Egy elvárásokkal teli világban élünk. Mindenhonnan azt halljuk, hogy a teljesítményünk határoz meg: legyen szó akár tanulásról, akár sportteljesítményről, akár a követők számáról. Első látásra úgy tűnik, hogy ez a mai igeszakasz sem tesz mást, mint irreális elvárásokat támaszt a tanítványok felé: ne botránkoztassák meg a hitben frissen járókat, és bocsássanak meg hétszer is annak, aki vétkezik ellennük. Ki érezné úgy, hogy ezt saját erőből meg tudja csinálni? A mustármag itt azonban nem a mértéket ábrázolja – nem azt mutatja, hogy mi a kevés és mi a sok. Ebben az esetben nem a mennyiség a fontos, hanem inkább az, amiben hiszel. Egy mustármag tudja a végső célját és rendeltetését – hogy mustárbokorrá/fává fog nőni. Ha mi, mint tanítványok, ismerjük és bízunk a rendeltetésünkben és végső célunkban, mint az Isten országának részei, akkor nincs határa annak, amit az életünk eredményezhet! Ha rájövünk, hogy a mustármagnyi hit nem a mennyiségről szól, hogy nem többre, jobbra van szükségünk, akkor azt is felismerjük, hogy Isten kegyelméből a tanítványság nem vár el tőlünk megingathatatlan bizalmat vagy látványosabbnál látványosabb eredményeket. Jézus a szolga példáján keresztül mutatja meg, hogy a mindennapi, következetes hűség különleges értékű – amikor nem a jutalomért szolgáljuk az Urat, hanem hálából. A tanítványok több hitet kérnek Jézustól. Mi mit kérnénk ma Tőle? Erbach Viola