Előfordult már veled, hogy belekortyoltál egy italba, arra számítottál, hogy jéghideg lesz, de kiderült, hogy langyos? Elég kiábrándító. A Jelenések könyvének ebben a részében Jézus ezt a képet használja a laodiceai gyülekezet leírására. Azt mondja róluk, hogy se nem forrók, se nem hidegek, hanem langyosak. Kívülről úgy tűnnek, minden rendben van, de a szívük távol van Istentől. Arra hív minket ez az igeszakasz, hogy vizsgáljuk meg a saját hitünket. Könnyű keresztyénnek nevezni magunkat, eljárni a gyülekezetbe, és akár az összes megfelelő választ is ismerni. De Jézus nem olyan embereket keres, akik csak megszokásból keresztyének. Igazi kapcsolatot szeretne velünk. A langyos hit kényelmes, könnyen elterelődik a figyelme, és nem hajlandó teljes szívvel követni Krisztust. A laodiceaiak úgy gondolták, hogy mindenük megvan, amire szükségük lehet. Gazdagok és önellátók voltak. Jézus mégis rámutatott, hogy lelkileg üresek. Néha mi is ugyanebbe a csapdába esünk. Előfordulhat, hogy a tehetségünkre, a népszerűségünkre, a jegyeinkre, a sporteredményeinkre vagy a közösségi médiában kapott elismerésre támaszkodunk ahelyett, hogy Istenben bíznánk. Ennek az igeszakasznak az egyik legcsodálatosabb része, hogy Jézus nem mond le róluk. Azt mondja: „Akiket én szeretek, azokat megfeddem és megfenyítem.” Az Ő helyreigazítása szeretetből fakad. Ezután szeretettel hívja őket magához: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.” Jézus közeli kapcsolatot szeretne velünk. Türelmesen várja, hogy megnyissuk szívünk ajtaját és beengedjük Őt. Kérdezd meg ma magadtól: A hitem él és növekedik, vagy már kihűlt? Jézus nem tökéletességet vár tőled, hanem a szívedet keresi. Nyisd meg Előtte az ajtót minden nap imádság, bibliaolvasás és engedelmesség által! Ő kész arra, hogy a langyos hitet élő és örömteli kapcsolattá formálja át. Beth James