Milyen sokat számít egy apró ferdítés is. Egy apró hazugság. Egy betű. „A kert egyetlen fájáról NEM ehettek”, vagy „a kert egyetlen fájáról SEM ehettek”. Egy betű (a héberben egy kis szócska), de az egész világ sorsát megváltoztatta. Felmerülhet a kérdés az emberben, hogy miért nem akarta Isten, hogy különbséget tudjon tenni a jó és rossz között? Buta embereket akart, hogy könnyebben irányítsa őket? Szó sincs róla. Éppen ellenkezőleg, annyira szerette Ádámot és Évát, és bennük minket is, hogy nem akarta, hogy az egész életük azzal teljen, hogy keresik, hogy mi a jó és mi a rossz. Isten szerette volna vezetni őket, mert Ő tényleg tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Amikor mi kerülünk döntéshelyzetbe, akkor sokszor rosszul döntünk, vagy éjszakákon át csak forgolódunk, hogy mi is a legjobb döntés, mert mi nem látjuk a dolgok kimenetelét. Isten viszont igen. Ő sokkal jobban ért a mi életünkhöz, mint mi magunk. Ettől a szenvedéstől akart minket megóvni. Egy kedves történettel szeretném ezt szemléltetni. Egy kislánynak el kell mennie a fogorvoshoz, de semmi áron nem akarja kinyitni a száját, hogy a doktor úr beletekintsen és felmérje, hogy mekkora a baj. Már a doktor éppen lemondott volna a vizsgálatról, amikor a kislány megkérdezte tőle: Doktor bácsi, értesz Te a fogakhoz? Persze, hogy értek! - felelte az orvos. És szeretsz is? - kérdezte a gyermek megszeppenve. És szeretlek is! - válaszolt az orvos meglepetten. Akkor kinyitom a számat! Hasonlóan működik az életünk is Istennel. Ez a párbeszéd lejátszódhat közöttünk és a mennyei Atya között is. Uram, értesz Te ehhez a furcsa „élet” nevű dologhoz? Értek. És szeretsz is? És szeretlek is. Akkor megnyitom az életem Előtted! Talán így érthetővé válik, hogy miért ekkora dolog az, amikor Krisztus helyreállítja a kapcsolatunkat az Atyával. Újra az édeni állapotot közelítjük meg. Újra kérhetjük az Ő vezetését az életünk nehéz döntései között is! Bozsoki-Sólyom Pál