, amíg a másik el nem ismeri, hogy igaza van. Ismersz ilyen embert? Én ilyen ember voltam. A családomban ez volt a fontos, hogy kinek van igaza. Az nyert, akinek igaza volt.
Itt Pál az étkezés és az ételek kapcsán fejti ki azt az elvét, hogy nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy Isten szeretetében egységben tudjunk maradni. Isten igazsága a fontos, és nem a sajátod.
Akkoriban is egy nagyon fontos esemény volt az étkezés. Főleg az együtt étkezés, mert az egy igazi közösséget jelentett. Egymással, és Istennel. És ezt az egységet nem volt szabad tönkretenni olyan felesleges vitákkal, hogy különböző, nem üdvösségi kérdésekben kinek van igaza.
És ez az üzenet számodra is a mai világban Páltól. Ha van egy testvéred a hitben, akkor nem az a fontos, hogy minden dologban meggyőzzed, hogy úgy gondolkodjon, mint te. Vagy hogy neked legyen igazad minden hitvitában, teologizálásban. Hanem az, hogy a szeretetközösség megmaradjon, és Isten szeretetét és elfogadását lássa rajtad. Ahogy Pál írja, hogy teljes erővel azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a közöttünk lévő békességet, összhangot és egymás épülését szolgálják. Könnyű ezt mindig megtenni? Egyáltalán nem. Sőt, néha kutya nehéz. De mégis ezt kéri tőled Pál az Igén keresztül, hogy erre törekedj. Sőt, továbbmegy Pál, ha a hívő társad megbotránkozna valami miatt (itt ugye az étkezés a fő példa), akkor inkább te se tegyed, nehogy megbotránkoztasd. Mert te szabad vagy megtenni, vagy megenni. De tudod mi a legnagyobb szabadság? Az, hogy ha tudsz úgy dönteni, hogy bár megtehetnéd, de mégsem teszed meg.
Egyszer kölcsönkaptam egy kisbuszt, amit vissza kellett vinnem használat után a telephelyére és onnan a slusszkulcsot elvinnem a kölcsönadónak. Az út vége felé jártam, amikor hátulról belém jöttek. Szerencsére nem látszott semmilyen sérülés a kisbuszon, ezért betétlapot sem kértem. Ami hiba volt. 25 percbe telt az út a telephelyről addig a pontig, ahol visszaadtam a slusszkulcsot. És nem hagyott békén az a gondolat, hogy „Ne mondd el neki mi történt, úgysem fogják észrevenni!” Hihetetlen szellemi harc volt, ahol az igazság elmondása vetélkedett a hazugsággal. És elképesztően felszabadító volt az, amikor odaértem, és azért, hogy ne hazudjak, rögtön azzal kezdtem: „Képzeld, mi történt, nekem jöttek hátulról!”. Ez az igazi szabadság, hogy bár megtehetném, hogy hazudok és ezzel bűnt követek el, de nem teszem meg, hanem elmondom mi történt és vállalom a felelősséget érte. Ezt Isten mindig megáldja.
A Jézusban megélhető igazi szabadság az, hogy szabad vagy nem megtenni olyan dolgot, amit megtehetnél.
Keleti Gábor
➤
➤
Hallgasd meg a Dics-Suli Bandtől a Hálám szálljon fel című dalt a háttérinfóknál!
Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”
