Jeremiás próféta könyve 38,1-23
2026. január 31.
Kiemel a sárból

Majd ezt mondta az etióp Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és elnyűtt ruhadarabokat hónod alatt a kötelek alá! Jeremiás úgy is tett, és akkor kihúzták Jeremiást a kötelekkel, és kiemelték a ciszternából. (Jeremiás 38,12-13a)
Slide1

Ne félj vállalni az igazságot, még ha nem is ez a könnyebb út! Isten ismeri a hűségedet, és eszközként használhat arra, hogy felemelj másokat.

Meghallotta az etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik udvarnoka, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor a Benjámin-kapuban tartózkodott, ezért kiment Ebed-Melek a királyi palotából, és így szólt a királyhoz: Uram, királyom! Rosszul tették ezek az emberek, hogy így bántak Jeremiás prófétával, és a ciszternába dobták. Anélkül is meghalt volna az éhínség miatt, hiszen nincs már kenyér a városban! Akkor a király ezt parancsolta az etióp Ebed-Meleknek: Vigyél innen magaddal harminc embert, és húzasd föl Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna! (Jeremiás 38,7-10)


Jeremiás próféta könyve 38,1-23

1 Hallotta Sefatjá, Mattánnak a fia, Gedaljá, Pashúrnak a fia, Júkal, Selemjának a fia és Pashúr, Malkijjának a fia is, amikor Jeremiás ezt mondta az egész népnek: 2 Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog. Jer 21,9 3 Ezt mondja az Úr: A babilóniai király hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja. 4 Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek, mert elcsüggeszti a városban megmaradt harcosokat és az egész népet azzal, hogy ilyeneket hirdet nekik. Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik! 5 Cidkijjá király így válaszolt: A kezetekben van, hiszen a király tehetetlen veletek szemben! 6 Fogták tehát Jeremiást, és beledobták Malkijjának, a király fiának a ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba. 7 Meghallotta az etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik udvarnoka, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor a Benjámin-kapuban tartózkodott, 8 ezért kiment Ebed-Melek a királyi palotából, és így szólt a királyhoz: 9 Uram, királyom! Rosszul tették ezek az emberek, hogy így bántak Jeremiás prófétával, és a ciszternába dobták. Anélkül is meghalt volna az éhínség miatt, hiszen nincs már kenyér a városban! 10 Akkor a király ezt parancsolta az etióp Ebed-Meleknek: Vigyél innen magaddal harminc embert, és húzasd föl Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna! 11 Ebed-Melek tehát magával vitte az embereket, bement a királyi palotába, a kincstár alatt levő helyiségbe, összeszedett ott régi és elnyűtt ruhadarabokat, és leeresztette azokat Jeremiásnak köteleken a ciszternába. 12 Majd ezt mondta az etióp Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és elnyűtt ruhadarabokat hónod alatt a kötelek alá! Jeremiás úgy is tett, 13 és akkor kihúzták Jeremiást a kötelekkel, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás ezután ott maradt a börtön udvarában. 14 Cidkijjá király magához hívatta Jeremiás prófétát az Úr házának a harmadik bejáratához. A király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem! 15 Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. 16 Cidkijjá király ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak: Az élő Úrra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak a kezébe, akik az életedre törnek! 17 Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimégy a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. 18 De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik, és te sem menekülsz meg a kezükből! 19 De Cidkijjá király ezt felelte Jeremiásnak: Aggódom, hogy a káldeusokhoz pártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem. 20 Nem adnak! – szólt Jeremiás. – Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! 21 De ha nem akarsz kimenni, megmutatta nekem az Úr, hogy akkor mi történik: 22 Kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt a júdai király palotájában, a babilóniai király vezéreihez, és akkor ezt mondják az asszonyok: Rászedtek, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak! 23 Feleségeidet és fiaidat is mind kiviszik a káldeusokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből, hanem elfognak, és a babilóniai király kezébe adnak; ezt a várost pedig fölperzselik.

