Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével… (Márk 6,7a)
Kezdetben ott a legnehezebb a hitünket megélni és szolgálni, ahol már korábban is jól ismertek minket. A környezetünk nem biztos, hogy azonnal követni tudja a bennünk lezajló változásokat, ezért előfordul, hogy kissé értetlenül néznek, amikor a hitre jutásunkról próbálunk beszélni. Szolgálata kezdetén Jézus is értetlenségbe ütközött. De ez nem állíthatta meg, továbbment és hirdette az Isten országát.
Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát. (Márk 6,7–9)
Márk evangéliuma 6,1-13
1 Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa? 3 Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában. 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. 7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8 és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; 9 csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük. 12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket. Jak 5,14-15
Elérkezett az az idő a tanítványok felkészítése során, amikor őket is küldetéssel bízta meg. Látszólag minden biztosíték, tartalék étel, ital, és váltóruha nélkül. Te hogyan készülsz fel, mit csomagolsz egy hosszúnak ígérkező utazásra? Rá kell ülnöd a bőröndre, hogy be tudd húzni a cipzárt? Azt el tudod képzelni, hogy a tanítványokhoz hasonlóan indulj egyszer útnak, teljesen Isten vezetésére és embertársaid irgalmára bízva magad? Ez a ráhagyatkozás, a hit magasiskolája. Útközben pedig még az is kiderülhet, hogy valóban nincs is másra szükség.
Volt egyszer egy király, akinek olyan sok pénze volt, hogy már nem tudott mit kezdeni vele. Ameddig a szem ellátott, minden az ő birtokában volt, sok száz szolga leste minden óhaját. Mégsem volt sohasem elégedett, nyomorultul érezte magát. Egy nap magához hívatta egyik szolgáját, és a következő utasítást adta neki: - Azt akarom, hogy kutasd át az országot az egyik szélétől a másikig, és keresd meg a legboldogabb embert a Földön. Ha megtaláltad, vegyél el tőle mindent, és hozd el nekem! Ha kell, akár meg is ölheted. Muszáj, hogy az enyém legyen, amije van, hogy végre boldog legyek. Ha nem jársz sikerrel, a fejedet veszem! A szolga több hónapnyi kutatás után visszatért. A király észrevette, hogy a szolga keze üres, ezért nagyon dühös lett. A szolga könnyes szemmel nézett a királyra, és remegő hangon így szólt: - Uram, megtettem, amit kértél. A föld egyik szélétől a másikig kutattam, hogy megtaláljam a legboldogabb embert a Földön, és végül meg is találtam. A király felállt és rákiáltott szolgájára: - Akkor miért nem hoztad el nekem mindenét? A szolga így felelt: - Uram, a legboldogabb embernek a Földön nem volt semmije.
Amikor ma hazaérsz, és belépsz a szobádba, ülj le és hunyd be a szemed néhány másodpercre. Amikor kinyitod, nézz körül. Mi mindened van! Mi az, ami a legközelebb áll a szívedhez? Mi az, amire valójában semmi szükséged nincsen? És mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életedet, ami a legfontosabb? És ki az, akitől kaptad?
Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia
Márk evangéliuma
Ha egy eseményről, amelyen nem vettél részt pontosan akarod tudni, hogy milyen volt, és mi is történt ott valójában, akkor hol keresed az igazságot? Átnézed a hírportálokat, hogy mit írnak, vagy a hozzászólásokból próbálod kitalálni, hogy mi történt? Esetleg az ismerőseid között keresel olyat, aki többet tud a dologról? Azt hiszem, ez visz legközelebb a valósághoz. Jézus életéről is úgy tudhatjuk meg a legtöbbet, ha olyan embertől hallunk róla, aki ott volt. Ezért érdemes elolvasni az evangéliumokat. Márkról ugyan nem tudjuk, hogy ott volt-e az eseményeknél, de az biztos, hogy mestere, Péter mindenütt jelen volt, amikor Jézus tanított és csodákat tett, és ott volt akkor is, amikor megfeszítették Krisztust, sőt a feltámadása után is találkozott vele.
Márk Pétertől sokszor hallhatta Jézus történetét és fordította szavait, hisz tolmácsként és munkatársként is mellette volt. Valószínűleg Péter élete vége felé az ő beleegyezésével, esetleg diktálására írta le Márk Jézus életének, halálának és feltámadásának történetét 64-65 tájékán.
Máté ugyan megelőzi az Újszövetségben, de mégis Márk a legelső leírt evangélium a négy közül. És ez a legrövidebb is. Éppen ezért bátran ajánlhatod azoknak a barátaidnak is elolvasásra, akik még nem ismerik a Bibliát és nem tudják, hol kezdjenek hozzá. Mert ebben a könyvben nem találnak nehezen érthető részeket, nemzetségtáblázatokat, azonban megtalálnak mindent, amit Isten Szolgájáról, Jézus Krisztusról tudniuk kell.
