A Krónikák második könyve 31,1-21
2024. augusztus 9.
Adakozás


Akkor Ezékiás elrendelte, hogy rendezzenek be kamrákat az ÚR házánál. Be is rendezték azokat, majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat. (2Krónikák 31,11–12)
Slide1

Mire adakozol szívesen?


A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében. A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az ÚR törvényéhez. Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet a marhákból és a juhokból; az Istenüknek, az ÚRnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. … A Cádók házából való Azarjá főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az ÚR házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az ÚR megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. (2Krónikák 31,3-6. 10)


A Krónikák második könyve 31,1-21

1 Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután hazatértek Izráel fiai, mindenki a maga birtokára. 2Kir 18,4; 5Móz 7,5 2 Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozat és a békeáldozat szent szolgálatára, magasztalásra és dicsőítésre az Úr lakóhelyének a kapuiban. 1Krón 23-26 3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az Úr törvényében. 4Móz 28-29 4 A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez. 4Móz 18,8-24 5 Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. 3Móz 27,30.32 6 A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet a marhákból és a juhokból; az Istenüknek, az Úrnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. 7 A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végeztek vele. 8 Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az Urat és az ő népét, Izráelt. 9 Ezékiás rákérdezett a papoknál és a lévitáknál a garmadákra. 10 A Cádók házából való Azarjá főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az Úr megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. 11 Akkor Ezékiás elrendelte, hogy rendezzenek be kamrákat az Úr házánál. Be is rendezték azokat, 12 majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat. Ezeknek a felügyelője Kónanjá lett, a lévita, helyettese pedig testvére, Simí. 13 Jehíél és Azarjá, Nahat és Aszáél, Jerímót és Józábád, Elíél és Jiszmakjá, Mahat és Benájá pedig Kónanjának és testvérének, Simínek a beosztottai voltak Ezékiás királynak és Azarjának, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint. 14 A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét az Úrnak felajánlott és igen szent dolgokat. 15 Mellette hűségesen szolgált Eden és Minjámín, Jésúa és Semajá, Amarjá és Sekanjá a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, Józs 21 16 a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, hároméves kortól fölfelé mindenkinek, aki a számára kijelölt napon belépett az Úr házába napi teendői elvégzésére, hogy elvégezze szolgálatát, tennivalóinak és beosztásának megfelelően. 17 A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. 18 A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket. 19 Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők körzetében lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt. 20 Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak lát Istene, az Úr. 21 Minden munkáját, amelyet az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.


Egyszer hallottam egy mondást, Istenhez legnehezebben az ember pénztárcája tér meg. Keresztyénként kínosnak érezzük, ha a látható, intézményes egyház anyagi ügyeiről kell beszélnünk. Népszerű az adakozás kapcsán azt gondolni, hogy a tized egy középkorból itt ragadt rossz szokás, vagy elintézni azzal, hogy az állam majd kifizeti a papjait. Pedig ez nem így van. Az Ószövetségben az Úr elvárta a népétől, hogy a papokról és a lévitákról, továbbá az áldozatokról gondoskodjon. Voltak olyan időszakok, amikor ezt a kötelezettségét a zsidóság elhanyagolta, ahogyan az ünnepek megtartását is. Ennek súlyos következményei voltak: éhínségek, fogság, ellenségeskedés. Ezékiás király ennek vetett véget a Páska újra ünneplésével. Ezt követően pedig rendezte a papok és a léviták helyzetét is. Isten tőlünk is elvárja, hogy ahogyan a zsidók gondoskodtak a papjaikról és a lévitákról, mi is ezt tegyük az Egyházunkkal. Nem azért, mert Neki lenne erre szüksége, hanem, mert minket nevel ezzel is alázatra. A tized megfizetésével, az adakozással tudatosíthatjuk, hogy semmi sem a mi érdemünk, így sem az anyagi biztonság, sem a gazdagság. Másrészt, amibe pénzt adunk, azt még inkább a magunkénak érezzük, felelősségteljesebben viszonyulunk hozzá. Akik örömmel és hűséggel megadják, ami az Úré, azoknak adatik is bőségesen. Nem szenvednek szükséget, hanem bővölködnek. Olyan csoda ez, mint az 5000 ember megvendégelésénél, amikor a „maradék” többszöröse volt annak, mint amit Jézus az elején megáldott. Nézz utána, hogy a gyülekezetedben (és az ifidben) mi az a cél, amire fontos lenne adakoznod! Győrffy Eszter



Háttérinfó:

Tudtad, hogy több egyház is tart fent szeretetszolgálati szervezetet, ami segíti a rászorulókat, katasztrófa helyzetben életet mentenek, összehozzák a segíteni akarókat a segítségre szorulókkal? Tevékenységükkel az evangéliumot cselekszik.
Nézz, utána milyen szervezeteken keresztül tudsz te is adakozni vagy segíteni:
Katolikus: https://karitasz.hu/
Református: https://jobbadni.hu/
Evangélikus: https://sztehlo-diakonia.webnode.hu/
Baptista: https://www.baptistasegely.hu/
<p>&nbsp</p>
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.