A Zsoltárok könyve 106,24-48
2024. október 20.
Isten nem feledékeny


Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. (Zsoltárok 106,45)
Slide1

Fontosnak tartod, hogy megtartsd az ígéreteidet? Könnyelműen ígérsz, ha nem sikerül megtartanod, akkor sem érzed ezt gondnak?


Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat! (Zsoltárok 106,44-48)


A Zsoltárok könyve 106,24-48

24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, 4Móz 14 25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára. 26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, 27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. 28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. 4Móz 25 29 Ingerelték tetteikkel az Urat, ezért csapás szakadt rájuk. 30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. 31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. 32 Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk, 2Móz 17,2-7 33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. 34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az Úr. 5Móz 7,1-4; Bír 2,1-3,6 35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. 36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. 37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. 2Kir 17,7-23 38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. 4Móz 35,33 39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. 40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az Úr, és megutálta örökségét. 41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Bír 2,14-23 42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. 43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. 44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. 5Móz 30,1-3 45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. 46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. 47 Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 1Krón 16,35-36 48 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!


„Az én ígéretem, jó ígéret, mert nem vonom vissza…” – hallottam egy apától, aki ezzel magyarázta a fiának, hogy miért nem ment el a gyereke fontos mérkőzésére, annak ellenére, hogy megígérte. Az édesapa láthatóan ezt viccesnek tartotta, de a fia arca elárulta, hogy mélyen csalódott és szomorú volt. A Bibliában ilyen beszélgetés biztosan nem hangozhatott volna el. Az Ószövetségben nincs ilyen értelmű ígéret-fogalom, helyette az ige, rendelés és a szövetség szavakat olvashatjuk. Amikor Isten Ábrahámmal, majd ezt megerősítve az ősatyákkal, majd a zsidó néppel szövetséget kötött, arra kötelezte el magát, hogy minden körülmények között érvényesek maradnak a szavai, nem feledkezik meg az ígéreteiről és megtartja azokat, még akkor is, ha a szövetség elfogadói erre méltatlanná váltak. A zsoltáros erre utalt, amikor ezt írta: Isten visszaemlékezett a szövetségkötéskor tett ígéretére. Isten számtalanszor bebizonyította, hogy népe hűtlensége és lázadása ellenére sem hagyja el a népét, Izráel tagjai bízhatnak abban a szeretetben és hűségben, ami az Istennel kötött szövetségüket jellemzi. A zsoltáros most erre emlékeztet minket is, hogy Isten hűséges szövetséges szeretetében mindenkor bízhatunk. Tévedéseink és bűneink ellenére irgalommal tekint ránk, emlékezve a Fiával, Jézus Krisztussal kötött szövetségünkre. Győrffy Eszter



Hallgasd meg az Areopágosz zenekartól az Én vagyok Istened című dalt a háttérinfóknál!

Háttérinfó
A történelmi zsoltárok között tartjuk számon a 106-at. Isten népének történetét az egyiptomi szabadítástól a babiloni fogság idejéig tárgyalja, ezért valószínű, hogy ezt a zsoltárt a babiloni fogságban jegyezték le.
Az írója az Úr dicséretére szólítja fel a gyülekezetet, bemutatva az Isten hatalmas tetteit, melyeket a népük történelemében vitt véghez.
Érdekessége, hogy a 3. vers a bölcsességirodalom stílusában íródott, amikor boldognak mondja azokat, akik megtartják a jogosságot és akik igazságot cselekszenek.
Izráel története egyben bűnbánatra is okot ad, hiszen sokszor a nép az Úr ellen lázadt. A zsoltár hasonlít Ezsdrás 9, Nehémiás 9, Dániel 9,4-19 bűnbánati imádságaihoz is.
A zsoltár egyúttal útmutatás is a fogságban élő népnek: ha megtérnek a bűneikből és Istennek tetszően élnek, akkor boldogok lehetnek!
Az utolsó, 48. vers valószínűleg eredetileg nem tartozott a zsoltárhoz. Amikor a 150 zsoltárt összeszerkesztették, akkor került ide a liturgiában használatos ún. doxologikus (Istent dicsérő) záróformula.