A Krónikák második könyve 24,1-16
2024. július 29.
Csalóka látszat

Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. (2Krónikák 24,1)
Slide1

Felemelő ez a szakasz, hiszen úgy tűnik, hogy Jóás számára a templom felújítása túlmutat az épület állagának megóvásán. Energiát fektet a munkába, és még arany eszközöket is készíttet. De miért?

munka végzői dolgoztak, és kezük alatt jól haladt a javítás munkája. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették azt. (2Krónikák 24,13)


A Krónikák második könyve 24,1-16

1 Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. 4 Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. 5 Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. 6 Ezért a király hívatta Jójádát, a vezetőjüket, és megkérdezte tőle: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Úr szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 2Móz 30,12-16 7 Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az Úr házának volt szentelve. 2Krón 22,2-4 8 Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az Úr háza kapuja elé. 9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 10 Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. 11 Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy sok pénz van benne, odament a király kancellárja a főpap megbízottjával együtt, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. 12 Ezt azután átadta a király és Jójádá az Úr házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az Úr háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket az Úr házának felújítására. 13 A munkások hozzáláttak, és kezük alatt jól haladtak a felújítás munkálatai. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették. 14 Amikor a munkát befejezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat az Úr házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat az Úr házában állandóan, Jójádá egész életében. 2Krón 2,3 15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. 16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért.

Az elsődleges ok, amiért a király hozzányúl a templomhoz, hogy megadja Isten számára azt, ami Őt igazán megilleti. Hogy így fejezze ki imádatát. Jó lenne így gondolni, de később kiderül, hogy a szíve csak részben volt Istené. Nagyon becsületes, hogy elhatározza a templom felújítását, de Istennel egy szót sem beszél erről. Mivel nem ragaszkodik teljes szívvel Istenhez, ezért az épület esetében is inkább a megjelenés számít. Ő maga nem is hoz áldozatot: a királyi pénztárból nem költ a templomra, helyette a néptől szedi be a szükséges összeget. A látszat csalóka. Évtizedekig el lehet élni úgy, hogy csak fél szívvel vagy Istené. Nem kell vetíteni, hiszen Atyád pontosan látja a valós hozzáállásodat. Kegyelme arra is kiterjed, hogy ha most inkább megjátszod magad, akkor megállj, és csak az Ő kezét fogva menj tovább. Építhetsz gyönyörű templomot, ha Isten pont ott nem tud találkozni veled. Atyádnak nem a vakolat kell, hanem te magad! Nagy Tamás


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.