Nehémiás könyve 10,1-40
2025. szeptember 26.
Önvizsgálat Istennek tetszően

Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését. (Nehémiás 10,30)
Slide1

Sokan imádkoztunk már hasonlóképpen. Valószínűleg nem pont ezekkel a szavakkal, hogy: „átkozz meg, Istenem, ha nem engedelmeskedem neked” – talán inkább így: „Uram, mindent megteszek, hogy követhesselek Téged!”

Nem adjuk leányainkat az országban élő népekhez, és fiainknak nem veszünk feleséget az ő leányaik közül. Ha az országban élő népek árut vagy bármilyen gabonát hoznak eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben parlagon hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. (Nehémiás 10,31-32)


Nehémiás könyve 10,1-40

1 Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink. 2 Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó és Cidkijjá. 3 Azután Szerájá, Azarjá és Jirmejá, 4 Pashúr, Amarjá és Malkijjá, 5 Hattús, Sebanjá és Mallúk, 6 Hárim, Merémót és Óbadjá, 7 Dániel, Ginnetón és Bárúk, 8 Mesullám, Abijjá és Mijjámín, 9 Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok. 10 A léviták ezek voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmíél 11 és testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán, 12 Míká, Rehób és Hasabjá, 13 Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá, 14 Hódijjá, Bání és Benínú. 15 A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Bání, 16 Bunní, Azgád és Bébaj, 17 Adónijjá, Bigvaj és Ádín, 18 Átér, Hizkijjá és Azzúr, 19 Hódijjá, Hásum és Bécaj, 20 Háríf, Anátót és Nébaj, 21 Magpiás, Mesullám és Hézír, 22 Mesézabél, Cádók és Jaddúa, 23 Pelatjá, Hánán és Anájá, 24 Hóséa, Hananjá és Hassúb, 25 Lóhés, Pilhá és Sóbék, 26 Rehúm, Hasabná és Maaszéjá, 27 Ahijjá, Hánán és Ánán, 28 Mallúk, Hárim és Baaná. 29 A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá, 30 csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését. 31 Nem adjuk leányainkat az országban élő népekhez, és fiainknak nem veszünk feleséget az ő leányaik közül. 5Móz 7,3-4; Ezsd 9,2 32 Ha az országban élő népek árut vagy bármilyen gabonát hoznak eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben parlagon hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. 2Móz 23,10-12; 5Móz 15,1-11; Neh 13,15-22; 5,10 33 Köteleztük magunkat arra, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára: 34 a sorba rakott kenyerekre, az állandó étel- és égőáldozatra, a nyugalom napján, újholdkor és a megszabott ünnepeken bemutatandó áldozatokra, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelért, és minden munkára Istenünk házánál. 2Móz 25,30; 4Móz 28-29 35 Mi, papok, léviták és a nép kisorsoltuk, hogy évről évre mikor melyik család hordja be az áldozathoz szükséges tűzifát Istenünk házába, hogy égjen a tűz Istenünknek, az Úrnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. 3Móz 6,5-6 36 Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az Úr házába. 2Móz 23,19; 5Móz 26,2 37 Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülöttjeit bevisszük Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában végeznek szolgálatot. 2Móz 13,2 38 A tésztánkból készült első lepényt meg mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Istenünk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a lévitáknak. Nekik, a lévitáknak kell beszedniük a tizedet minden városban, ahol csak a földet megműveljük. 4Móz 15,20-21; 18,21 39 Egy áronita pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. 4Móz 18,26.28 40 Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!

84 vezető nyilatkozott írásban arról, hogy elkötelezettek megtenni az Istennel való szövetségen alapuló kapcsolat megújításához szükséges lépéseket. A nép is bátran követte őket ebben az elhatározásban. Hogyan lehetséges ez? Mindegyikükben tudatosult, hogy önvizsgálatra szorulnak, és engedniük kell, hogy a Szentlélek megszólítsa és bűnbánatra indítsa őket. Tegyünk mi is így! Nem könnyű ez az út, de csak így tisztulhatunk meg és nyugodhat meg igazán a lelkiismeretünk. Ha bocsánatot kell kérnünk másoktól, helyre kell állítanunk velük a kapcsolatot, tegyünk erre ígéretet az Úrnak, és aztán teljesítsük is az ígéretünket adandó alkalommal! A zsidók arról a gyakorlatukról mondtak le, hogy pogányokkal házasítsák gyermekeiket. Manapság már általában nem a szülők intézik a házasságot, de Isten álláspontja változatlan arra nézve, hogy ne kössük össze az életünket hitetlenekkel. A zsidók azzal is szembesültek, hogy az üzleti tevékenységüket nem az Úrnak tetszően végzik, és nem áldoznak megfelelően Isten házának a szolgálatára a javaikból. Nem úgy szoktak általában az ilyesmi problémák kezdődni, hogy egyszer csak reggel felébredve belém nyilall, hogy „trükközésből és csalásból kéne már végre élnem, kijátszani a rendszert, különben sosem boldogulok”. Sokkal gyakoribb gondolat, hogy „egy aprócska kis trükk még belefér, csak ennyire van szükségem, hogy túléljek”. Aztán ha működik, akkor elkap a gépszíj. Legyen számunkra tanulság ez a történet, hogy a mindennapi megélhetésünkhöz szükséges dolgokat mindig Isten értékrendje szerint végezzük, és támogassuk a gyülekezetünket mindazzal, amire csak szüksége van! Lederhaas Kirk


Hallgasd meg az Első Helyre című dalt az Ararat Worship előadásában a háttérinfóknál!

Nehémiás könyve
Ezsdrás könyve Jeruzsálem újjáépítésének kezdeteit írja le, míg Nehémiás a városét. Ez a két könyv olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy nagyon sokáig egy könyvként szerepelt a Szentírásban, mint a Krónikák könyvének folytatása.
Nehémiás a babiloni fogságban igazán jó helyen volt, a király főpohárnokaként mindene megvolt. Ám, amikor hírt hallott Jeruzsálem állapotáról, elszomorodott. Ezt még a király is észrevette, és amikor megtudta bánatának okát, „szabadságot” adott neki, hogy elmenjen és helyreállítsa a várost. Nehémiás nagyon komolyan vette a feladatát: mindent felmért, alaposan átgondolt, megszervezett és a néppel közösen újraépítették a lerombolt falakat. Méghozzá úgy, hogy közben az ellenség nem hagyta őket. Először csak gúnyolódtak, majd támadtak, sőt csapdába akarták csalni Nehémiást, de ő soha nem emberekre hallgatott, hanem az Úrra, akit szolgált. Éppen ezért az istentiszteletet is helyreállította, nem csak a várost. Így a nép megértette Isten akaratát és bűnvallás után tudott felszabadultan ünnepelni is.
Igaz, hogy van egy csomó nemzetségtáblázat, meg hosszú névlista is ebben a könyvben, de még azokat is érdemes végigolvasni. Egyik kedves részem, amikor a könyv leírja, hogy Jeruzsálem falának építésénél kik dolgoztak egymás mellett. Gazdagok és szegények, vezetők, papok, léviták, kenőcskészítők, ötvösök és kereskedők, jeruzsálemiek és távolról jöttek, férfiak és nők. Így kellene ma is építenünk Isten országát, egymás mellett, egymást segítve!