…eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr… de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. (2Timóteus 4,8)
Mi lehet az igazság koronája és miért van elrakva? Kiknek van elrakva? És miért egy bíró rakja el?
Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. (2Timóteus 3-5)
Pál második levele Timóteushoz 4,1-8
1 Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5 Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. 6 Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Fil 2,17 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, ApCsel 20,24; 1Kor 9,24 8 végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
Kinek a feladata az igehirdetés? Lehet, hogy reflexből azt válaszolod: hát a lelkészek szokták vasárnaponként a templomban. Vagy azt hogy ez minden keresztyénnek feladata. Ki volt Timóteus, hogy Pál ilyeneket kér tőle? Annyit tudunk Timóteusról, hogy gyerekkorától ismerte a szent írásokat (2Tim 3,15.). Azt is tudjuk róla, hogy megbízható volt, de bár majdnem 30 éves, még elég éretlen. Pál mégis kérleli, hogy hirdesse az igét. Mindenhol és mindenkor! (2. v.) Tehát nem csak vasárnap, nem csak egy templomban.
És hogy jön össze az igazság és a korona? Miért van koronája az igazságnak és miért van az elrakva mindazoknak, akik várják Jézus megjelenését? Milyen időkről ír Pál? (3., 4. v.) Hogy viszonyulnak ezekben az időkben az emberek az igazsághoz? Az az igény megvan az emberekben, hogy tanítsa őket valaki, de úgy néz ki, hogy az azért nem mindegy, hogy a tanítás mennyire kötődik az igazsághoz. Sokkal fontosabb, hogy tetszetős legyen az egyén számára. Mai világunkban pedig már elég nehéz is meghatározni, mi is az igazság. (Igazából, ez a nagy Római Birodalom idején sem volt egy könnyű feladat, mert szinte minden volt akkor is, éppen úgy, ahogy ma is, amivel szembe kellett néznie annak, aki az igazságról akart beszélni. Különben miért is említené a problémát Pál!)
Egy olyan világban kell beszélnünk az igazságról, amelyet valójában nem érdekel az igazság. De az igazság ettől még fontos, azért van koronája, mert olyan fontos, akár egy király, aki egy egész birodalom feje. Ha most itt nem is díszlik a fejünkön ez a korona, de a képviselői vagyunk, el van rakva számunkra, ha várjuk Jézust, aki a bíró, és javunkra fog dönteni. Ha itt és most nem is áll úgy a szénánk, hogy az igazságról beszélünk, és mindent viszünk, nem tolonganak körülöttünk, hogy az igazságról akarnak hallani, attól még eljön az a nap, amikor megmutatkozik az igazság, de az is nyilvánvalóvá válik, hogy mi az igazságról beszéltünk, mert a bíró ítélkezik és megmutatja, mi volt igazi és mi volt hamis. Ha erre a jutalomra nézünk, amikor az igazságról beszélünk, akkor nincs mitől félnünk, és bátran előállhatunk az igazsággal itt és most, bárhol és bármikor, mert nem az számít, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, hanem az számít, hogy a végén a bíró hogyan dönt.
Doroszlainé Jóka Renáta
Hallgasd meg a Casting Crowns-tól a 2nd Opinions című számot a háttérinfóknál!
Pál második levele Timóteushoz
Talán ismered azt a kifejezést, hogy búcsúlevél. Aki a halálára készül, az szokott levelet írni az itt maradottaknak, hogy tudasson velük még valami fontosat. De nemcsak olyanok írnak búcsúlevelet, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, hanem olyan emberek is, akik koruk vagy betegségük miatt nem biztosak abban, hogy találkoznak még az illetővel, akik számára fontos üzenetük van. A Timóteusnak írt második pásztori levelet tekinthetjük nyugodtan búcsúlevélnek, mert Pál ezt írta utolsóként.
Pál apostol utolsó pár évéről nagyon keveset tudunk, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nem beszél róla, bár Lukács, még ebben az időben is vele volt (4,11). Azonban feltételezhetjük, hogy az első, viszonylag könnyebb fogság után néhány évvel ismét börtönbe került Pál, ahol már nehezebb volt az élete, és nyilvánvaló volt, hogy távozásának ideje közel van. Ebben a helyzetben sürgeti „szeretett fiát”, Timóteust, hogy minél előbb menjen el hozzá, valószínűleg még volt sok minden, amit szeretett volna megbeszélni vele, vagy még tanítani akarta valamire. Pál nem lehetett biztos a találkozásban, ezért röviden, négy fejezetben leírt néhány lényeges dolgot. Buzdította Timóteust, hogy legyen hűséges, hirdesse az evangéliumot, kerülje a felesleges vitatkozásokat, kövesse mesterét a nehéz időkben is.
Mint ahogy minden búcsúlevél tartalma fontos és elgondolkodtató, így ezt a levelet is érdemes úgy olvasnod, hogy benne van mindaz, amit az élete végén járó apostolon keresztül Isten üzenni akar neked.
