Józsué könyve 8,1-17
2026. július 24.
A második esélyek Istene

Azután ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét. (Józsué 8,1)
Slide1

A bukásod nem feltétlenül a történeted vége. Istennél lehet újrakezdeni. Ő a második esélyek Istene: nem mond le rólad a hibáid után sem. Bármekkorát esel is, ne engedd, hogy ez távol tartson attól, aki képes megszabadítani a hibáidtól! Maradj az Úr mellett, kérj Tőle bátorságot újra próbálni, és jobban figyelni Rá!

Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a város mögött. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük. Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az Úr kezetekbe adja azt. És ha bevettétek a várost, gyújtsátok föl! Az Úr szava szerint cselekedjetek! (Józsué 8,3-8)


Józsué könyve 8,1-17

1 Azután ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét. Józs 1,9 2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a város mögött! Józs 6,21; 5Móz 20,13-18 3 Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. 4 Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a város mögött. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! 5 Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük. 6 Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. Józs 7,5 7 Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az Úr kezetekbe adja azt. 8 És ha bevettétek a várost, gyújtsátok föl! Az Úr szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek! 9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát. 10 Korán reggel fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép élén Aj ellen. 11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra úgy, hogy egy völgy volt köztük és Aj között. 12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra. 13 Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a lesből támadókat pedig a várostól nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte. 14 Amikor látta ezt Aj királya, a város férfiai korán reggel nagy hirtelen kivonultak, hogy megütközzenek Izráellel. A király és egész népe arra a helyre ment, ahová várták: az Arábá-völgy szélére; nem tudta ugyanis, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra. 15 Józsué és egész Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé. 16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözőbe vegyék őket. És miközben Józsuét üldözték, elszakadtak a várostól. 17 Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne eredt volna Izráel nyomába. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt.

Aj városánál Izráel egyszer már elbukott. Biztos, hogy volt bennük félelem, szégyen, csalódás. Talán sokan azt gondolták: „Elintéztük magunkat egy életre.” Isten azonban azzal kezdi a következő fejezetet, hogy ezt mondja Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj!” Majd újra elküldi őket ugyanoda. Mert Isten nem csak az első próbálkozások Istene. Ő a második esélyeké is. Van, amikor nem egy új kihívás jelenti az igazán nagy próbatételt, hanem az, ahol egyszer már kudarcot vallottál. Nekifutni ugyanannak a vizsgának másodszor, harmadszor is akár. Újra megbízni abban, aki csúnyán rászedett. Újra imádkozni, miután bedőltek a reményeid. Újra felállni egy bukás után. Visszamenni oda, ahol egyszer láttak már megszégyenülni... Izráel másodszorra már nem önbizalomból ment harcba, hanem Isten vezetésére figyelve. És ez volt a megoldás kulcsa. Nemcsak a sikerek jelzik azt, hogy Isten jelen van az életedben, hogy szeret téged, hanem a kudarcok is. Ha az Úr egy ponton nem enged tovább, az nem azt jelenti, hogy eltaszított magától: pont, hogy közelebb akar húzni magához. Azt szeretné, ha Őreá támaszkodnál, Neki engedelmeskednél, az Ő szabályai szerint haladnál. Tanulj meg élni a második esélyekkel – nem rettegve, nem gyomorgörccsel, hanem hittel, bizakodva, az Atya kegyelmébe kapaszkodva! Olasz Tímea


Azt mondják, a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ha úgy érzed, szükséged van a második (vagy sokadik) esélyre Istennél, tudnod kell, hogy mit gondol Isten rólad!

Hallgasd meg az Elhiszem című éneket, talán valamit segít ebben!
Józsué könyve
Mi jut eszedbe, ha a honfoglalás szót hallod? Talán valami zene vagy színdarab, esetleg az ősmagyarok vagy netán egy játék? Bármi is legyen az első gondolatod, végül is eljutsz oda, hogy van valahol egy darab föld, amit el kell érni, meg kell küzdeni érte és végül boldogan élni rajta. A Bibliában Józsué könyve írja le a honfoglalás történetét.
Isten megígérte népének, hogy neki adja a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A nép hitte is, meg nem is. Ugyanis, amikor az Egyiptomból való szabadulás után odaértek a határokhoz, a tizenkét kémből csak kettő mondta, hogy be lehet oda jutni, el lehet foglalni azt az országot. A többiek megijedtek az ott lakó óriás emberektől. Nem is kellett nekik megküzdeni a helyiekkel, mert legközelebb csak negyvenévi vándorlás után értek oda az utódaik az Ígéret földjéhez. A honfoglalás idején Józsué volt a nép vezére és szépen apránként foglalták el és osztották fel törzsenként a területeket. Isten mindvégig velük volt és harcolt az ellenséggel. Józsué népe pedig változatos módon juthatott földjeihez. Volt rá példa, hogy csendben kellett kerülgetni a várost és az utolsó fordulónál maguktól omlottak le a falak. De az is előfordult, hogy az Úr nagy köveket hullatott a menekülő ellenség közé.
Izgalmas történetek várnak rád Józsué könyve olvasása közben, de a legfontosabb, amit megláthatsz, hogy Isten maga bátorította és segítette Józsuét, aki azt mondta az egész nép előtt, hogy „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok! … Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)