A Krónikák második könyve 20,20-37
2024. május 14.
A hit lépése

Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! (2Krónikák 20,20)
Slide1

Volt már, hogy nagyon féltél, imádkoztál, aztán mire ténylegesen helyzetbe kerültél, a probléma magától megoldódott?

Mire a júdaiak a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttesteit látták ott a földön; nem menekült meg senki sem. Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyi zsákmányt szereztek, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. (2Krónikák 20,24–25)


A Krónikák második könyve 20,20-37

20 Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! Ézs 7,9 21 Miután tanácskozott a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete! 1Krón 16,34; Zsolt 136; Józs 6 22 Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegység lakói között, és ezért vereséget szenvedtek. Bír 7,22; 1Sám 14,20 23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegység lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő. 24 Mire a júdaiak a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttesteit látták ott a földön; nem menekült meg senki sem. 25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyi zsákmányt szereztek, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. 26 A negyedik napon összegyülekeztek a Beráká-völgyben, hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Beráká-völgynek még ma is. 27 Azután Jósáfát vezetésével visszatért valamennyi júdai és jeruzsálemi. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az Úr: megszabadította őket ellenségeiktől. 28 Lantokkal, citerákkal és harsonákkal vonultak be Jeruzsálembe az Úr házához. 29 Az Istentől való rettegés fogta el valamennyi ország királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen. 30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől. 2Krón 15,15 31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. 32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Istenéhez. 34 Jósáfát egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Jéhúnak, Hanání fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe. 35 Azután társult Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez. 1Kir 22,52-54 36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették. 37 Elíézer azonban, a márésái Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet az Úr! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak eljutni Tarsísba.

Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr – így bátorította az Úr lelke Júda népét. Fegyverhez valóban nem kellett nyúlniuk, de azért mégsem tétlenül nézték végig Isten szabadítását, szotyit rágcsálva egy hegy tetején. Mit tettek hát? Jósáfát csapata félelem nélkül elfoglalta a helyét, aztán ünnepelve haladtak előre, mintha máris megnyerték volna a csatát. Közben a böhöm nagy hadsereg egyre közelebb ért. Ilyenkor a normális ember megijed, vagy legalábbis elkezd ész nélkül kaszabolni mindent, amit ér. Ezek meg konkrétan népünnepélyt tartottak a harcmezőn. Isten azt mondta, hogy ez a csata már eldőlt, és nekik semmit nem kell tenniük érte. És lám, mire odaértek a helyszínre, tényleg nem volt már kivel összecsapniuk. Egy belső viszály megoldotta helyettük az egészet. Volt már, hogy nagyon féltél, imádkoztál, aztán mire ténylegesen helyzetbe kerültél, a probléma magától megoldódott? És szeretnél sok ilyet tapasztalni? A rossz hír az, hogy ezekbe a szitukba bele kell állni. Viszont, ha a helyeden vagy és Istenbe kapaszkodva haladsz előre, akkor te is láthatsz ilyen csodákat, vagy ennél még nagyobbakat is. És miért is ne örülhetnél közben? Istennek bármikor hálát adhatsz, nem csak a végén – hiszen Ő jó, mindenkor. Olasz Tímea


Hallgasd meg a Jézus nevében című dalt a MABIM Dics előadásában a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.