Az 51. zsoltár bűnvalló imádság. Dávid, az istenfélő király, a kegyes uralkodó elcsábítja a háborúban lévő hűséges katonájának, Uriásnak a feleségét, Betsabét. Amikor az asszonyról kiderül, hogy gyermeket vár a királytól, Dávid megpróbálja elsimítani az ügyet – mindenképpen azt akarja elérni, hogy Uriás hazamenjen a feleségéhez, hogy aztán amikor nyilvánvalóvá válik a terhesség, senki ne gondolja, hogy a gyermek nem Uriástól van. A terv azonban nem vált be. Dávid ekkor más úton próbál megoldást találni a számára igen kínos helyzetre. A csatában a legelső sorba küldi Uriást, hogy ott biztosan meghaljon – és ez a számítása be is vált. Uriás elesik, Betsabé ott marad özvegyen a király gyermekét hordva a szíve alatt. Úgy tűnik ez a borzasztóan kellemetlen ügy úgy zárulhat le, hogy a most már özvegy Betsabét Dávid minden következmény és gond nélkül veheti feleségül – és Dávid félrelépéséről senkinek nincs tudomása. Isten azonban nem tekintette lezártnak ezt az ügyet. Elküldi prófétáját, Nátánt Dávidhoz, aki szembesíti tettével. Dávid nem mentegeti magát és saját maga mondta ki a maga bűnösségét. Beismeri tettét, aminek megragadó kifejezője a felolvasott zsoltár. Dávid könyörgése, bűnbánata megrendítő. Isten törvényein és elvárásain keresztül látja magát és az életét, beleértve az elkövetett bűnt is. Tudja, hogy bűnéért nincs bocsánat, meg kellene halnia – de Dávid tudja, hogy Isten, könyörülő Isten. Hiszi, hogy mivel szíve legmélyéig megbánta bűnét és teljességgel megalázta magát Isten előtt, Isten könyörül rajta és megbocsát neki. Micsoda ajándék, amikor az Isten valamit a szívedre helyez! Amikor felismered az Ő akaratát, megérted az Ő szavát. Amikor indít valamire, hogy azt megtedd! És ugyanígy vedd ajándéknak azt is, amikor valami olyasmi miatt érzel komoly bűntudatot, amivel megszomorítottad. Tudd azt, hogy könyörülő Istenünk van, aki nem kívánja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. (Ezékiel 33,11) Annyi lehetőséget kaptál már Tőle! Bátran borulj elé, és tárd fel te is szíved minden titkos bűnét, amit ki tudja, milyen régóta hordozol, próbálsz eltemetni, de érzed, hogy ott van; bénít, leolt, jókedved veszi, amikor eszedbe jut. Mondd el te is a mi könyörülő Istenünknek: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (12. v.) Kovács Tamás