2026. március 11.
János evangéliuma 13,1-11
Jézus meglepő szeretete

Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára (János 13,3-4)
Slide1

Mi lehet az a „lábmosó” szolgálat ezen a héten – valami apró, de fontos cselekedet –, amivel valaki felé kifejezheted Jézus szeretetét?


Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. (János 13,3-5)
Tovább olvasom

János evangéliuma 13,1-11

1 Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. Jn 19,30 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Mt 26,21 3 Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. 6 Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. 8 Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! 10 Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.


Ez a szakasz Jézus életének egyik legmeglepőbb pillanatát mutatja be az utolsó vacsora idején, amelyet kereszthalála előtt a tanítványaival töltött. Ha már elgondolkodtál azon, hogy vajon hogyan nyilvánul meg a szeretet cselekedetekben, ez a jelenet tökéletes példa lehet erre. Jézus tudja, hogy földi élete a végéhez közeledik. Tudja, hogy árulás és fájdalom vár rá. Ebben a pillanatban mégsem önmagára figyel, hanem a barátaira. Majd valami teljesen váratlan dolgot tesz: megmossa a lábukat. Akkoriban a lábmosásnak nem volt szimbolikus jelentése, egyszerűen csak undorító feladat volt, mert piszkos utakon gyalogoltak szandálban, állati ürüléket kerülgetve. A ház legalacsonyabb rendű szolgájának volt a dolga. Amikor Jézus, Isten Fia, letérdelt a törülközővel és a vízzel teli tállal, a tanítványok elképedtek. Péter még meg is próbálta megállítani, hiszen ezzel Jézus olyat tett, mintha a király vinné ki a szemetet. De éppen ez a lényeg. Jézus azt szemlélteti ezzel, hogy az igazi szeretet alázatos. Nem várja, hogy észrevegyék. Nem vadássza a lájkokat, a tapsot vagy mások dicséretét. Az igazi szeretet csendben, hűségesen szolgál, néha piszokban, kellemetlen körülmények között is. Jézus azt mondja Péternek, hogy ha nem moshatja meg, akkor Péter nem lehet közösségben Vele. Jézus nemcsak a piszkos lábakról beszél, hanem arról a mélyebb tisztulásról, amit csak Ő adhat. Nem tisztán és csillogóan érkezünk Jézushoz, hanem piszkosan, Ő pedig megtisztít minket: a szívünket, a bűneinket, a hibáinkat. Nem azért, mert megérdemeljük, hanem mert szeret minket. Mit jelent neked mindez? Azt jelenti, hogy Jézus követése nemcsak a helyes hitről szól, hanem a helyes életvitelről is. Azt jelenti, hogy észreveszed a szükséget magad körül, és készen állsz segíteni, még akkor is, ha ez nem hoz neked dicsőséget. Azt is jelenti, hogy beengeded Jézust az életed kínos, sérült, piszkos zugaiba is, mert Ő letérdel hozzád, és nem fordul el tőled. Ha a Mennyek Királya hajlandó szolgálni, akkor a szolgálat nem olyan valami, ami lealacsonyít, hanem hivatás. Beth James



Hallgasd meg J. Brian Craig –Jesus Washed Their Feet című dalát a háttérinfóknál!

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.