Sokan kérdezik tőlem, hogy hogyan kell megtérni, és miből tudhatom meg, hogy igazán megtértem-e? A szívek hiteles vizsgálója az Úr egyedül, én nem mernék senkiről sem biztonsággal nyilatkozni, hogy újjászületett-e. De az lehetséges, sőt szükséges is, hogy megvizsgáljuk – divatos kifejezéssel „monitorozzuk” magunkat. Az én életemben a megtérés egyik szembetűnő jele volt, hogy elmúlt az egyes emberektől való viszolygásom. Másoktól féltem és tartottam – az is elmúlt! Éreztem, hogy sokkal türelmesebb és befogadóbb lettem mások iránt, elmaradt a vizsgálgatás és a kritikus szem. Mondjuk ki: elkezdtem szeretni az embereket, azokat is, akiket eddig nem. A számomra új és ismeretlen személyeket is ezzel a pozitív nyitottsággal, előítélet-mentességgel fogadtam. És még egy „meglepetés” ért mindeközben: Magamat is el tudtam fogadni végre! Nem ostoroztam magam, nem kritizáltam, de nem is mentegettem magamat, pedig hajdan nagymestere voltam a magyarázkodásnak, önmentegetésnek… Nyilván ez egy gyümölcse volt annak, hogy átéltem: az Atya elfogadott, nekem pedig már sem megfelelnem, sem versenyeznem, sem bizonyítanom nem kell Isten és az emberek előtt. Szabad lettem szeretni – mintha minden kivilágosodott volna! Te hogy tekintesz az emberekre? Mennyire félsz tőlük, versenyzel velük? Mennyire jó a társaságodban lenni? Zámbó András