Nagyon sokszor – szinte észrevétlenül – azonosítjuk Istent azzal, amit Ő adni tud az életünkbe. Ezek általában olyan dolgok, amik lehetnek fontosak, de mégsem lényegi kérdések. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen Jézusban is látták a gyógyítót, a nagy „jóllakatót”, a csodatevőt és várták is tőle ezeket a dolgokat. Jézus pedig az Atyja és az emberek iránti végtelen szeretettől vezérelve, ahol csak lehetett, enyhítette az emberi lét nehézségeit, betöltötte – akár az egyszerű fizikai – szükségleteit. De mindig hangsúlyozta, hogy Ő nem ez és nemcsak ennyi. Nem egy nagy tanító, akinek a gondolataira bölcsen hümmöghetünk. Nem egy kedves pszichológus vagy mentor, akinek elsírhatjuk a dolgainkat, ő pedig kedvesen meghallgat. Lehetne ez is, de nem ez. Hiszen Ő nem azért jött, hogy bölcsebbek, rendesebbek vagy kedvesebbek legyünk, vagy esetleg gazdagok, netalán egészségesek. Ő azért jött, hogy teljesen új emberek legyünk. Akik megbékéltek az Istennel, mert Krisztus meghalt és feltámadt értük. Ha ezt megértjük, akkor persze meg is akarjuk élni, és leszünk kedvesebbek, bölcsebbek, talán rendesebbek is. De soha ne feledjük, Istent nem azért kell dicsőíteni, amit adni tud, hanem ami Ő maga, ami a lényege. Dicsőítsük az igazságáért, az irgalmáért és ennek a kettőnek az „eredményéért”, a megváltásért. Azért, hogy nem minket büntetett, hanem az egyedül bűntelent azért, hogy nekünk már ne kelljen büntetést elhordoznunk. Csomós József