2024. április 19.
Krónikák második könyve 1,18-2,17
Milyennek kell lennie a templomnak?

Megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. (2Krónikák 1,12)
Slide1

Salamon korábbi kérésére Isten bőséges áldással válaszolt. A király szívében levő hódolat másokat is, még idegeneket is arra indított, hogy részesei legyenek Istene iránti tiszteletnek.


A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. De kinek is lenne ereje ahhoz, hogy templomot építsen neki? Hiszen az ég és az egek egei sem tudnak magukba fogadni őt! És ki, hogy templomot akarok én építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket apám, Dávid alkalmazott. (2Krónikák 2,4–6)
Tovább olvasom

Krónikák második könyve 1,18-2,17


Dávid és Salamon királysága dicsőséget hozott az Úr nevére, és tiszteletet váltott ki az idegen népek vezetőiből is. Szükség van-e nagy és díszes templomokra? A szimbólumok, a bennünket körülvevő épületek, képek nagy hatással vannak ránk. Salamon szívének vágya volt, hogy amikor templomot építenek az Úrnak, akkor az visszatükrözzön valamit Isten dicsőségéből, nagyságából. Ezzel együtt tudatában volt annak, hogy egy épület, legyen bármilyen nagy és szép is, nem tudja sem megjeleníteni, sem befogadni Isten méltóságát. Ez a tudás és ez a szívbéli vágy együtt mozgatta az istenfélő királyt, és tette sikeressé oly módon is, hogy többen melle álltak, segítették. Nem kevesen voltak, akik pedig két kezükkel dolgoztak az építkezésen. Istenhez méltó zenét, templomot, szolgálatot, imádságot vigyünk színe elé! Nem mintha ezekkel felérnénk Hozzá, hanem mert ilyen módon tudjuk felmutatni szívünk tiszteletét nagysága előtt! Tar Zoltán



Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.