Ideges voltál és valaki azt mondta neked, hogy nyugi, ne parázz már! Segített rajtad? Vagy valaki azt ajánlotta, hogy igyál valami erőset, az oldja a szorongásodat. Vajon ez segít? Vagy valami még durvábbat, ami még illegális is… a világban mindenki azt mondja, ezek segítenek. De valahogy nem úgy tűnik. Jézus tanítványai is lehetnek nyugtalanok, szoronghatnak, félhetnek. Jézus tudja, látja ezt. Azt is tudja, hogy nagyon rossz így élni akár csak egy órát is. Ezért nem azt mondja nekik, hogy „Nyugi! Nem lesz semmi baj, szedjétek össze magatokat!” Nem. Jézus nem szövegel, hanem amit mond, az cselekedetté lesz, „ige”. Mikor azt mondja, hogy „az én békességemet adom nektek” (27. v.), Önmagát teszi mellé. Vagyis azért nem kell félniük, mert Ő velük lesz. Mindig. Most elmegy, de elküldi a „másik Vigasztalót”, maga Isten jön el a Szentlélek által, és mindig velünk lesz; a sötét napokon is, meg mikor minden jól megy, akkor is, mindig. Egy kisgyermek megnyugszik szülei jelenlétében, biztonságot és békességet jelent számára, bárhol el tud aludni, ha édesanyja öleli át. Jézus ezt az átölelő jelenlétet ígéri mindannyiunk számára. Ez nem olyan békesség, amit a világ kínál; nyugtatókkal, hamis szövegeléssel vagy féktelen szórakozással. Sok a békétlenség a világban; háborúk kívül, háborúság a családjainkban és bennünk magunkban is. Jézus békessége mindezek közepette betöltheti az életedet a Szentlélek által. Ülj le Jézus ölébe, mint egy kicsi gyermek, és engedd, hogy átöleljen! Harmathy Ágota