Lukács evangéliuma 18,9-17
2025. november 29.
Másoknak van szüksége bocsánatra?


Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18,14)
Slide1

Akkor van leginkább szükségünk Isten irgalmára, amikor azt gondoljuk, rajtunk kívül mindenkinek szüksége van rá.


Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. (Lukács 18,9-10)


Lukács evangéliuma 18,9-17

9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Zsolt 51,3 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. Lk 14,11; Mt 23,12 15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.


Amikor azt hallom: „ezt nem gondoltam volna egy hívő emberről!”, akkor elgondolkodom, vajon miben vagyunk mi mások? Szomorú látni (néha magunkon, néha máson), hogy még gyülekezeten belül is mennyire nem krisztusi indulattal tudunk szólni egymáshoz. A példázatbeli farizeus imádkozni ment a templomba, szavai mégis tele voltak önelégültséggel, mások lenézésével. Aki igazán érti, mire is hívja az Úr, az tudja, hogy semmire sem lehet büszke, amit Isten változtatott meg benne. Jó dolog az imádság, a böjt, az adakozás. De nem arra valók, hogy általuk mások fölé helyezzük magunkat. Azt látom, a leginkább annak van szüksége Isten szabadítására, aki meg van róla győződve, hogy mindenki másnak kellene azt kérnie. Ha csak ennyit mondasz ma: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”, imádságod őszintébb és célravezetőbb lehet, mintha száz másik ember baját, bűnét sorolod… Tar Zoltán



Hallgasd meg Sarah Kroger – Gardener című dalát a háttérinfóknál!

Lukács evangéliuma
Szereted az életrajzi regényeket? Szívesen olvasol színes, érdekes történeteket egy-egy híres személyről vagy eseményről? Örülsz, ha egy novellában verseket, énekeket is találsz? Ha igen, akkor a legjobb könyv van a kezedben! Ugyanis Lukács evangéliuma a legszebb stílusban írt, az apró részletekre is odafigyelő gondos leírása Jézus életének, időnként kiegészítve egy-egy énekkel, magasztalással.
Lukács, Pál apostol munkatársa és pogány származású orvos volt, aki nem találkozott ugyan Jézussal, de mindennek alaposan utánajárt, hogy pontosan, részletesen adhasson tovább mindent Teofilusnak, a feltehetően gazdag, nem zsidó keresztyénnek. Lukács számára fontos volt, hogy mindenki, a pogányok és az asszonyok is megérthessék az Ember Fia történetét, aki az egész világért halt meg a kereszten.
Más ez az evangélium, mint a másik három, mert Lukács egyszerűen fogalmazott, nem hivatkozott a régi ismeretekre, de pontosan megjelölte, hogy milyen esemény milyen történelmi időszakban történt. Az orvos szemével látta Jézus gyógyításait, és igyekezett megmutatni, hogy az Úr a pogányoknak is ad szabadulást. Nagyon sok olyan történetet is leírt, amelyet máshol nem találunk meg. Ha elkezded olvasni, lehet, hogy nem is akarsz majd megállni az egy-egy napra kijelölt szakasz végén. Az sem baj, ha végigolvasod a huszonnégy fejezetet, mint egy életrajzi regényt!