2026. november 12.
A bírák könyve 17,1-13
Bér-pap
Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, ahol jövevényként letelepedhetek. Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évi tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita beleegyezett, úgy döntött, hogy ott marad annál az embernél. (Bírák 17,9-11a)
Slide1

Kaphatsz bármilyen csábító ajánlatot, mindig tedd mérlegre: Mit mond erről Isten igéje?

➤

➤

➤

Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Élt egy ifjú a júdai Betlehemben, Júda nemzetségében, aki lévita volt, de jövevényként ott tartózkodott. Ez a férfi elindult a júdai Betlehem városából, hogy jövevényként letelepedjen ott, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, Míká házához. Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, ahol jövevényként letelepedhetek. Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évi tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita beleegyezett, úgy döntött, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig úgy bánt vele, mintha a saját fia volna. Míká felavatta a lévitát. Így az ifjú a papja lett, és Míká házában élt. Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az Úr, mert egy lévita lett a papom. (Bírák 17,5-13)
Tovább olvasom

A bírák könyve 17,1-13

1 Élt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. 2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az Úr, fiam! 3 Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. 4 De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. 5 Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Bír 8,27; 1Móz 31,19 6 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Bír 21,25 7 Élt egy ifjú a júdai Betlehemben, Júda nemzetségében, aki lévita volt, de jövevényként ott tartózkodott. 5Móz 18,6-8 8 Ez a férfi elindult a júdai Betlehem városából, hogy jövevényként letelepedjen ott, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, Míká házához. 9 Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, ahol jövevényként letelepedhetek. 10 Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évi tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita beleegyezett, 11 úgy döntött, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig úgy bánt vele, mintha a saját fia volna. 12 Míká felavatta a lévitát. Így az ifjú a papja lett, és Míká házában élt. 13 Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az Úr, mert egy lévita lett a papom.

➤

Mai „laikus” szemmel nincs a fenti megállapodásban semmi hiba. Egy papi állást ajánlanak, és a vállalkozó lévita „szakmájában helyezkedik el”. De sajnos semmi sem stimmel. Egy lévitának a jeruzsálemi szent sátornál kellett szolgálnia. Bére a törvény alapján az áldozati állatokból és a nép tizedfizetéséből befolyó pénz volt. Tehát az első furcsaság a kóborló, helykereső lévita, aki nem elégszik meg az Úr által elrendelt juttatással. A második furcsaság Miká és házi szentélye. Bálványszobrot öntet, papi ruhát csináltat, saját fiát szenteli pappá – minden isteni rendelést kikerülve, azoknak ellene menve. A harmadik furcsaság, hogy a lévitának, akinek talán jobban kellett volna tudnia a törvényt, szeme sem rebben a törvényszegésekre, alkuba bocsátkozik az „állásért”. Nem Isten papja lesz, hanem a kenyéradó gazdáé. Nem Istennek engedelmeskedik, hanem a vágyainak és a pénznek. Kettős tanulság a történetben: Nem elég a vallásos buzgalom, saját ötlet ne helyettesítse Isten rendelését! Mert akkor nem mi formálódunk Isten kezében, hanem magunknak akarunk egy „házi istenkét” tartani kabbalaként, vagy szerencsehozó dzsinnként, akit mi irányítunk. Ennek semmi köze az élő Istenhez. Hasonlóan, aki Isten szolgája, az nem szegődhet el más szolgálatába, érdekszférájába. Nem adhatja magát bérbe sem gazdasági, sem politikai, sem hatalmi köröknek! Ismerd meg Isten szavát, és akkor meg tudod őrizni a szabadságodat: Isten-függésedet! Zámbó András

➤

➤


Hallgasd meg az Ő a méltó! című dalt az EMaBISz Kórus feldolgozásában a háttérinfóknál!

A bírák könyve
A bírókat jól ismerheted a sportpályákról vagy a tárgyalótermekből. Na, de kik azok a bírák?
Józsué halála után ott maradt a nép az Ígéret földjén vezető nélkül. Voltak, akik talán örültek is ennek, de voltak, akiknek hiányzott a vezető. Máshol azt olvassuk a Bibliában, hogy pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Bizony ebben a korban, amikor pásztor nélkül maradtak, engedetlenekké váltak és elfeledkeztek Istenről az emberek. Ilyenkor az Úr támasztott egy vezetőt, aki segítségükre volt a bíráskodásban és a harcokban. A bírát akár megmentőnek is fordíthatnánk, mert számtalanszor kellett a népet megmenteni a szomszédos népek támadásaival szemben. Voltak olyan időszakok, amikor Isten egy-egy vezért odaállított a nép élére és az vezette a kisebb vagy nagyobb csapatot, sőt volt, aki egymagában harcolt. Biztosan hallottál már Sámsonról, aki egy lakodalmi fogadás miatt megölt harminc embert, hogy elvehesse a ruhájukat. Egyszer azt is megtette, hogy kiemelte a város kapuját és felvitte a hegyre. Halálával pedig több ezer embert ölt meg az ellenségből úgy, hogy rájuk omlasztotta a templomukat. Ismerős lehet az a történet is, amikor Gedeon egy maroknyi csapattal ment a hatalmas sereg ellen és mégis győztesen fejezte be a csatát.
De tudtad, hogy ebben a könyvben egy igazi mesét is olvashatsz a fák királyválasztásáról? És tudtad, hogy Jeftének milyen súlyos árat kellett fizetnie a győzelméért? Ha nem, vedd elő A bírák könyvét és olvasd el a huszonegy fejezetet, amiből megtudhatod, hogy Isten milyen hosszútűrő és kegyelmes!