Ösztönösen keressük az erőforrásokat a mindennapi feladatainkhoz. Van, aki a sikereiből, a másik ember elismeréséből próbál erőt meríteni. Ezek önmagukban nem rossz dolgok. Jó, ha vannak céljaink. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek válnak az egyetlen erőforrásunkká. Mert mi történik, ha nem sikerül a dolgozat? Ha csalódunk valakiben, vagy elfáradunk? Az élet előbb-utóbb megmutatja, hogy a saját erőnknek vannak határai. Éppen ezért olyan bátorító a zsoltár üzenete: Isten ad hatalmat és erőt. Nem nekünk kell előállítanunk, hanem ajándékba kaphatjuk. Nem kell mindig nekünk erősnek lenni, Isten előtt ott lehetünk a félelmeinkkel, a fáradtságunkkal, a gyengeségeinkkel. Ő nem fordul el tőlünk emiatt, hanem közel jön hozzánk. Erre szeretne emlékeztetni ma minket, hogy Ő az, aki képes minket megújítani és megerősíteni. Ez nem azt jelenti, hogy a nehézségek azonnal eltűnnek. Inkább azt, hogy nem egyedül kell hordoznunk őket, hanem kitartást, békességet és reménységet ad. Ezért érdemes feltennünk magunknak a kérdést: Honnan próbálok erőt meríteni? Mihez fordulok, amikor elfáradok vagy elbizonytalanodom? A zsoltár arra bátorít, hogy Istent keressük. Az emberek támogatása fontos, a saját erőnk is értékes, de mindkettő véges. Isten ereje azonban nem fogy el, és nem a körülményeinktől függ. Amikor tehát legközelebb gyengének érzed magad, ne csak arra gondolj, hogy mennyi erőd maradt! Gondolj arra is, hogy kinek a kezében van az életed! Annak a hatalmas Istennek a kezében, aki ma is erőt ad azoknak, akik benne bíznak. És talán ekkor te is együtt mondhatod a zsoltárossal: „Legyen áldott az Isten!” Tóth-Gados Eszter