Pál levele a filippiekhez 4,14-23
2024. július 25.
Az adakozás nem veszteség!


Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. (Filippi 4,19)
Slide1

Adakozáskor nem a magunkét osztjuk meg valaki mással. Tulajdonképpen az Úrét adjuk oda, hiszen minden az Övé. Valójában Ő az, aki nem sajnálja megosztani velünk mindenét.


Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. (Filippi 4,17-19)


Pál levele a filippiekhez 4,14-23

14 Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15 Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül, 2Kor 11,9 16 mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. ApCsel 17,1 17 Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18 Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. 2Móz 29,18 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. 20 A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen. 21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban! Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. 22 Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók. 23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!


Emlékszem, mikor gyermekek voltunk, alig vártuk, hogy valamelyik szülő hazajöjjön és megnézzük, mi van a táskájában. Jó esetben találtunk benne csokit vagy cukorkát. De ha a csokiból a szülők is kértek, csak szúrós tekintettel tudtunk törni belőle egy nagyon kicsit. Úgy sajnáltuk azt a kis darabot, amit oda kellet adjunk. Pedig az egészet kaptuk. Ajándék volt. Mégis olyan nehéznek tűnt lemondani csak egy kis részéről is. De volt olyan alkalom, mikor nagyobb darabot törtünk. Sőt, versenyeztünk, hogy ki tör belőle nagyobbat. Így akartuk bizonygatni egymásnak, hogy ki szereti jobban a szüleit. A filippibeliek tudtak adakozni, akkor is, mikor más nem, mert szerették az Istent. Adakozni az tud igazán, aki belátja, hogy sokat kapott. Aki nem megszerezte kemény munkával, kiérdemelte nagy tehetsége szerint, vagy elnyerte ádáz harcban. Csupán kapta és mindaddig, amíg kapcsolatban van az ajándékozóval, újra és újra kapni is fog. Mert mikor Pálnak szüksége volt, akkor az Úr adakozásra indította a filippibelieket. Mikor pedig nekik lesz szükségük, akkor másokat indít az ÚR, hogy rajtuk segítsenek. Nem lesznek szegényebbek, ha adnak, sőt javukra van. Isten ugyanis szeret adni, és örömét leli azokban, akik Hozzá hasonlóan adni tudnak. Lehetséges, hogy valakinek ma te kell, hogy adjál? Mekkora darabot törsz le az amúgy is „kapott csokidból”? Krivács Zoltán



Pál levele a filippiekhez

Pál apostolról tudjuk, hogy kész volt bárhová elmenni, ha az Úr küldte, hogy ott bizonyságot tegyen a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusról. Egyszer álmában egy macedón férfi jelent meg, aki kérte, hogy menjen el hozzájuk is (ApCsel 16). Így került Pál Európába, ahol az első gyülekezetet Filippiben alapította. Ott volt egy kicsiny csapat, élükön Lídiával, a bíborárus asszonnyal, akik megértették Pál beszédét, és Krisztust akarták követni. Ez a gyülekezet szépen fejlődött, és azon kevesek közé tartozott, akiktől Pál anyagi támogatást is elfogadott.
63 vége felé, amikor Pál a rómaiak börtönében volt, ajándékokkal látogatta meg őt a filippi gyülekezetből Epafoditosz, aki megérkezésekor megbetegedett. Gyógyulása után Pál visszaküldte Filippibe és küldött általa egy rövid levelet is. Azt gondolná az ember, hogy ez a levél arról szólt, hogy milyen rossz a fogságban. Azonban ez nem így van! Pál azt írta, hogy neki az élet Krisztus és a meghalás nyereség, és az örömről írt, hogy örül a látogatásnak, örül az adományoknak, örül Epafroditosz felgyógyulásának, örül a filippibeli gyülekezetnek, és az örömre biztatja őket is: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
Olvasd el ezt a négy fejezetet, és próbálj ma is, és mindenkor örülni!