…hogy nektek is közösségetek legyen velünk … közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. (1János 1,3)
Amikor az evangéliumokat olvassuk, bekapcsolódunk Jézus és az apostolok baráti társaságába… Amikor imádkozunk nem csak úgy beszélünk magunkban, hanem egy misztikus beszélgetés résztvevőjévé válunk, ami a Szentháromság tagjai között folyik örök idők óta.
Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet... Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. (1János 1,2-3)
János első levele 1,1-4
1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Jn 1,1 2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Jn 1,14 3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
Már sok éve, hogy a Viskó című könyv megjelenése nagy port kavart, ugyanis a Szentháromságot merészen kiábrázolta, mint egy olyan emberi közösséget, ahol a regény főhősével az Atya tésztát gyúr a konyhában, a Fiú túrázni viszi, és megmutatja neki asztalos műhelyét, a Szentlélek pedig kertészkedik vele… Ez sokaknak túl meredek volt. Pedig Jézus azt mondja, hogy aki őt látta, az az Atyját is látta. Márpedig Jézus együtt túrázott, lakodalomba ment tanítványaival, asztalközösségben és kalandok közben születtek tanításai. E közösségi élményekből pattantak ki az evangéliumok, amiket most 2 ezer évvel később olvasva is szinte beszippantanak minket – ámulva élhetjük át ugyanazt, amit egykor a tátott szájú apostolok! Megtörtént a kapcsolódás! Sikerült közösségbe kerülni az evangélium szerzőjével és megtestesítőjével, Jézussal, aki a Szentlélek segítségével életre kelti ugyanazt a közösséget, amit egykor Jánosékkal megélt! És ez folytatódik! Egy hitoktató kollégám mutatta ragyogó szemmel egyik tanítványa rajzát, ami hitoktatóját, Jézust és őt magát ábrázolja – amint fogják egymás kezét! Így adódik tovább a szentháromságos közösség!
Minden igeolvasás előtt hívd a megelevenítő Szentlelket! És amikor imára készülsz, tudd, hogy vár rád az Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek is!
Zámbó András
Hallgasd meg: Boanergész: Az Ország
János első levele
Szeretsz a nagyszüleiddel vagy más idős emberekkel beszélgetni? Szívesen hallgatod a régi történeteket? Örömmel veszed a tanácsaikat, intelmeiket és gondolataikat? Az sem zavar, hogy időnként eltérnek a témától, majd újra visszatérnek hozzá?
János első levelét olvasva pontosan ugyanezt fogod érezni. Az idős János apostol „szeretteinek”, „fiacskáinak” akart írni, de úgy, mintha ott lennének vele, és csak beszélgetne velük. Nem szerkesztette meg előre a levelet, nem építette fel, hogy honnan hová szeretne eljutni. Azonban, amit a hitről és a szeretetről tudni kell, azt mind leírta benne. Igyekezett megismertetni az igazságot, hogy a tévtanítók ne tudják becsapni az övéit. Leírta, hogy Isten világosság és Isten szeretet. Aki ezt felismeri, azt ma sem tudják becsapni semmiféle hamis magyarázattal.
Úgy olvasd ezt a levelet, mintha neked írta volna a nagypapád, aki a legfontosabb útravalóval akart ellátni!