2026. május 23.
Az Apostolok cselekedetei 4,32-37
Közösség mindenben: sikerült a kommunista kísérlet?

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. (ApCsel 4,32-33)
Slide1

Vajon milyen lehet az igazi közösség? Sokan próbálták már elérni, hogy mindenki egyenlő legyen, és mindenki beadja a közösbe, amije van. A történelemben erről szólt a kommunista kísérlet is. Lehet azt mondani, hogy az első hívők a kommunizmus úttörői voltak? Vajon tényleg sikernek értékelhető, amit a korai keresztények közösségként megéltek? Mintát vagy példát ad ez számunkra?


Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. (ApCsel 4,34-37)
Tovább olvasom

Az Apostolok cselekedetei 4,32-37

32 A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Jn 17,11.21 33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, 5Móz 15,4; Lk 12,33; 14,33 35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. 36 József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, 37 mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.


A tanítványok nagy erővel tanúskodtak Jézus feltámadásáról, mindannyian együtt voltak, nem volt köztük szükséget szenvedő. Mindenki az egész közösség javát nézte, nem csak a sajátját. Ezek mindenképpen sikerre utalnak. Az első keresztények közössége nem felülről diktált kényszer volt; szívből, önkéntesen jött. A kommunista időben viszont parancsuralom volt, kötelező szabályokat, tiltásokat tapasztaltak az emberek, s végül félelemből vagy kényszerből szolgáltatták be a terményt, ha akarták, ha nem. Isten országa nem szabályokból, hanem szeretetből épül. Nem az első hívők módszertani mintáját kell utánozni, inkább a lelkületi példájukat követni. A bibliai közösség lényege nemcsak a tárgyak, anyagi dolgok, hanem a szív megosztása. Képzeld el, hogy van egy barátod, akinek nincs uzsonnája. Te viszont hoztál magaddal két szendvicset. Ha az egyiket megosztod vele, ő jól lakik, te is örülsz, és a barátságotok erősebb lesz. Ez nem szabály vagy parancs, hanem szeretetből fakadó gesztus. Ilyen volt a bibliai közösség is. Pál apostol így ír: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2). Isten közösségében mindenki számít, és mindenki segíthet. Az igazi közösség tehát nem kényszerből vagy parancsból születik, hanem abból, hogy szívből szeretünk és észrevesszük egymás szükségeit. Gondold át, te hogyan tudnál ma közösséget építeni! Milyen elhatározásra jutsz az átgondolás nyomán, amit konkrét módon alkalmazhatsz a családodban, lakókörnyezetedben vagy iskolatársaid, barátaid között, netán generációs határon átlépve korban akár lefelé, akár fölfelé? Kántor Tamás



Hallgasd meg az EMaBISz Worship-től az Egy az Úr című dalt a háttérinfóknál!

Az apostolok cselekedetei
Tudod, hogy mit jelent a pálfordulás? Hallottad már, hogy a keresztyén név először csak gúnynév volt? Tudod, hogy kezdett elterjedni az evangélium? Milyen jó, hogy erre már mások is kíváncsiak voltak! Éppen ezért Lukács evangélista egy előkelő úrnak, Teofilusnak írta le két könyvben mindazt, amit átélt, és aminek utánajárt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szólt. A második pedig azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten Lelke által vitt véghez népe életében Jézus mennybemenetele után. A könyv címe: Az Apostolok cselekedetei. De valójában az evangélium terjedéséről olvashatunk benne. A legtöbbet Pál apostol missziói útjairól tudhatunk meg, hiszen Lukács maga is sok helyen személyesen jelen volt, tehát elsőkézből tudósít bennünket az eseményekről.
Nem volt könnyű dolguk az apostoloknak, szolgatársaiknak, de még a követőiknek sem. Ez a könyv egy izgalmas kalandregénynek is beillene, de ugyanakkor pontos útleírás és történelemkönyv is egyben, ami mind Istenre mutat. Ha szereted a földrajzot, vedd elő a térképet és nyomon követheted a keresztyénség terjedésének kezdeteit. Ha a kalandok érdekelnek jobban, akkor is érdemes elolvasni, mert ebben a könyvben szinte láthatod magad előtt, amint hajótörést szenvednek néhányan, vagy hatalmas katonai sereg szinte lopva menekíti a rabot. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, rá fogsz jönni, hogy ez nem csak történelem, hanem személy szerint neked szóló üzenet. Bár nem fenyeget a veszély, hogy börtönbe zárnak Jézus nevének hirdetéséért, mégis olyan sokszor hallgatunk róla. Te hirdeted Isten szeretetét és Jézus megváltását minden időben?