2026. április 4.
János evangéliuma 19,31-42
A bátorság ajándéka

Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. (János 19,35)
Slide1

János evangélista hangsúlyozza: „Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot.” Miért olyan fontos ez? Mert ez is mutatja, hogy a hitünk nem csupán egy okosan megfogalmazott filozófián alapszik, hanem hiteles, történelmileg igazolható valóságon. Ennek megvalósulása, hogy volt valaki, aki ott állt a kereszt tövében, hallotta az utolsó szavakat, látta a lándzsadöfést, látta a vért és a vizet. Ez a tanúbizonyság pedig azért maradt fenn, hogy mi, akik két évezreddel később olvassuk, ne csak egy egyszerű történetet lássunk az eseményekben, hanem az életünket átformáló igazságot.


Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit. Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.” (János 19,38-42)
Tovább olvasom

János evangéliuma 19,31-42

31 Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a holttestek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy ünnepnap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Mk 15,42 32 Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. 33 Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, 34 hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 35 Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 1Jn 5,6-8 36 Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.” 2Móz 12,46; Zsolt 34,21 37 Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.” Zak 12,10; 4Móz 21,9; Jel 1,7 38 Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit. 40 Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. 42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. Lk 23,54; Mt 27,57-61; 5Móz 21,23; Ézs 53,9


Jézus sírbatételének története közben két meglepő főszereplőjével találkozunk: Arimátiai József és Nikodémus. Mindketten „szürke zónában” mozogtak egészen idáig. József titokban volt Jézus tanítványa a zsidóktól való félelem miatt, Nikodémus pedig az evangélium elején az éj leple alatt kereste fel Jézust a kérdéseivel. Ám most mindketten nappal, és bátorsággal felvértezve vállalják, hogy kinek a pártján álltak. Ebből is látjuk, hogy a világ Jézus halála után megváltozik. Felcserélődnek a szerepek. A sötétségben a „hivatalos” tanítványok szétszéledtek, de József és Nikodémus előléptek. Nem akkor lettek bátrak, amikor Jézus csodákat tett, hanem amikor látszólag minden elveszett. József és Nikodémus is kockára tette a pozícióját Jeruzsálem legfontosabb döntéshozó szervénél, a Vének tanácsában (Szánhedrin), pedig oda nem volt könnyű bekerülni. És mégis tettekkel és szavakkal is odaállnak Jézus pártjára. József elkéri a holttestet Pilátustól, Nikodémus pedig királyhoz méltó mennyiségű illatszert hoz. Amit Nikodémus Jézus testére önt, körülbelül 40 millió forint értékű mirha és aloé keverék volt. Elképesztő összeg, és Nikodémus mégsem sajnálta, hiszen valahol a szíve mélyén tudta, hogy egy királyt ken fel. Innen is láthatjuk, hogy mennyire nagyra becsülték ezt a látszólag egyszerű vándortanítót. Tehát látjuk, hogy ez nem csak egy egyszerű temetés volt, hanem a Lélek győzelme a félelem felett. Nikodémus hatalmas áldozata azt üzeni: a Krisztussal való találkozás mindent átértékel. Ami korábban fontos volt, a karrier, a vagyon, a biztonság, az a kereszt tövében feleslegessé, jelentéktelenné válik. Ők ketten már nem akartak rejtőzködni; rájöttek, hogy nem ülhetnek örökké a páholyban. Amikor mindenki más elmenekült, az ő hűségük felragyogott. Ez a bátorság ma is hív minket: ne csak szavakkal, hanem egész életünkkel hirdessük Jézus királyi méltóságát! Bozsoki-Sólyom Pál



Hallgasd meg az Agapé Worship dicsőítő énekét arról, hogy mit jelent kiállni a fényre, és hirdetni, hogy kicsoda nekünk Krisztus!

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.