2026. február 16.
Pál levele a rómaiakhoz 4,13-25
Kegyelemből legyen

…a törvény csak Isten haragjához vezet. (Róma 4,15a)
Slide1

„A szoba közepén festőállványra erősítve ott állott egy csodálatos, egyénien szép fiatalember egész alakos képmása, vele szemben pedig, egész közel, ott ült maga a művész…


Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. (Róma 4,20-25)
Tovább olvasom

Pál levele a rómaiakhoz 4,13-25

13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. 1Móz 17,4-6; 22,17-18; Gal 3,29 14 Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, Gal 3,18 15 mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Gal 3,7 17 Ő, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”, mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. 1Móz 17,5; 5Móz 32,39; Ézs 48,13; 2Kor 1,9 18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!” 1Móz 15,5 19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. 1Móz 17,17; Zsid 11,11 20 Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 22 Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. 23 De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”, 24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, 25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. Ézs 53,4-5


Tini korom emlékezetes olvasmánya volt Oscar Wildetól a Dorian Gray arcképe. Neki egy festmény által lett egy olyan „tükre”, amiben azt láthatta, ahogy a lelke deformálódik a tettei miatt. Nekünk is van egy ilyen tükrünk: a törvény. A törvény által megláthatjuk, mennyire nem tudunk annak megfelelni. A regényben végigkövethetjük, hova vezet a reménység nélküli folyamatos szembesülés. Ábrahám nem a törvény/a „tükör” alapján, hanem a hite alapján részesült az ígéretben. De milyen ígéretben is hitt Ábrahám? Csak annyiban, hogy sok nép atyja lesz? Ábrahám hitének lényege nem az volt, hogy az ígéretben hitt, hanem a személyben hitt, akitől az ígéretet kapta! Te miben hiszel? Egy ígéretben vagy abban, aki tette az ígéretet? Lehetnek az életünkben olyan szükségleteink, amikre Istentől ígéreteket kapunk, de a legfőbb vágya mindannyiunknak az, hogy végre megszabadulhassunk attól az eltorzult képtől, amit magunkról látunk. Isten igazságos. Nincs benne semmi rossz. Ezzel nem férhet össze a mi eltorzult képmásunk. Isten mégis azt mondja, van helyünk nála. Hogy miért? Jézus vált azzá a csúf képmássá, ami a mi valódi ábrázatunk, ott függött megalázva, véresen a kereszten, azért, hogy ránk Isten újra úgy tekinthessen, mint amikor belelehelte lelkét a sárcsomóba és mosoly suhant át az arcán, hogy amit alkotott, az jó! Doroszlainé Jóka Renáta



Hallgasd meg a Forrás együttestől A tékozló fiú című dalt a háttérinfóknál!

Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”