Sándor György humorista egy alkalommal leült egy forgalmas buszpályaudvaron egy számára ismeretlen öregúr mellé, és elkezdte feltűnően nézni. Az illető zavarában végül elkezdett beszélni. Saját magáról, gondjairól stb. Sándor György végig nem szólt egy szót sem. Az öreg végül ezzel köszönt el: „Jó volt egy kicsit beszélgetni!” De ez nem igazi beszélgetés volt. Ahhoz legalább két aktív szereplő szükséges. Mindkettejük részéről nyitottság és reakció. Furcsa helyzetet vázol fel a zsoltár: Dávid biztosít lakást Jákób erős Istenének? Mi történik? Úgy megsajnálta Dávid az Istent, hogy komoly, egészségkárosító áldozatot is vállal, hogy Istennek legyen hol laknia? Mire jó ez? Dávidot megáldotta Isten, ígéreteket tett neki, vele ment. Ezt hadd nevezzük most egyfajta kommunikációnak. Azt kommunikálta Isten: fontos vagy nekem, hozzám tartozol és én hozzád. Dávid ezt megérezte és visszajelezte: ez nekem jó! Egy életre szóló „beszélgetésben” volt az Úrral - aktív szereplőként. Vállalása reakció a beszélgetésben Isten felé, hogy komolyan veszi, figyel rá: Isten velem akar jönni, akkor én is Vele! Az Istennel való beszélgetésben lét jó rendszer - érzi ezt a zsoltáros is. És érezhetjük mi is. Amikor Vele beszélgetünk, azt leginkább imádságban tesszük. De milyen jó abban megerősíttetnünk, hogy az egész életünk Istennel való közvetlen, interaktív beszélgetés. Azért mert Ő Jézus Krisztusban úgy döntött, amikor ránk nézett: „ … itt fogok lakni, mert így kívánom.” Tudtad, érezted, hogy minden napod egy nagy és fontos beszélgetés része? Amikor figyelnek rád és komolyan vesznek? Üljünk le mindennap tudatosan átélni Istennel azt, hogy „jó itt lenni”! Blatniczky János Dániel