
Érezted már, hogy mindened megvolt, mégis valami hiányzott? Te mivel próbálod betölteni ezt a belső hiányt vagy ürességet? Mit teszel, amikor lelkileg „kiszáradtnak” érzed magad?
➤
➤
➤
A Zsoltárok könyve 42
1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2Krón 20,19 2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Zsolt 22,8-9 5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! 7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. 8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 9 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez. 10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
➤
➤
➤
Háttérinfó:
A 42. zsoltár egy panaszének, azon belül is egyéni panasz, ahol a szerző saját lelki küzdelmét fogalmazza meg.
A szerzője a felirata szerint énekes léviták, Kórah fiai, akik a templomi szolgálatban vettek részt.
A szöveg hátterében az állhat, hogy a szerző távol van Jeruzsálemtől és a templomtól, ezért erős benne az Isten jelenléte utáni vágyakozás. Irodalmilag érdekes, hogy a zsoltár refrénszerűen ismétli: „Miért csüggedsz el, lelkem?”, ami a belső párbeszédet és az önreflexiót mutatja. A zsoltár a 43. zsoltárral együtt eredetileg valószínűleg egy egységet alkotott, ezt a közös refrén is alátámasztja. Az egész szöveg hullámzó szerkezetű: a remény és a kétség váltakozása jól tükrözi a hívő ember valós, nem idealizált lelki állapotát.






