Ebben a történetben Jézustól egy nagyon fontos, de elsőre talán keménynek hangzó üzenetet kapunk: nem mindenki jut be Isten országába, még akkor sem, ha azt hiszi, hogy ismeri Őt. Valaki megkérdezi tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Jézus nem statisztikát ad, hanem egy felszólítást: „Igyekezzetek bemenni a szűk kapun!” Ez a szűk kapu nem egy konkrét ajtó, hanem egy életút. Azt jelenti, hogy Isten útján járunk. Nem megyünk mindig azzal, ami könnyű, kényelmes vagy épp népszerű. A mai világ gyakran azt sugallja: „Csak élj a mának, tedd, amit érzel!” De Jézus azt mondja: a valódi élet nem a könnyebbik úton van. A szűk kapun való belépés küzdelmet jelent: le kell mondanunk a saját igazunkról, önmagunkról, meg kell bocsátanunk, hűségesnek kell maradnunk Istenhez még akkor is, ha mások kinevetnek érte. De van itt még valami: Jézus figyelmeztet arra is, hogy nem elég csak “jelen lenni”, vagy vallásosnak látszani. Vannak, akik azt mondják majd: „Ott voltunk Veled, hallgattunk Téged”, de Ő így válaszol: „Nem ismerlek titeket.” Ez arra hív bennünket, hogy ne csak kívülről tartsuk a szabályokat, hanem szívből éljünk kapcsolatban Jézussal. Az ismeret nem elég – személyes, élő hitre van szükség. A jó hír azonban ez: a kapu még nyitva van. Jézus nem elzár, hanem hív. Azt akarja, hogy felismerjük, ma van a döntés ideje. Bármilyen is volt a múltad, bármennyi hibát követtél el, ha most mellette döntesz, ha Őt választod, ha keresed az igaz utat – akkor Isten országa a tiéd lehet. Krivács Zoltán