Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. (Zsidók, 12,15)
Tetteink hatással vannak másokra, ennélfogva nem mindegy, hogyan viselkedünk.
Fontos, hogy ha feladatra hív Isten, mi magunk közel legyünk Hozzá. Ha engedjük, hogy felnövekedjen bennünk a keserűség, ezzel másokat is megfertőzhetünk, és rossz irányba fordíthatunk.
A Zsidókhoz írt levél 12,12-17
12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, Ézs 35,3 13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Róm 12,18 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 5Móz 29,17 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 1Móz 25,29-34 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste. 1Móz 27,30-40
Ez a világ, a reklámok mind azt sugározzák, hogy van, ami nekem jár, amit megérdemlek. Az egész világ tulajdonképp csakis körülöttem forog, értem van.
Ez az igeszakasz egy másmilyen életszemléletet tár elénk. Megmutatja, hogy a tetteink hatással vannak másokra, s ennélfogva nem mindegy, hogyan viselkedünk.
Mennyire fontos, hogy ha feladatra hív Isten, mi magunk közel legyünk Hozzá. Erről szól nekem a 12. vers érzékletes képe: erősítsük meg testünket az útra, s valóban a helyes úton járjunk, mert ezen vezetünk másokat is, s ők meg ne botoljanak miattunk az úton, sőt gyógyulásra vezethessük őket.
A 15. vers egy növény képét hozza elénk: „a keserűség gyökere”. Bizony egy kicsi gyökér gyorsan fel tud növekedni bokorrá vagy fává. A keserűséggel jön a csalódottság, irigység, harag, s ha tápláljuk, nagyon gyorsan hatalmassá nő, és ezáltal nemcsak mi hajolunk el a szerető Isten közelségétől, hanem másokat is gyorsan megfertőzhetünk, és rossz irányba fordíthatunk.
Isten megmutatja számunkra a tiszta, helyes utat, az egyenes ösvényt, amin járjunk (13. v.), a mindenki iránti békességre való törekvést.
Mi segít nekünk, hogy Isten közelében legyünk, és ne hajoljunk el Tőle? Vajon, mikor mások látják az életünket, az közelebb viszi őket Istenhez, vagy épp összezavarja őket?
Steven Jemmett
Hallgasd meg Az életem című dalt Háló Heléna előadásában a háttérinfóknál!
A Zsidókhoz írt levél
Ha ma íródott volna a Bibliának ez a könyve, biztosan valamelyik közösségi oldalon jelent volna meg címzés, megszólítás és aláírás nélkül. Valószínűleg sokan elolvasták és megosztották volna. De nem mostanában keletkezett ez az írás. Viszont mégis van a két módszer között valami hasonlóság. Valaki megírta valakiknek, hogy többet tudjanak Jézusról, az örök főpapról, a megváltóról, aztán elterjedt és már senki nem tudta, hogy honnan indult a levél és kinek is szólt. Mindenki úgy érezhette, hogy személyesen neki szól, még ha nem is ismeri az írót. Mi is ugyanezt érezhetjük, amikor elolvassuk ezt a prédikációt.
Az akkoriaknak nem volt könnyű megérteni, hogy már nem a mózesi törvények azok, amik meghatározzák az életüket, hiszen Krisztus a törvény fölött áll, és inkább Rá kell figyelni, Neki kell engedelmeskedni. Számunkra is ez a legfontosabb, hogy Jézus olyan főpap, aki bemutatta a tökéletes áldozatot, és vére által mindannyian szabadok lehetünk. Ehhez azonban szükség van a hitre, amely által a láthatatlanra nézhetünk. Tudod, hogy kik voltak, akik megmutatták nekünk, milyen az igazi hit? Ez a levél egy hosszú felsorolást tart azokról az ószövetségi emberekről, akik példát adtak nekünk a hitben járásról. Be akarsz állni te is a hithősök sorába? Akkor olvasd el a Zsidókhoz írt levelet és „csatlakozz a csoporthoz”!
Értsd meg, amit Jézus áldozatáról mond! Higgy az Úrban! Engedelmeskedj neki és tartsd szem előtt, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” (Zsidók 13,14)
