Mózes első könyve 2,4b-25
2026. január 5.
A magányos tömeg

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. (1Mózes 2,18)
Slide1

Miért mondja Isten már a paradicsomban is, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”? Ha voltál már úgy, hogy egy tele szobában is magányosnak érezted magad, ez az ige neked szól. Gyere, nézzük meg együtt, hogyan gondolkodik Isten a kapcsolatainkról. Igen, a tieidről is!

Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. (1Mózes 2,22-23)


Mózes első könyve 2,4b-25

4 Ez az ég és a föld teremtésének története. 5 még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. 6 Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. 7 Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. 1Móz 3,19; Jób 10,8-9; 33,4; Zsolt 104,29; Préd 3,20; Ézs 2,22; 1Kor 15,45-47 8 Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. 9 Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. 1Móz 3,22; Jel 2,7; 22,2.14 10 Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt. 11 Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. 12 Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 13 A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét. 14 A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Dán 10,4 15 Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. Ez 28,13 16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. 1Móz 3,3.11.17; Róm 6,23 18 Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Préd 4,10 19 Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. Préd 3,20 20 Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. 21 Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22 Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. 1Kor 11,8; 1Tim 2,13 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24 Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Mt 19,5; Mk 10,7-8; 1Kor 6,16; Ef 5,31 25 Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.

Az Édenkert leírásának története nagyon személyes, mert rámutat, hogy Isten nem futószalagon készíti az embert, hanem saját kezével megformálja, saját Lelkét leheli belé, kertet ültet neki, majd egy ponton kimondja: „nem jó az embernek egyedül lenni”. Vagyis a magány nem a modern ember betegsége, hanem valami, amit Isten már a teremtéskor nagyon komolyan vett. Bár, ahogyan a társadalmunkra nézünk, azt az önellentmondást fedezhetjük fel, hogy az ember látszólag egy nagy tömegben él nap, mint nap, de ha rátekintünk az egyénre, akkor látjuk, hogy a szívük mélyén sokan milyen magányosak. Találóan fogalmaz David Riesman, mikor azt mondja, hogy a világ, ahol élünk egy magányos tömeg. Ahogyan a világ egyre jobban távolodik el Istentől, annál magányosabb lesz. Ezt pedig az Úr tudja, hiszen Ő Maga mondja ki, hogy a magányos ember élete nincs rendben. Az itt olvasható „hozzáillő segítőtárs” kifejezés szó szerint azt jelenti: „hozzáillő ellentétes”. Olyasmi, mint egy kirakós két darabja: pont azért passzolnak, mert nem ugyanolyanok, hanem a másiknak a tökéletes ellentéte. Isten úgy teremtett meg minket, hogy szükségünk legyen olyan emberekre, akik kiegészítenek: másképp gondolkodnak, másban jók, ugyanarra a helyzetre másként reagálnak. Néha persze éppen ez teszi nehézzé a kapcsolatainkat, de hosszú távon pont ez segíthet növekedni. Fontos kiemelni, hogy ez az ige nem csak a párkapcsolatról szól. Nem csak férfi és nő kapcsolatáról, hanem ember és ember kapcsolatáról. Isten nem magányos hívő életre teremtett, hanem kapcsolatra: Vele és egymással. Barátok, család, gyülekezet, mind-mind olyan kapcsolatok, ahol ajándék lehetsz valakinek az életében, és valaki ajándék lehet számodra. És ha most éppen nem is érzed, Jézusban sosem vagy teljesen egyedül: Ő az, aki előbb választott téged, mint ahogy te bárkit is „választani” tudnál. Nézz szét magad körül, bárhol is vagy. Ki az, akit gyakran látsz egyedül? Imádkozz érte, majd tegyél egy konkrét lépést felé! Írj rá, szólítsd meg, hívd meg egy beszélgetésre! Így egymáshoz, saját magunkhoz és Krisztushoz kerülhetünk egy lépéssel közelebb. Bozsoki-Sólyom Pál


Hallgasd meg a People Need People című dalt a Maddy & Tae együttestől a háttérinfóknál!

Háttérinfó
A Genezis első fejezetében a teremtést „nagy totálban” látjuk, a második fejezetben viszont közelről, személyesen. A „segítőtárs” (héberül: ‘ézer kenegdó) nem alárendelt szolgát jelent, hanem erős, mellérendelt társat, aki „passzol” a másikhoz. Az „egy testté” válás a bibliai gondolkodásban szövetséget, mély, hűséges egységet jelent – nemcsak érzelmet, hanem felelősséget is egymásért.