Mózes második könyve 15,1-21
2025. március 15.
A cselekvő Isten

Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Uram? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? (2Mózes 15,11)
Slide1

Elég félelmetes olvasni arról, hogy Isten hogyan pusztítja a népeket. Rettenetes büntetés a részük azoknak, akik Isten és az Ő népe ellen lázadnak. Beleremegnek, fájdalomban vonaglanak, megrémülnek, rettegnek, kétségbeesnek, néma kővé válnak. Ez a folyamat is rámutat arra, hogy tulajdonképpen szépen lassan az ellenséges népeknek hírmondójuk se marad. Néma kövekké válnak. Olvassuk el Wass Albert Üzenet haza című költeményét. A kő marad. Örökre. Emlékeztetőül. De nem csak Isten jogos büntetésére emlékeztet, hanem nekünk, kiválasztottaknak is hirdet valamit. A szabadítást. Azt, hogy Isten aktív, cselekvő.

Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, Uram, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá. Az Úr uralkodik örökkön-örökké! (2Mózes 15,13-18)


Mózes második könyve 15,1-21

1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Zsolt 106,12; Jel 15,3 2 Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. Zsolt 118,14; Ézs 12,2 3 Az Úr vitéz harcos, „az Úr” az ő neve. 2Móz 3,15 4 Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. 5 Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. 6 Jobbod, Uram, dicső az erőtől, jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget. 7 Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. 8 Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9 Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. 10 Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. 11 Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Uram? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? 12 Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. 13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. 14 Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. 15 Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. 16 Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. 17 Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, Uram, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá. 18 Az Úr uralkodik örökkön-örökké! 19 Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén. 20 Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. 2Móz 2,4; 4Móz 12,1.4; 20,1; 26,59; Mik 6,4 21 Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

A cselekvő Isten. Mózest egy szokatlan helyzetben látjuk. Énekel. Valahogyan el akarja mondani azt, ami a szívén van. Az a megkönnyebbülést, az a hálát, azt a teljes gondviselést, amit az Úrtól tapasztalt. Énekelni kezd. Gondoljuk el, az az ember, aki „nehéz nyelvű” most dalol. (2Móz 4,10) Mert Isten hatalmas cselekedetei kizökkentik. Kilép a megszokott, általános dolgai és saját korlátai közül, és valami merőben újat tesz. Himnuszt énekel. Ilyen a mi szabadító Istenünk. Amikor cselekszik, mindent megváltoztat maga körül. És ahogyan Mózes megénekli, hogy igenis ott van az Úr, úgy ma is, életünk minden napján csodákat tesz, vezet, és bölcsen igazgat mindeneket. Ahova Szentlelkével fúj, ott semmi sem lesz ugyanolyan. Ez pedig mind az ítéletre, mind az életre igaz. Azt olvassuk, hogy a megváltott népet terelgeti, saját hajlékába vezeti. Micsoda ajándék és csoda, hogy mi is ehhez a Megváltott néphez tartozhatunk Jézus kereszthalála által. Az a sok szörnyűség, amit Mózes énekében az ellenségeknek kell megélniük, felettünk is ítélet lett volna, hiszen, ahogyan Pál apostol mondja „ellenségei vagyunk Istennek” (Róm 5,10). Mégis mindezeket elhordozta értünk, helyettünk Krisztus. Ezért mi nem néma kövek vagyunk, hanem „élő kövek” (1Pét 2,4-5). Zökkenjünk ki mi is megszokott „néma kő” életünkből, és kiáltsunk! Nem maradhatunk csendben. Énekelnünk kell, hogy az egész világ megtudja: „Az Úr uralkodik örökkön-örökké!” (2Móz 15,18) Ámen. Bozsoki-Sólyom Pál


Hallgasd meg a Szabadításod öröme című dalt a Sófár Tábortüzes Dicsőítéstől a háttérinfóknál!

Háttérinfó:
Több dologban is első Mózes hálaéneke. Ez az első himnikus költemény a Bibliában. És ez az első, hogy egy női próféta is megjelenik. Mirjám, Áron nővére, itt nemcsak prófétai szerepben jelenik meg, hanem vezetőként is, aki a népet – különösen a nőket – közös dicsőítésre hívja.
Ez az esemény nemcsak a női szerep fontosságát emeli ki az ószövetségi közösségben, hanem azt is, hogy a hálaadás és dicsőítés mindenkit egyformán bevonhat, nemtől és szereptől függetlenül. Mirjám tánca és éneke a közösségi öröm kifejezése, amely megerősíti a győzelem és szabadítás közös átélését.
Ez az első olyan alkalom is, amikor egy éneken keresztül a múltbeli szabadítás és a jövőbeli reménység összekapcsolódik. A szöveg így nemcsak emlékezteti a népet Isten múltbeli hűségére, hanem előretekint az Ígéret földjére és a további szabadításokra, amelyeket Isten ígért. Ez az összefonódás teszi az éneket időtállóvá és aktuálissá minden generáció számára, így nekünk is.