Mózes második könyve 15,22-16,8
2025. március 17.
A Gyógyító

Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz. (2Mózes 15,25)
Slide1

Engedelmesség. Mit indít el bennünk ez a szó? Az engedelmesség segít eligazodni a világban, vagy az engedelmesség azt jelenti, hogy birka módjára követem az utasításokat? Izráel népében is e két érzés feszül. Az engedelmesség egyfelől segít eligazodni a világban, mert csak bízni kell abban az Istenben, aki kiszabadította a népet Egyiptomból, másfelől mégis céltalanul, étlen, szomjan bolyongunk a pusztában. Hogy lesz ez így? A népnek meg kell tanulni, hogy Isten nem hagyja magára a kiválasztottakat. Mindent pontosan akkor ad meg, amikor annak a rendelt ideje van.

Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód. (2Mózes 15,25c-26)


Mózes második könyve 15,22-16,8

22 Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 1Móz 16,7; 20,1; 25,18; 1Sám 15,7 23 Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. 24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? 25 Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. 26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód. Zsolt 103,3; 147,3 27 Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

1 Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 Az Úr azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Jn 6,31 5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. 6 Mózes és Áron ekkor azt mondta Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? 8 Mózes pedig ezt mondta: Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogyan ellene zúgolódtatok. Mert mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem az Úr ellen!

Amikor elolvassuk ezt a két fejezeten átívelő csodaleírást kicsit saját magunkkal is szembetalálkozhatunk. És tetszik, nem tetszik, a zúgolódó nép az, ami tükröt tart elénk. Hatalmas dolgokat vitt véghez rajtuk az Úr, de mindig van valami, ami újra és újra panaszkodásra készteti Őket. Ez pedig a bizonytalanság. Nem tudják, hogy mi lesz. Rendben van, hogy Isten megszabadított minket az Egyiptomiaktól, de hogyan tovább? Hol az ital, hol az étel? Hol a biztos talaj a lábunk alól? Jogos kérdések ezek Mózes és Áron irányába, de nem ők azok, akik erre a kérdésre választ tudnak adni. Mert egyedül Isten adhatja a megoldást. „Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód.” Sokszor vagyunk így mi is. Sürgetjük a dolgokat, és panaszkodunk miattuk. Mert elfelejtjük, hogy minden hiányunkra, minden sebünkre, minden nehézségünkre megoldást ad Isten. Ott akkor a pusztában a keserű vizet édessé változtatta, és így csillapíthatták szomjukat az elcsigázott utazók. Ez ígéret számunkra is. A mi sokszor keserűnek tűnő életünket is egy pillantás alatt édessé tudja változtatni. Viszont mi valamiben különbözünk Izráel népétől. Nekünk van egy Krisztusunk, aki azt mondja: „de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14). Soha többé meg nem szomjazik. Ha bizalommal Jézushoz megyünk, tőle kérünk segítséget a nehézségek idején, Ő meghallgat, és sokkal többet ad, mint amit kérünk. Merjünk bízni Isten végtelenül tökéletes tervében. NE akarjunk beleszólni, csak gondoljunk vissza, milyen nagy dolgokat cselekedett velünk eddig is. Ámen. Bozsoki-Sólyom Pál


Hallgasd meg Pintér Béla - Mikor még semmi nem létezett című dalát a háttérinfóknál!

Háttérinfó:
Erről a történetről, Mára vizének megédesítéséről készített Nicolas Poussin egy nagyon kifejező festményt. Érdekes megfigyelni, hogy milyen szépen megmutatkozik az érzések dinamikája a festményen. Vannak, akik kétségbeesettek és hátrahúzódnak, vagy kezeiket az égre emelik, de vannak, akik reménykednek, akik nem veszik le szemeiket a csodáról, és van Mózes, a kép központi alakja, aki teljes bizalommal, beleérinti a botot a forrásba. Az Isteni csodát azzal jelzi Poussin, hogy az éppen megédesülő víz fényesen sugárzik.
Érdekessége a képnek, hogy Mózes végre nem őszhajú, fehér nagyszakállú öregemberként van ábrázolva, hanem egy élete közepén lévő, de erős férfiként.