2026. június 13.
Pál levele a rómaiakhoz 15,14-24
Becsületbeli ügy

Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik… (Róma 15,20a)
Slide1

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.


Ezért kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. (Róma 15,15-16)
Tovább olvasom

Pál levele a rómaiakhoz 15,14-24

14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. 15 Ezért kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, 16 hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, 18 mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel, 19 jelek és csodák erejével, a Lélek erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. 20 Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, 2Kor 10,15-16 21 hanem amint meg van írva: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.” Ézs 52,15 22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. 23 Most pedig, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok.


Izgalmas képpel írja le az apostol azt, amit csinál. Ez a „becsületesnek tartani” nagyfokú önazonosságot feltételez, hiszen azt jelenti, hogy amit csinálok, azt szeretetből teszem. Nem azért vagyok becsületes, mert félek a következményektől, netalán a büntetéstől, hanem azért, mert csak így lehetek én önmagam. Sokszor azt gondoljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, látok olyan embereket, akik elkötelezettek a misszióban, Isten igéjének a hirdetésében, de közben azt gondolják, bármit lehet. Lopnak, csalnak, hazudnak, házasságot törnek, de mellette megy a szent süketelés. Nem gondolom, hogy ebben gyönyörködik az Isten, vagy, hogy ennek lenne bármilyen értelme is. Pál apostol még az igehirdetésének mikéntjét is ahhoz igazítja, hogy mi az, ami tisztességes, ami becsületes, mert vannak dolgok, amik nem férnek bele, még akkor sem, ha amúgy nem lenne benne erkölcsi kivetnivaló. Megvan-e bennünk ez az igényesség magunk felé? Mondjuk amikor kinyitjuk a szájunkat bizonyságtételre, akkor előtte a szívünket is kinyitottuk, mert így korrekt? Csak beszélünk az evangéliumról vagy aszerint is élünk? Csak rá akarunk beszélni másokat, vagy az életpéldánk bizonyítja a szavaink értékét? Az elmúlt időszak nagy bukásai érdekes (vagy éppen nem érdekes) módon mind-mind erről szóltak. Nem volt meg az a tisztesség és becsületesség, hogy megállok az Isten előtt és rendbe teszem magam, mielőtt megpróbálok másokat rendbe tenni. Tudjátok, szálka meg gerenda, nehéz úgy az egyiket, hogy még nem tetted meg a másikat… Csomós József



Hallgasd meg az Új Forrástól a Szívem kősziklája című dalt a háttérinfóknál!

Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”