A Krónikák második könyve 28,1-15
2024. augusztus 3.
Mit érdemel az a bűnös…?

Őseitek Istene, az ÚR haragra gerjedt Júda ellen… (2Krónikák 28,9)
Slide1

Ha egy tanár azt mondja, hogy ha nem csinálod meg a leckét, egyest kapsz, vagy ha nem adod le időre, amit kért, nem mehetsz vizsgázni, vagy ha a főnököd közli veled, hogy elveszíted az állásod, ha nem végzed el pontosan a rád bízott feladatot, akkor mindent elkövetsz, csak hogy ne következzen be az, ami fenyeget. És mi van akkor, ha nem hiszed, hogy ilyen szigorú lenne az a tanár, és nem érdekel a retorzió?

De volt ott az ÚRnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az ÚR haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban. Ezért most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és a jeruzsálemieket, hogy a rabszolgáitok és a rabszolganőitek legyenek, pedig vétkesekké teszitek magatokat ezzel Istenetek, az ÚR előtt. Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az ÚR izzó haragja fordul ellenetek! (2Krónikák 28,9-11)


A Krónikák második könyve 28,1-15

1 Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát az Úr, 2 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak. 3 Tömjénezett a Ben-Hinnóm-völgyben, és még a fiait is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 5Móz 18,9-12 4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt. 1Kir 14,22-23 5 Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az Úr. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. 6 Pekah, Remaljá fia ugyanis levágott Júdában egyetlen nap alatt százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak, de elhagyták őseik Istenét, az Urat. 7 Zikrí, egy efraimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéját, a király fiát, Azríkámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét. 8 Az izráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Gazdag zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába. 9 De volt ott az Úrnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az Úr haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban. 3Móz 19,18; 2Kir 6,22 10 Ezért most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és a jeruzsálemieket, hogy a rabszolgáitok és a rabszolganőitek legyenek, pedig vétkesekké teszitek magatokat ezzel Istenetek, az Úr előtt. 11 Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az Úr izzó haragja fordul ellenetek! 12 Akkor előállt néhány efraimi főember: Azarjá, Jóhánán fia, Berekjá, Mesillémót fia, Jehizkijjá, Sallúm fia és Amászá, Hadlaj fia azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek, 13 és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz az Úr előtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és az Úr izzó haragja fenyegeti Izráelt. 14 Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt. 15 Ekkor a fent nevezett férfiak előálltak, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába.

Isten szövetséget kötött népével. Ígéretet tettek egymásnak, hogy hűségesek lesznek egymáshoz. Abban is megállapodtak, hogy ha valamelyikük megszegné ezt a szövetséget, mi lesz a következménye. A bűnnek, a hűtlenségnek büntetése van. Isten népe mégis elfordult Urától és más istenek után járt, csupa olyan dolgot tett, ami utálatos Isten előtt. Jött is a retorzió, pusztulás, fogság, megszégyenülés és fájdalom. Még a reménység is elveszett, hiszen Isten haragja sújtotta őket, még a saját testvéreik is ellenségekké lettek. Ebben a reménytelen helyzetben szólal meg a próféta, Ódéd, és Isten szavát hirdeti. És az ítéletben felragyog a kegyelem. Megbékélést hirdet a teljes reménytelenségben. Hirdeti, hogy lehet békében élni egymással, ember az emberrel, és békét lehet kötni Istennel is. Nem kell mást tenni, csak elismerni, hogy Ő az Úr, az Ő szavának kell engedelmeskedni, senki másnak. És csoda történik: a győztes izráeli csapatok testvérként fordulnak a legyőzöttekhez; felöltöztetik, megvendégelik őket, ellátják a sebeiket, aztán még haza is kísérik őket. Nem azt kapták, amit érdemeltek volna, de Isten szeretete ilyen. Ma is ilyen. Arra hívlak ma, hogy tedd le a fegyvert, ne harcolj tovább Isten ellen, hanem engedd, hogy átöleljen Jézusban, hogy gyógyítson, tápláljon és vezessen! Harmathy Ágota


Hallgasd meg Böjte Csaba szavait a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.