2026. augusztus 6.
Józsué könyve 24,16-33
Isten gyorsabb, mint mi

Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. (Józsué 24,17a)
Slide1

Isten gyorsabb, mint mi. Megelőz bennünket a kegyelmével.


Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. Ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk, és minden nép között, ahol átvonultunk. Kiűzött előlünk az Úr minden népet, akik az országban laktak, még az emóriakat is. Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! (Józsué 24,16-18)
Tovább olvasom

Józsué könyve 24,16-33

16 Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! 17 Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. Ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 5Móz 5,6; 6,4 18 Kiűzött előlünk az Úr minden népet, akik az országban laktak, még az emóriakat is. Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! 19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 2Móz 20,5 20 Ha majd elhagyjátok az Urat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót is tett veletek. 21 A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az Urat akarjuk szolgálni! 22 Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az Urat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt felelték: Tanúi vagyunk. 23 Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez! 1Móz 35,2; 1Sám 7,3; 1Kir 11,1-4 24 A nép így felelt Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. 25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára, elébe tárva a rendelkezéseket és a törvényeket Sikemben. 2Móz 15,25; 2Kir 23,3 26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvénykönyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az Úr szentélyénél volt. 1Móz 35,4; Bír 9,6 27 Majd ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz majd a tanú ellenünk, mert ez hallotta az Úrnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz majd a tanú ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! 1Móz 31,48; Józs 22,27 28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. 29 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában. Bír 2,8-9 30 Eltemették örökségének a területén, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra van. Józs 19,50 31 Izráel pedig az Urat szolgálta Józsué egész életében meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik ismerték az Úrnak mindazokat a tetteit, amelyeket véghezvitt Izráelért. Bír 2,7 32 József csontjait, amelyeket Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz keszíta ezüstért, és amely József fiainak az öröksége lett. 1Móz 50,25; 2Móz 13,19; 1Móz 33,19; ApCsel 7,16 33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén adtak neki.


A fentebbi igében a határozott kiállás után egy érvrendszer következik. Miért döntöttem így, hogy szolgálom az Urat? Mert Ő kihozott bennünket a szolgaságból, nagy jeleket tett a szemünk láttára, mert vigyázott ránk végig az úton, kiűzte előlünk az idegen népeket. Olyasmi ez, mintha azt látnánk, hogy Isten előbb szolgálta a népet, minthogy a nép úgy dönt, hogy szolgálja az Urat. Isten megelőz bennünket. Igen, Isten már azelőtt megkegyelmez, megkönyörül rajtunk, mielőtt baj érne és mielőtt mi azt meglátnánk. Ebben a történetben a népnek kivételesen van szeme ezekre a kegyelmi pillanatokra, emiatt sorolja fel azokat. Isten megelőz bennünket. Karl Barth, 20. századi nagy teológust kérdezte egy diákja arról, hogy mikor tért meg (adta át az életét Istennek)? Barth így válaszolt: „Körülbelül 2000 évvel ezelőtt Nagypénteken.” Isten kegyelme megelőz bennünket. Ezt gyakran nem látjuk, ám össze tudjuk gyűjteni, hogy mennyiszer, mennyi ponton segített meg minket. Így szinte viszonzásképpen ajánlhatjuk fel magunkat, hogy mi egy ilyen könyörülő Istent szeretnénk szolgálni. Mit jelent az Istent szolgálni? Magamat kicsit háttérbe szorítani és Neki teret adni. Saját indulataimat, reflexeimet, szavaimat visszább venni és teret adni Istennek. Teret adni a szívembe az Ő könyörületének. Teret adni az Ő könyörületének a másokkal való kapcsolataimban is. Nem az igazamhoz ragaszkodni. Isten megelőz engem a kegyelmével. Ez a legfontosabb. Én is ezzel a kegyelemmel fordulhatok mások felé. De ez már következmény. Boross Sámuel



Hallgasd meg a MABIM DICS ‒ Kezdetben című dicsőítő dalát a Háttérinfóknál!

Józsué könyve
Mi jut eszedbe, ha a honfoglalás szót hallod? Talán valami zene vagy színdarab, esetleg az ősmagyarok vagy netán egy játék? Bármi is legyen az első gondolatod, végül is eljutsz oda, hogy van valahol egy darab föld, amit el kell érni, meg kell küzdeni érte és végül boldogan élni rajta. A Bibliában Józsué könyve írja le a honfoglalás történetét.
Isten megígérte népének, hogy neki adja a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A nép hitte is, meg nem is. Ugyanis, amikor az Egyiptomból való szabadulás után odaértek a határokhoz, a tizenkét kémből csak kettő mondta, hogy be lehet oda jutni, el lehet foglalni azt az országot. A többiek megijedtek az ott lakó óriás emberektől. Nem is kellett nekik megküzdeni a helyiekkel, mert legközelebb csak negyvenévi vándorlás után értek oda az utódaik az Ígéret földjéhez. A honfoglalás idején Józsué volt a nép vezére és szépen apránként foglalták el és osztották fel törzsenként a területeket. Isten mindvégig velük volt és harcolt az ellenséggel. Józsué népe pedig változatos módon juthatott földjeihez. Volt rá példa, hogy csendben kellett kerülgetni a várost és az utolsó fordulónál maguktól omlottak le a falak. De az is előfordult, hogy az Úr nagy köveket hullatott a menekülő ellenség közé.
Izgalmas történetek várnak rád Józsué könyve olvasása közben, de a legfontosabb, amit megláthatsz, hogy Isten maga bátorította és segítette Józsuét, aki azt mondta az egész nép előtt, hogy „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok! … Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)