Képzeld el, hogy a legnépszerűbb srácok a suliban (vagy a leghangosabbak a csoport-chaten) elkezdenek valakit cikizni és kibeszélni, mert ő szereti az Istent. Te mit teszel? Csendben maradsz és görgetsz tovább, nehogy te is célponttá válj? Vagy kiállsz mellette? Jeremiás próféta pontosan ebben a helyzetben volt. Kimondta Isten üzenetét, ami senkinek sem tetszett: a város el fog esni, és aki életben akar maradni, adja meg magát az ellenségnek. Ez annyira felbőszítette a vezetőket, hogy fogták és egy mély, sáros verembe (ciszternába) dobták, hogy ott haljon meg. A „menő arcok” (Sefatjá, Gedalja és a többiek) azzal vádolták, hogy demoralizálja a népet, vagyis lényegében hazaárulónak bélyegezték. Cidkijjá király pedig, mint egy gyenge vezető, aki egyáltalán nem mer konfrontálódni, csak annyit mondott: „Tegyetek vele, amit akartok.” Jeremiás a sárba süllyedt, egyedül, elhagyatva. Ekkor jön a képbe Ebed-Melek, egy külföldi (etióp) tisztviselő. Ő nem tartozott a „belső körhöz”, de volt benne valami, ami a többiekben nem: bátorság, együttérzés és Istenfélelem (Zsoltár 147,11). Hallotta, mi történt, és nem félt egyenesen a királyhoz menni és megmondani neki, hogy az igenis gonoszság, amit tettek. Ebed-Melek nemcsak beszélt, hanem cselekedett. Engedélyt kapott, és rongyokat vitt a veremhez. Kiáltott Jeremiásnak, hogy tegye a rongyokat a hóna alá, nehogy a kötelek kidörzsöljék a bőrét. Aztán kihúzták Isten prófétáját a sárból. A te életedben is vannak ilyen helyzetek. A nyomás óriási, hogy beállj a sorba, nevess ugyanazokon a vicceken, pletykálj ugyanazokkal, vagy hallgass, amikor valakit igazságtalanul bántanak. Könnyebb csendben maradni és süllyedni a hallgatás mocsarába. De Isten ma téged is hív, hogy legyél olyan, mint Ebed-Melek! Hit által merj más lenni! Merj felszólalni az igazságtalanság ellen! Merj odamenni ahhoz, akit kiközösítettek! Merj segíteni annak, aki „nyakig sárban van”, még ha ezzel kockáztatod is a saját népszerűségedet! Nem kell szuperhősnek lenned! Ebed-Melek sem volt az, csak egy ember, aki hallgatott a lelkiismeretére és Istenre. Isten ma is keresi azokat, akik mernek Érte és az igazságért kiállni. Bátorító, hogy Isten gondot visel az Övéiről. - Többször is kerültem már bajba Isten igéje miatt. Persze nem pont úgy, mint Jeremiás. Éreztem magam elhagyatottnak, megalázottnak, a nagyok és hatalmasok által eltiportnak. Megtapasztaltam, hogy Isten mindig küld valakit. Ő sosem feledkezik meg rólad. Ő az, aki végül a legmélyebb sárból is kiemel. Dicsőség neki! Krivács Zoltán


Hallgasd meg az Arrows of God és Mogyorósi Szilárd – Remény című dalának közös feldolgozását a háttérinfóknál!

Jeremiás próféta könyve
Azt mondod, fiatal vagy még ahhoz, hogy megtarts egy ifit vagy egy gyermekalkalmat? Tiltakozol, hogy nem tudsz még eleget ahhoz, hogy Isten üzenetét átadhasd a többieknek? Képzeld, nem vagy egyedül! Nagyon sokan gondolták már úgy a történelemben, hogy majd akkor fognak Istennek szolgálni, ha elég idősek lesznek és felnőnek a feladathoz. De gyakran nem nőttek föl, és nem tudtak igazán szolgálni. Jeremiás is tiltakozott, hogy ő még túl fiatal a prófétasághoz, még tanulnia kellene, hogy Isten szavát hirdesse a népnek. Isten azonban őt választotta és azt mondta neki, ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj és tedd, amit kértem! Jeremiás pedig ment, és nagyon nehéz terhet kellett hordania, ugyanis Júda utolsó hét királya idején élt, és át kellett adnia a királyoknak és a népnek Isten ítéletes üzenetét az elkövetkezendő fogságról, Jeruzsálem pusztulásáról. Az ígéreteket is elmondta ugyan, de a népnek, a rokonságának nem tetszett, hogy rosszat mond, emiatt sokszor került bajba. Bizony sokat szenvedett ez a próféta, de mindig kitartott Isten mellett. A próféciái bár sok nehéz dolgot mondanak el, könnyen érthetők, mert sok dolgot képekkel, jelképes cselekedetekkel mondott el. Talán ismerős a fazekas példája, a gőzölgő fazék, a fügés kosarak vagy a járom története. Ha igen, akkor most jó lesz újra elolvasni, ha nem, akkor itt az ideje, hogy jobban megismerd ezt a bátor, kitartó és hűséges prófétát, aki minden szenvedést elviselt, csakhogy Isten üzenetét átadhassa.