Mózes első könyve 38,12–30
2024. február 12.
Az „igazságosztó”

„…parázna…” (1Mózes 38,15)
Slide1

A parázna szó hűtlenséget jelent. Nem csupán testi vonatkozása van, hanem lelki is. Ilyen esetben a hívő ember is lehet parázna, amennyiben más lesz fontosabb bálvánnyá szívében az Istennél.

Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot! Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda. (1Mózes 38,24–26)


Mózes első könyve 38,12–30

1 Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. 1Krón 2,3 2 Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek, Súának a leányát, felségül vette, és bement hozzá. 3 Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. 4 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. 5 Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. 6 Júda kiházasította fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7 De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr. 8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! 5Móz 25,5-6; Ruth 1,11.13; Mt 22,24 9 De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 De az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte. 11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott. 12 Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. 13 De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta magát, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énajim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de nem adták hozzá feleségül. 15 Júda meglátta, és parázna nőnek gondolta, mert eltakarta az arcát. 16 Letért hozzá az útfélre, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 3Móz 18,15; Bír 14,1; 15,1 17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! 18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle. 19 Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. 20 Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. 21 Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énajimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. 5Móz 23,18 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták, hogy nem volt arra parázna nő. 23 Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt. 24 Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! 5Móz 22,22 25 Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot! 26 Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda. 27 Amikor elérkezett Támár szülésének ideje, kitűnt, hogy ikrek vannak a méhében. 28 Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött világra először. Ruth 4,18; 1Krón 2,4; Mt 1,3 29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. Lk 3,33 30 Utána világra jött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.

Folytatva Támár történetét (azért ez is van olyan fordulatos, mint József története…) Támár parázna nőnek öltözött, és elcsábította apósát, Júdát, közben zálogot vett tőle, amivel bizonyítani tudta, kivel volt akkor éjjel. A parázna Támárt megölték volna ezért. A paráználkodó Júda ítélte volna el! És milyen döbbenet: Júda, Támár és ikreik szerepelnek Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában (Mt 1,3)!!! Vajon miért? Mert Jézus Krisztus a gonoszokat, a paráznákat, az erővel törekvőket is magához szeretheti megváltó irgalmával, akik többé nem maradhatnak olyanok, amilyenek voltak. Ennek ígérete is olvasható abban a gyönyörű üzenetben, amikor a szintén parázna Júda, aki először elítélné, megégettetné a szintén cseles, de igazából jogaiért harcoló Támárt, egyszer csak elismeri, hogy nem neki, hanem a menyének van igaza. Aki ezt ki tudja mondani, hogy a másiknak igaza van, velem szemben, annak az életében elkezdődött valami Jézus Krisztus munkájából. Persze Támár nem különb! Aki a jogaiért, az igazáért harcol, az még nem követendő: ami jogos, nem feltétlenül erkölcsös is; - főleg nem biztos, hogy hitben kedves az Úrnak! Ezek mind Jézus Krisztus kegyelmére szorulnak, akárcsak mi! Az Úrnak mindig igaza van, velünk szemben. Az igazsága pedig kegyelem! Kovács Tamás


Hallgasd meg a Hajnalcsillag Keresztyén Ifjúsági Együttes dalát: Igazságban, lélekben

Mózes első könyve
Akkor most kezdjük a legelején! Amikor a Bibliát a kezedbe veszed, szerintem te is ritkán lapozol az első oldalra. Gyakrabban olvassuk a zsoltárokat, az evangéliumokat és a leveleket, mint a történeti könyveket, mert általában nem úgy olvassuk ezt a könyvet, mint egy regényt, hogy elkezdjük az első lapon és befejezzük az utolsón. Pedig lehetne így is. Sőt szükséges is, hogy végigolvassuk a teljes Szentírást, hogy ne csak a „kedvenc” történeteinket ismerjük, hanem azokat is, amelyek nehezebben érthetők, vagy nem olyan könnyű olvasmányok. Szóval, most kezdjük az elején, amikor a kezdetek kezdetén, azaz „Kezdetben” Isten megteremtett mindent. Embert is teremtett és egy gyönyörű kertbe helyezte, ahol minden jó volt. De sajnos az első emberpár miatt nehéz idők jöttek minden utánuk született emberre, így ránk is.
Ha Mózes első könyvét olvasod, olyan ismerős neveket találhatsz benne, mint Kain és Ábel, akik Ádám és Éva gyermekei voltak; Noé, aki megmenekült az özönvíz elől; Ábrahám és Sára, akik nagyon sokat vártak Isten ígéretének beteljesülésére; Jákób és Ézsau, akik életében fontos szerepet töltött be egy tál étel, vagy József, aki megmentette családját az éhhaláltól. A történetek is bizonyára ismerősek lesznek. Azonban jönnek majd olyan oldalak, amelyeket nehéz lesz végigolvasni, mert rengeteg ismeretlen név és adat lesz benne. Kérlek, ne ugord át ezeket a fejezeteket sem! Olvasd figyelmesen és nagyon sok érdekességet fogsz találni! Például, hogy ki volt Nimród, vagy hány éves volt Matuzsálem?