Nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. (Róma 9,2)
Ma, amikor saját népedet, nemzetedet szeretni szitokszó, keresztyénként mégiscsak példát kapunk Páltól, hogy nem lehetünk közömbösek saját népünk iránt. Jézus is azt mondta, hogy először az Izráel elveszett juhaiért jött, sőt a tanítványokat is első körben a sajátjaihoz küldi.
Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. (Róma 9,3-4)
Pál levele a rómaiakhoz 9,1-5
1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, 2Móz 32,32 4 akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 2Móz 9,4 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Ennyire mélyen ritkán látunk bele Pál érzelmi világába, mint ezekben a sorokban. Arról a felfoghatatlan fájdalmáról beszél, amelyet népe miatt érez. Népe elutasította Jézus Krisztust, így átok alatt van. Maguk vették magukra, és engedetlenségükkel, ellenállásukkal erősítették meg mindezt. Annyira fáj Pálnak népe elveszett állapota, hogy inkább ő lenne a helyükben, csak hogy az övéi megmeneküljenek.
1. Mennyire krisztusi indulat! Jézus értünk adta Magát, Ő ment a pokolra, hogy mi megmeneküljünk. Pál nemcsak ír arról, hogy az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban megvolt, hanem benne is megtalálhatjuk ugyanezt. Ennél nincs nagyobb szeretet – ahogy Jézus mondja.
2. Mégsem tehet semmit, hiszen Jézus áldozata elégséges. Pont ebből fakad az igazi elkeseredettség, hogy Jézus hiába volt közülük való, és hiába adta oda az életét, ha ez sem elég az embereknek, hogy elismerjék Őt Uruknak. Talán érthetőbb lesz, ha arra a barátodra gondolsz, akit nagyon szeretnél „megmenteni”, de nem tudsz már mit tenni, hiszen Jézusban meg van mentve, csak nem tudja elfogadni. Nem tehetsz helyette semmit, nem térhetsz meg helyette. Akkor számodra marad a fájdalom.
3. Pál mennyire szereti népét! Ma, amikor saját népedet, nemzetedet szeretni szitokszó, keresztyénként mégiscsak példát kapunk Páltól, hogy nem lehetünk közömbösek saját népünk iránt. Jézus is azt mondta, hogy először az Izráel elveszett juhaiért jött, sőt a tanítványokat is első körben a sajátjaihoz küldi. Mi sem lehetünk közömbösek népünk állapota miatt. Hinnünk kell, hogy magyar népünknek is egyedül Krisztus megváltó szeretete hozhat életet. Minden más, csak hiú remény és ábránd. Amiben minket részesített Isten, arra van szüksége nemzetünknek is: kegyelemre és szeretetre.
Imádkozzunk és tegyünk meg mindent, hogy felismerje népünk Jézusban Megváltóját!
Szanyi György
Hallgasd meg a Zámír Projekt ‒ Könyörgünk most című dalát a háttérinfóknál!
Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”
