De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. (Lukács 9,55-56a)
Mit jelent Jézust követni? Talán a legtöbbet feltett kérdés a keresztyén életünkben. Hiszen már ez az elnevezés is magában foglalja a legfontosabb tulajdonságát az életünknek: keresztyén, azaz Krisztust követő. A mai igeszakaszok különösen jellemzik, hogy milyen helyzetekkel kerülhet szembe Krisztus követője. Akkor is és ma is. De mégis hogyan mutatkozik meg a mindennapjainkban, hogy keresztyének vagyunk? Talán mondhatom, hogy néha a tanítványokon sem látszik...
Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. (Lukács 9,57-58)
Lukács evangéliuma 9,51-62
51 Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, 52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54 Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? 55 De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, 56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba. 57 Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. 58 Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59 Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! 60 Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! 4Móz 6,6-7 61 Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! 1Kir 19,20 62 Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.
Jézus elindul Jeruzsálembe. Jeruzsálem felé szegezte tekintetét. Úgy is mondhatnám, hogy üdvtörténeti fordulóponthoz érkezünk. Lukács a következő kifejezéssel indítja a részt: „közeledett felemeltetésének ideje” - olyan csodálatos, hogy nem elfogatásának, megkínzásának, szenvedésének, halálának idejét ír Lukács, hanem felemeltetést. Már itt, a munkálkodásának szinte kezdetén, a történet végére mutat. Arra a célra, ami felé tart Jézus egész 3 éves szolgálata.
Elindulnak, és Samária felé vezet az útjuk. Itt egy faluban nem fogadják be őket a több évszázados zsidó-samáriai ellentét miatt. Ekkor a tanítványok kicsit elvesztik a fejüket. Nagyon érdekes olvasni arról, hogy a tanítványok még mindig nem ismerik Jézust. Valahogy nem értik meg, hogy mit jelent Jézus szeretete, szelídsége, alázata. Amikor nem fogadják be őket azonnal, akkor a harag, az elkeseredettség és az önteltség szólal meg belőlük, hiszen így bizonytalanná válik, hogy hol tudnak megszállni éjszaka. Mintha ezeket mondanák: lehet, hogy tegnap nem tudtuk kiűzni a fiúból az ördögöt, de most olyan hitünk lett, mint Illésnek, és tűzesőt kérünk erre a városra, hogy elpusztuljon. Micsoda félreértés! Ha így gondolkodnak, azzal félreértik a maguk feladatát és Jézus küldetését is. Ezért Jézus figyelmezteti őket: „Nem tudjátok, milyen Lélek van bennetek…” Ezzel azt akarja mondani Jézus, hogy a tanítványokban nem Illés lelke van, ami, ha kell, embereket pusztít el, hanem a szeretet és a megmentés lelkével vannak felruházva. Ezért azzal egészíti ki a mondanivalóját, hogy még az Emberfia (azaz Jézus) sem azért jött, hogy az embereket elveszítse, hanem, hogy megmentse.
Tehát a mi feladatunk sem lehet más, csak a megmentés. Ennek pedig első lépése a követés. Jézus azt mondja: „A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Azaz rámutat, hogy aki Őt akarja követni, annak nincs itt a földön semmilyen biztonsága. Nincs hol megszállnunk, nincs befogadásunk. Ezzel jár a követés. A földön bizonytalanság, de a mennyben a legnagyobb bizonyosság van.
Tehát, ha követni akarom Jézust, akkor mindezeket el kell fogadnom: az én feladatom nem a büntetés, hanem a megmentés. Ha valóban Krisztus követője vagyok, akkor NEM Illés próféta lelkét kell lehívnom Samáriára, és mindenkire, aki nem vár tárt karokkal, hanem az Ő megmentésükért kell fáradoznom.
Bozsoki-Sólyom Pál
Hallgasd meg a Zámír Projekt - Szívünk kósza című dalát a háttérinfóknál!
Háttérinfó:
Egyes kéziratokban a tanítványok pontosítják a tűzeső fajtáját. Azt mondják, hogy olyat tüzet kérnek majd erre a samáriai falura, mint Illés. Melyik Illés történetre gondolnak? 1Kir 18,20-46-ban olvashatunk erről a történetről, amikor Aháb király összegyűjti Izráel népét és Baal 450 prófétáját a Karmel-hegyre. Illés felszólítja a népet, hogy döntsön végre az Úr és Baal istenség között. Arra gondol, hogy egy próba elé állítja a Baal papokat: mindkét fél mutasson be úgy égőáldozatot, hogy nem gyújthat tüzet. Amelyik isten tűzzel felel, az az igaz Isten. Baal prófétái reggeltől délig kiáltanak, sántikálnak oltáruk körül, sőt, vagdossák is magukat, de nem jön válasz. Ekkor Illés kigúnyolja őket, majd tizenkét kőből oltárt épít, vizes árkot ás köré, és háromszor is leönti az áldozatot vízzel. Imájára az Úr tüzet küld, amely mindent elemészt, még a vizet is. A nép pedig arcra borulva kiáltja: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”
