Jézus azt szeretné, ha tanítványai hasonlóan gondolkodnának és élnének, mint Ő, és megtanulnának felelősséget vállalni a körülöttük élőkért, azok szükségleteiért. És még valami nagyon fontos dolgot megtanít: mindaz, amit Isten kezébe teszünk, amit nem magunknak tartogatunk, hanem másoknak adunk, nem hiányunkká, hanem gazdagságunkká válik. Sőt, csak az lesz igazán a miénk, amit másoknak adtunk. Ez a történetbeli szituáció, ha csupán az emberi lehetőségekre tekintünk, valóban reménytelen. Ezt a tanítványok jól érzékeltetik, nem látják a kivezető utat, a megoldást. A csoda Jézus titka. A tanítványaitól azt kéri, hogy ültessék le a sokaságot. Amikor ez megtörtént, vette a kenyereket, miután hálát adott, kiosztotta azoknak, akik ott ültek. Hasonlóan a halakból is kaptak, amennyit akartak. Jézus szuverén Úrként rendelkezik – nemcsak az emberekkel, hanem az anyagi világ dolgaival is. Az Ő keze által történik a csoda. Imádságát tett követi, a hálaadást a kenyér szétosztása. Jézus kezében a kevés megsokasodik, jut mindenkinek, sőt még marad is bőven. A Lélek kenyerét hozza el ebbe a világba, de nem feledkezik meg testi szükségleteinkről sem. Egy vidéki parókián éltünk, nem voltunk gazdagok, de Isten és a gyülekezet szeretete vett körül bennünket, és boldogan éltünk kicsi gyermekeinkkel. Egy napon aztán nehéz helyzetbe kerültünk, elfogyott a pénzünk, nem volt tartalékunk, így nem tudtam, miből főzök aznap ebédet a családomnak. Mielőtt teljesen elkeseredtem volna, leültem és elmondtam Istennek, mi történt, és kértem, hogy segítsen. Még be sem fejeztem az imádságot, amikor megszólalt a csengő, a kapuban pedig egy kedves, sokszoknyás, nógrádi asszony állt, kezében egy hatalmas szatyorral. -Tisztelendő asszonyka, idén olyan sok spenót termett a kertben, hogy már nem győzöm a csirkéknek adni. Gondoltam, hátha szeretik. Tettem mellé egy tucat tojást is. - mondta. Biztos vagyok benne, hogy a világ legjobb, legtöbb Michelin - csillaggal rendelkező éttermében sem adnak olyan finom ételt, mint az a spenót volt tükörtojással azon a különös, nyári napon. Nem létezik fűszer, ami jobban megízesíti az ételt, mint a hála és a megajándékozottság érzése. Annak tudata, hogy Isten valóban gondoskodik mindig, minden időben. Úgy, ahogy azt mi elképzelni sem tudjuk, mégis pontosan úgy, ahogyan a leginkább szükségünk van rá. Életünk próbatételei mindennél jobban erősítik a hitünket, mert mindannyiszor megtapasztaljuk Isten jóra fordító munkáját. Amikor úgy érzed, nem látsz kiutat egy nehéz élethelyzetben, nem találsz megoldást egy kapcsolódásban, ne siess előre! Állj meg, hajtsd meg a fejed és kérd Isten segítségét. Meglátod, nem hagy magadra. Elkészíti és időben megadja azt, amire a leginkább szükséged van. Lehet, hogy nem úgy, ahogy vártad, hanem sokkal hatalmasabban. Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia