Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. (2Timóteus 3,1-4)
Pál második levele Timóteushoz 3,1-9
1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, Róm 1,28-32 3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7 Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 2Móz 7,11 9 De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.
Hú, ezt az igeszakaszt bizony nem szabad éhgyomorra olvasni! Belefájdulnak a szemeink és a gondolataink, ahogy minden egyes jelzőt külön-külön végig gondolunk. Pláne úgy, hogy mennyiszer magunkra ismerünk az egyes jelzők alatt!
Na, inkább fordítsuk a tekintetünket az első és az utolsó jelzőre. Ez a kettő keretezi az összes többit, ami közötte van. Önzők és nem Istent szeretők. Az eredeti szövegben, szó szerint így hangozna ez a két jelző: önmagukat szeretők és nem Isten szeretői. Különös, ha megnézzük a többi jelzőt, az is valahogy arra irányul, hogy mi nagyon szeretjük magunkat és egyedül azt nézzük, hogy számunkra mi a jó. Emiatt az ember pénzsóvár, dicsekvő, gőgös, istenkáromló stb. lesz.
Tehát Pál apostol érvelése szerint az utolsó napok azért is lesznek olyan nehezek, mert az emberek nem Istent fogják szeretni, hanem egyedül önmagukat. Amikor egyedül magamat szeretem, amikor minden gondolatom középpontjában én vagyok. Amikor az ego (lat., jelentése: én) van a centrumban (lat., jelentése: középpont) azt egocentrizmusnak hívjuk. Ha szétnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy már most is ez az egocentrikus világkép él. Így élnek az emberek, hogy szinte csak azt nézik, ami nekik fontos. De nem muszáj sajnos a többi embert nézni! Nyugodtan nézhetek magamra is… Én nem úgy élem az életemet, hogy ilyen egocentrikus vagyok? Hát nem emiatt szoktam beszólni a másiknak, ha azt érzem, hogy megsértenek! Inkább jobban megsértem én őt, mint ő engem… Vagy nem emiatt szoktunk tolakodni a metrón vagy a buszon? Inkább maradjon le más a metróról… De nem ez van bármilyen veszekedésnél, feszültségnél? Azt akarom, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy nekem a legjobb. Sajnos az ember reflexszerűen így viselkedik, e sorok írója is mindig észreveszi magán az egocentrikus gondolkodást.
De hogyan lehet ez ellen küzdeni?
A nem Isten szeretői-ből legyünk Isten szeretői! Azaz ne én legyek a centrumban, hanem Krisztus! Így az egocentrikus világot felváltja a kriszto-centrikus világ. Nekem saját magamnak is azért nehezek a napjaim, mert mindig érvényesíteni akarom az akaratomat! Nem kell! Ne én legyek a középpontban, hanem Krisztus! Mint ahogy nála is, nem saját maga volt a fontos, hanem az ember! Ezért halt meg az emberért! Úgy járjak-keljek a mai nap, hogy ne azt nézzem, hogy mi a jó nekem, engem hol sértenek meg, hol bántanak meg… Legyen Krisztus a középpontban, és ez hassa át az érzéseimet, gondolataimat, hozzászólásaimat!
Ez nem csak a mai napi program, ez nekem, neked is mindennap, az egész életünk programja, hogy az egocentrikus gondolkodásból a kriszto-centrikusba lépjünk át.
Boross Sámuel
Hallgasd meg a for King and Country zenekartól az Oh God Forgive Us című dalt a háttérinfóknál!
Pál második levele Timóteushoz
Talán ismered azt a kifejezést, hogy búcsúlevél. Aki a halálára készül, az szokott levelet írni az itt maradottaknak, hogy tudasson velük még valami fontosat. De nemcsak olyanok írnak búcsúlevelet, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, hanem olyan emberek is, akik koruk vagy betegségük miatt nem biztosak abban, hogy találkoznak még az illetővel, akik számára fontos üzenetük van. A Timóteusnak írt második pásztori levelet tekinthetjük nyugodtan búcsúlevélnek, mert Pál ezt írta utolsóként.
Pál apostol utolsó pár évéről nagyon keveset tudunk, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nem beszél róla, bár Lukács, még ebben az időben is vele volt (4,11). Azonban feltételezhetjük, hogy az első, viszonylag könnyebb fogság után néhány évvel ismét börtönbe került Pál, ahol már nehezebb volt az élete, és nyilvánvaló volt, hogy távozásának ideje közel van. Ebben a helyzetben sürgeti „szeretett fiát”, Timóteust, hogy minél előbb menjen el hozzá, valószínűleg még volt sok minden, amit szeretett volna megbeszélni vele, vagy még tanítani akarta valamire. Pál nem lehetett biztos a találkozásban, ezért röviden, négy fejezetben leírt néhány lényeges dolgot. Buzdította Timóteust, hogy legyen hűséges, hirdesse az evangéliumot, kerülje a felesleges vitatkozásokat, kövesse mesterét a nehéz időkben is.
Mint ahogy minden búcsúlevél tartalma fontos és elgondolkodtató, így ezt a levelet is érdemes úgy olvasnod, hogy benne van mindaz, amit az élete végén járó apostolon keresztül Isten üzenni akar neked.
