Állsz a menzán kezedben a tálcával, de nincs sehol olyan hely, ahova szívesen leülnél. Nem azért, mert nem kedvelnéd őket, hanem „csak” nem ismered. Miért ennél velük, ha azt sem tudod, miről beszélgethetnétek? Jézus, amikor megszánta az éhes sokaságot, akkor többet akart, nem csak megetetni, hanem közelebb hozni őket egymáshoz és közösséggé formálni. Jézus kérése a tanítványaihoz, hogy ültessék le a tömeget, nem csupán egy technikai részlet, hanem a lényeg. Jézus tehát nem menzát nyitott: „álljatok sorba és egyetek” felkiáltással, hanem a sokaságot családias környezetben megvendégelte. A csoda nem pusztán arról szólt, hogy mindenki jól lakott. Hanem arról is, hogy addig idegen emberek együtt élték át Isten gondoskodását, miközben ismerőssé válhattak egymás számára. Ma könnyű magányos keresztyénnek lenni. Meghallgatsz egy dicsőítő playlistet, megnézel egy prédikációt a YouTube-on vagy végigolvasod az Út-on áhítatát, és kipipálod, hogy aznapra „megvan az Istennel való kapcsolatom.” De Jézus nem magányos követőket szeretne, hanem tanítványi közösséget. A hit tehát nem magánprojekt. Szükséged van másokra és nekik is rád. Egy gyülekezetre. Egy ifire. Egy olyan kis közösségre, ahol nem kell megjátszanod magad, és együtt ülhetsz le Jézus Elé. Néha fárasztó emberekkel lenni, néha könnyebb lenne egyedül maradni. De Jézus tudja: együtt erősödünk meg igazán. Ma Jézus arra hív, hogy ne csak fogyasztója legyél a hitnek, hanem legyél része és a formálója a közösségének is. Ma ne csak online kapcsolódj emberekhez! Ülj oda valaki mellé ebédnél, írj rá egy régi barátodra, vagy menj oda valakihez ifin, akivel még sosem beszélgettél igazán! Győrffy Eszter