Nem minden fal omlik le azonnal. Nem minden változás látványos. Valamikor a „semmi” történik, és ettől majd’ szétfeszít az ideg. De ne stresszeld magad feleslegesen! Isten ilyenkor arra tanít: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! (Zakariás 4,6) Bízz Benne akkor is, amikor nem látod rögtön az eredményt!
➤
➤
➤
Józsué könyve 6,1-27
1 Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. 2 Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. 3 Járjátok hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer: így tégy hat napon át! 4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt! A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket! 5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, törjön ki hatalmas csatakiáltásban az egész nép! Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. 6 Józsué, Nún fia hívatta tehát a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt. Józs 3,6 7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, járjátok körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az Úr ládája előtt! 8 Úgy is történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr előtt vonult, és fújta a kürtöket, az Úr szövetségládája pedig utánuk haladt. 9 A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd pedig a láda után ment, és egyfolytában fújták a kürtöket. 10 A népnek azonban megparancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki csatakiáltásban. Akkor aztán kiáltozzatok! 11 Körülvitette tehát az Úr ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. 12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az Úr ládáját. 13 A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az Úr ládáját. Folyton fújták a kürtöket. 14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. 15 A hetedik napon pedig az történt, hogy pirkadatkor fölkeltek, és a szokott módon megkerülték a várost, most azonban hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. 16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost! 17 Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. 5Móz 7,1-4; 20,16-18; Józs 2; Zsid 11,31; Jak 2,25 18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! 19 Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek. 4Móz 31,50-51 20 Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Zsid 11,30 21 Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat. 22 A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki! Józs 2,12-14 23 Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. 4Móz 31,19 24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. 25 A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. Mt 1,5 26 Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! 1Kir 16,34 27 Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.
➤
➤
➤
Istennek a fal, a tűz, az éj sötétje nem akadály – a te életedben sem. Hiszed ezt?
Józsué könyve
Mi jut eszedbe, ha a honfoglalás szót hallod? Talán valami zene vagy színdarab, esetleg az ősmagyarok vagy netán egy játék? Bármi is legyen az első gondolatod, végül is eljutsz oda, hogy van valahol egy darab föld, amit el kell érni, meg kell küzdeni érte és végül boldogan élni rajta. A Bibliában Józsué könyve írja le a honfoglalás történetét.
Isten megígérte népének, hogy neki adja a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A nép hitte is, meg nem is. Ugyanis, amikor az Egyiptomból való szabadulás után odaértek a határokhoz, a tizenkét kémből csak kettő mondta, hogy be lehet oda jutni, el lehet foglalni azt az országot. A többiek megijedtek az ott lakó óriás emberektől. Nem is kellett nekik megküzdeni a helyiekkel, mert legközelebb csak negyvenévi vándorlás után értek oda az utódaik az Ígéret földjéhez. A honfoglalás idején Józsué volt a nép vezére és szépen apránként foglalták el és osztották fel törzsenként a területeket. Isten mindvégig velük volt és harcolt az ellenséggel. Józsué népe pedig változatos módon juthatott földjeihez. Volt rá példa, hogy csendben kellett kerülgetni a várost és az utolsó fordulónál maguktól omlottak le a falak. De az is előfordult, hogy az Úr nagy köveket hullatott a menekülő ellenség közé.
Izgalmas történetek várnak rád Józsué könyve olvasása közben, de a legfontosabb, amit megláthatsz, hogy Isten maga bátorította és segítette Józsuét, aki azt mondta az egész nép előtt, hogy „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok! … Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)