A Krónikák második könyve 18,28-19,11
2024. május 11.
A véletlenek Istene

Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. (2Krónikák 18,33)
Slide1

Aháb nem ismerte Isten útjait. Nem tudta, hogy az Urat nem lehet kicselezni. Mert lám, megtörtént az, aminek nulla volt az esélye…

Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, de te csak öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! (2Krónikák 18,29-30)


A Krónikák második könyve 18,28-19,11

1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja. 1Kir 21,20 3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent. 2Krón 17,3-6 4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz. 5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra, 6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem az Úrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok. 5Móz 1,16-17; Zsolt 82 7 Rettegjetek hát az Úrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 5Móz 10,17; 1Pt 1,17 8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére. 5Móz 17,8-9 9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 11 Az Úrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!

Ahábnak ugyan nem tetszett a próféta figyelmeztetése, mégis komolyan vette. Olyannyira, hogy meg is próbálta csellel kijátszani. Ő egyszerű katonának öltözött, Júda királyát meg arra bíztatta, hogy ő csak menjen a saját királyi ruhájában. A jólelkű Jósáfátnak pedig eszébe sem jutott, hogy ezzel a csellel élő céltáblává tette őt a drága sógor. Aháb nem ismerte Isten útjait. Nem tudta, hogy az Urat nem lehet kicselezni. Mert lám, megtörtént az, aminek nulla volt az esélye: egy ember csak úgy, találomra kirepített egy nyílvesszőt, és az „véletlenül” pont betalált arra a picike helyre, ahol védtelen volt a király. Jósáfátnak pedig elég volt csak Istenhez kiáltania, és a katonák eltévedtek a felé vezető útjukon. Szeretem Isten „véletlenjeit”. Gyakran elámulok azon, hogy mennyi mindennek kellett összedolgoznia ahhoz, hogy pont akkor, pont úgy történjenek az események, ahogy az a legmegfelelőbb volt. „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” – írja Pál a rómaiaknak (Róma 8,28). Egy másik fordításban így hangzik ugyanez: „minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik” (EFO) Ha szereted Istent, akkor neked sincs mitől félned. Egyszerűen csak kapaszkodj bele Pál szavaiba akkor is, amikor nem teljesen érted, mi történik körülötted. Egyszer majd kitisztul majd a kép, és akkor áldani fogod a véletlenek Istenét. Olasz Tímea


Hallgasd meg Hellinger Andris – Szerelmed nem fogy el című dalát a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.