Dávid első kézből rendelkezhetett tapasztalattal a dicső királyi bevonulásokat illetően. Nem tudunk vesztes csatájáról, sőt nemcsak legyőzte az évszázadok óta fenyegető filiszteusokat, de kiterjesztette birodalma határait. Számos alkalommal vonulhatott be legyőzött városokba, vagy győztesként hazatérve nagy ováció közepette saját fővárosába, Jeruzsálembe. Ugyanakkor átélte azt is, hogy az igazi győzelemhez vezető út buktatókkal teli, küzdelmes és mérhetetlen alázatot követel meg. Mire a csúcsra ér valaki, addigra sokszor méltatlanná válik. Dávid keze és szíve sem maradt tiszta. Isten egyik legnagyobb hőse is méltatlanná vált. Ki állhat meg akkor a szent Isten előtt? Ki az a dicső király, aki győztesként foglalhatja el a legszentebb helyet? Dávid nem magáról írja a zsoltárt. Prófétaként bepillant Isten tróntermébe, és már látja Jézust, aki a legalázatosabb úton, lefelé indult el, hogy megharcolja a világtörténelem leghatalmasabb küzdelmét. Képzeld magad elé, ahogy meggyötörten, véres roncsként vonul végig a szent város utcáin, és megy felfelé a Golgota hegyére! Ő volt egyedül elég erős, hogy megtegye ezt. A legnagyobb fájdalmon és szenvedésen át született a legnagyobb győzelem. Jézus legközelebb már valóban dicső királyként fogja elfoglalni helyét a világ trónján. Jó lenne, ha mind ott lehetnénk akkor felemelt fejjel az őt fogadók gyülekezetében! Győri Gábor Dávid