Mindig könnyebb mást okolni a bajokért, mint őszintén bevallani: elrontottam, benéztem. Kényelmesebb megsértődni, megharagudni a fenyítésért, mint hallgatni az okos szóra és követni a játékszabályokat.
➤
➤
➤
A jelenések könyve 16,1-21
1 Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre! 2 Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták. 2Móz 9,10 3 A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben. 4 A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. 2Móz 7,17-21; Zsolt 78,44 5 És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; 6 mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték. 7 És hallottam, hogy így szólt az oltár: Igen, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. 8 A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; 9 és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. 10 Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, 2Móz 10,21 11 kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből. 12 A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. Ézs 11,15 13 És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok, mint a békák, 14 mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. 15 Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. Mt 24,43-44; Lk 12,39-40; Jel 3,3 16 És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek. 2Kir 23,29; Zak 12,11 17 A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trón felől: Megtörtént. 18 Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: olyan nagy volt a földrengés. Jel 8,5; 11,13.19 19 A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt, hogy neki adják Isten haragos indulata borának a poharát. Ézs 51,17 20 Eltűnt minden sziget, és hegyek sem voltak sehol, Jel 6,14 21 az égből jégeső esett az emberekre mázsás szemekben, és káromolták az emberek Istent a jégeső csapása miatt, mert ez a csapás igen nagy volt. 2Móz 9,23; Jel 11,19
➤
➤
➤
A jelenések könyve
A Szentírás utolsó fejezete, A jelenések könyve, bizony nem tartozik a legegyszerűbb olvasmányok közé. Vannak emberek, akik nem szívesen veszik elő, és vannak olyanok is, akik folyton csak ezt bújják, hátha kideríthetnek valamit az eljövendő időkről, az antikrisztusi gonosz időkről, vagy a Mennyben történő dolgokról. De miről is szól valójában A jelenések könyve? Érdemes hozzáfogni egyáltalán az olvasásához? Meg lehet érteni, vagy jobb, ha félretesszük, hogy ennek a könyvnek úgy sem tudjuk megfejteni a lényegét? Ehhez a könyvhöz türelemre és bölcsességre lesz szükséged, amelyet Isten mindenkinek megad, aki kéri tőle.
János idős korában Patmosz szigetén tartózkodott, amikor Isten megengedte neki, hogy bekukkanthasson a Mennyországba. Ott sok olyan dolgot látott, amelyet nem lehet igazán az ismert szavainkkal kifejezni. János igyekezett valamihez hasonlítani a látottakat. Próbálta úgy leírni, hogy érthető legyen Jézus kinyilatkoztatása, apokalipszise, amely eredetileg azt jelenti, hogy a fátyol fellebbentése. Az Úr felemelte egy rövid időre a fátylat, János bepillantott, majd leírta, hogy mi is tudjunk valami keveset a jövendőről. S ez elég is. Most még homályosan látunk dolgokat, nem értjük, hogy miről is van szó, de majd eljön az az idő, amikor Isten Elé kell állnunk. Akkor, ha Ő úgy lát bennünket, mint gyermekeit, akik Krisztus keresztjénél már megtisztultak, akkor mehetünk abba a csodálatos országba, amelyet nekünk készített. Ott már minden érthető és teljesen világos lesz. Te is ott leszel?