Mond ki velem: az én gonoszságom teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát. Milyen ízt hagy ez a szádban? Egyáltalán mit értett Pál ez alatt? Azt, hogy az emberi igazságtalanság még inkább kiemeli az Isten igazságát, mint a sötét éjszaka a hold fényét. Ez a kontraszt még nagyobbá teszi Isten dicsőségét, de ettől még nem dicséretre méltó! Persze nehéz ma már elképzelni, hogy valaki valaha komolyan azt gondolta, hogy ha bűnt követ el, Isten dicsőségét növeli. A mi mai gyakorlatunk persze más: a bűneink relativizálása, jelentéktelenné tevése jellemző. Van a két gyakorlatban mégis valami közös: a bűn megmagyarázása, önmagam felmentése. Jézus azért jött, hogy meghaljon a bűnös emberért. A megtérés, az új élet feltétele, hogy az ember alászálljon, és belássa, ki és mi is ő valójában. Ez nem egy kellemes utazás, de elkerülhetetlen. A korabeli zsidókhoz hasonlóan nehéz beismerni, hogy Isten ítélete rám is vár, hogy nem vagyok elég jó, bármilyen vallásos nevelést kaptam is, bármennyire keresztény környezetben nőttem is fel. A megtérés utáni bűnök leplezése talán még ennél is rosszabb, hiszen a Jézussal való élő kapcsolat szerves része a megszentelődés, a bennünk és körülöttünk lévő bűn egyre könnyebb felismerése és gyűlölete, és az ezek elleni harc. Felmentéseket persze itt is könnyen találunk. „Ez a vizsga annyira nehéz, csalás nélkül senki sem tudja teljesíteni…”, „És ha együtt élek a barátnőmmel? Úgyis össze fogunk házasodni...”, „Mindenki megértheti, hogy most csak feketén tudok dolgozni...” Isten akkor is hűséges marad hozzád, ha te hűtlenné válsz. Bátorítson ma ez arra hogy visszatérj hozzá, ha eltávolodtál Tőle! Daxner Tamás