A Krónikák második könyve 5,1-14
2024. április 23.
A legjobb felhőfajta

Amikor befejezték mindazt a munkát, amelyet Salamon végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé. (2Krónikák 5,1)
Slide1

Szereted a jó partikat? Végre a templom építése befejeződött, ezért itt az ideje a megnyitó ceremóniának!

Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az URat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az ÚR házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az Isten házát. (2Krónikák 5,13–14)


A Krónikák második könyve 5,1-14

1 Amikor befejezték mindazt a munkát, amelyet Salamon végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé. 1Krón 18,11; 29,1-8 2 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. 1Krón 15,25-29 3 Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen. 4 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát, 5 és fölvitték a ládát meg a kijelentés sátrát meg a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat. 1Krón 16,39 6 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott állt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem megszámlálni, de még csak megbecsülni sem lehetett azokat. 7 Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. 8 A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. 9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. 10 Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Mózes adott át a Hóreben, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból. 5Móz 10,5; Zsid 9,4 11 Amikor a papok kijöttek a szentélyből – az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül –, 1Krón 15,12 12 fölsorakozott az oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt, fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. 1Krón 25 13 A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, 1Krón 16,34; Ezsd 3,11; Zsolt 136 14 úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.

Képzeld el, hogy ott állsz a templom előtt és zenészek sokasága egyszerre szólaltat meg lantokat, cintányérokat és hárfákat, miközben 120 pap trombitál és az emberek dicséretet énekelnek Istennek! Ez egy felettébb örömteli ünnepség volt, amin az emberek kifejezték hálájukat és imádatukat Isten felé a templom befejezése alkalmából. Ahogy imádták Istent zenével, az Ő jelenléte és dicsősége egy felhő formájában megjelent és csodásan betöltötte a templomot. Párszor olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten jelenléte felhőként jelent meg, például akkor is, amikor Mózes Izráel népét kivezette Egyiptom földjéről, és nappal egy felhőoszlopot követtek, míg éjjel egy tűzoszlopot. Mi tudjuk, hogy Isten mindenhol jelen van – nincs fizikai korlátokhoz kötve, hiszen nem kell egy testben jelen lennie egyszerre egy helyen, mint nekünk. Viszont van, amikor Isten jelenléte több, mint a „normális”. Isten jelenléte annyira túláradó volt, hogy a papok nem is tudták véghezvinni a munkájukat - ami főleg abból állt, hogy az állatokat előkészítették az áldozatra. Isten elégedett volt a templommal és Salamon művével egyaránt. A legfontosabb dolog Isten jelenléte volt, és nem pedig maga az istentisztelet. Néha, mikor elmegyünk templomba, lehet panaszkodunk, hogy nem volt jó az alkalom, a dicsőítés, vagy, hogy éppen nem találtuk szimpatikusnak azt a személyt, aki prédikált, de az is lehet, hogy a terem hőmérsékletével volt problémánk… Lehet sokszor annyira elterelik az ilyesmik a figyelmünket, hogy el is felejtjük, mi az igazi oka, hogy egyáltalán ott vagyunk. Természetesen, a templom nem az egyedüli hely, ahol Isten jelenlétét érezhetjük. Hogyan tudunk közelebb kerülni Istenhez és jobb kapcsolatba kerülni vele? A jó hír az, hogy Ő mindig vár ránk! James Wheeler-Mezei


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.