A Krónikák második könyve 7,1-22
2024. április 26.
A kiválasztott hely

Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! (2Krónikák 7,16)
Slide1

Vannak napok, amikor egyáltalán nem az történik, amit vártam, s mikor elkezdem keresni a hibát, rádöbbenek: Istennel egyáltalán nem számoltam. Nem kértem ki a tanácsát, nem kértem a segítségét, csak tettem, amit bölcsnek gondoltam, majd elvártam, hogy Ő is tegye oda a maga részét.

Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. (2Krónikák 7,12–14)


A Krónikák második könyve 7,1-22

1 Amikor Salamon befejezte az imádságot, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot. 3Móz 9,23-24; 1Krón 21,26; Ez 43,5; 2Móz 40,34-35; 2Krón 5,13-14; 1Kir 8,54 2 A papok nem tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. 3 Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az Úr dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az Urat, mert jó, és örökké tart szeretete. 1Krón 16,34; Zsolt 118,1; 136,1-26 4 Azután a király és az egész nép áldozatot mutatott be az Úrnak. 5 Salamon király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel az Isten házát a király és az egész nép. 6 A papok pedig a helyükre álltak, a léviták is az Úr minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert örökké tart szeretete. Miközben ők előadták Dávid dicséretét, a papok velük szemben trombitáltak, és egész Izráel ott állt. 7 Fölszentelte Salamon az udvar középső részét, az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a békeáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje. 2Krón 4,1 8 Így ünnepelt akkor Salamon hét napig egész Izráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a Hamátba vezető úttól egészen Egyiptom patakjáig. 3Móz 23,34-43 9 A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az az ünnep is hét napig tartott. 2Móz 29,37; 5Móz 16,13; 2Krón 5,3 10 A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel. 11 Amikor elkészült Salamon az Úr templomával, a királyi palotával és mindazzal, aminek az elkészítését elhatározta Salamon az Úr házában és a maga palotájában, 1Krón 28,20 12 megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. 5Móz 12,5-6; 2Krón 6,12-42 13 Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, 14 de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. Jer 14,9; 2Krón 6,26-28.36-39 15 Bizony, a szemem nyitva lesz, és a fülemmel figyelni fogok az imádságra ezen a helyen! 2Krón 6,40 16 Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! 17 És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, 18 akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid, és ők uralkodnak majd Izráelben. 19 Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más isteneket tiszteltek, és azokat imádjátok, 20 akkor kigyomlálom őket a földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig elrettentő példává és gúny tárgyává teszem minden nép előtt. Jer 1,10 21 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva kérdezi: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal? Jer 22,8-9 22 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az Urat, őseik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.

Salamon király munkásai húsz éven keresztül dolgoztak Isten házán: építették, szépítették, hogy a lehető legmegfelelőbb legyen. Amikor elkészültek, hét napon át folyt az oltár felavatása, a szervezők rendesen kitettek magukért. A záróünnepség is igazán pazar volt mindennek a végén. A templom mégsem ettől vált templommá. Kellett hozzá még egy fontos lépés: hogy maga Isten tegye azt az imádat helyévé. Enélkül csak kő és textilhalmaz lett volna az épület: látványra szép, de lényegét tekintve haszontalan. Én időnként hajlamos vagyok kifelejteni Istent a bulijából. A magam részét szépen elvégzem, aztán nyugodt szívvel várom az áldást. És van, hogy jön is, mert az Úr kegyelmes és szerető. De vannak olyan napok is, amikor egyáltalán nem az történik, amit vártam. S mikor elkezdem keresni a hibát, rádöbbenek: Istennel egyáltalán nem számoltam. Nem kértem ki a tanácsát, nem kértem a segítségét. Én csak tettem, amit bölcsnek gondoltam, és elvártam, hogy Ő is tegye oda a maga részét. Számolj Istennel, amikor a terveidet készíted! Beszélgess Vele, amikor a feladataidat végzed! A mi mennyei Apukánk szereti, ha együtt, csapatként dolgozunk Vele, nem pedig szalagmunkában, egymásnak adva át a stafétát. Olasz Tímea


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.