Nehémiás könyve 2,11-20
2025. szeptember 16.
Csapatmunka

Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és három napot eltöltöttem ott. elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem árultam el, miféle tettekre indította szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. (Nehémiás 2,11-12)
Slide1

Csapatban mindig hatékonyabb és gyorsabb dolgozni, sőt vannak olyan feladatok, amiket egyedül nem is tudnánk elvégezni.

Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és három napot eltöltöttem ott, elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem árultam el, miféle tettekre indította szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon kívül, amelyen lovagolni szoktam. Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. (Nehémiás 2,11-13)


Nehémiás könyve 2,11-20

11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és három napot eltöltöttem ott, 12 elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem árultam el, miféle tettekre indította szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon kívül, amelyen lovagolni szoktam. 13 Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. Neh 1,3; 2,3 14 Azután továbbmentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely ahhoz, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, 15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszafordultam, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. 16 Az elöljárók nem tudták, hová mentem és mit csináltam. Ugyanis sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többieknek, akiknek a munkákban majd részt kellett venniük, nem mondtam még semmit. 17 Ekkor azonban így szóltam hozzájuk: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Neh 1,3 18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakarattal volt hozzám, és hogy milyen szavakat intézett hozzám a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz. 19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni hivatalnok és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Miben mesterkedtek? Talán a király ellen akartok lázadni? 20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmiféle birtokrészre nincsen itt jogotok, emléketek sem marad Jeruzsálemben. Ezsd 4,3

Nagyon érdekes, hogy ebben a részben Nehémiás milyen részletesen írja le, hogy ki mindenki dolgozott a fal építésén és mit csinált. Egy ekkora munkát senki sem tudott volna egyedül elvégezni. És egyrészt Istennek fontos volt a védelem, vagyis a fal megépítése, de véleményem szerint sokkal fontosabb Neki a közösség. És a közösséget sokkal jobb és könnyebb megélni olyan tevékenység közben, amit közösen valami céllal végzünk. Egyfelé megyünk és ugyanazt a dolgot akarjuk elérni, ezért összefogunk. Ez egy nagyon erős összetartást, összetartozást hoz az embereknek. A mai világ nagyon sok mindent ígér Istennel szemben, és mindent megtesz azért, hogy minél nehezebb legyen Krisztust követnünk. Jézus mellett kitartani sokkal könnyebb közösségben. Olyan emberek társaságában és segítségével, akik szintén Jézust követik teljes szívükkel. Ezért annyira fontos a közösség. Együtt tudjuk azt a falat felépíteni, amiről a tegnapi áhítatban is olvastunk, ami a szívünket és a lelkünket védi a világtól és megtartja azt Krisztusnak. Sose becsüld alá a közösség megtartó erejét, a közös munka, a közös szolgálat előnyeit! Keleti Gábor


Hallgasd meg a Rend Collective – Build Your Kingdom Here című számát a háttérinfóknál!

Nehémiás könyve
Ezsdrás könyve Jeruzsálem újjáépítésének kezdeteit írja le, míg Nehémiás a városét. Ez a két könyv olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy nagyon sokáig egy könyvként szerepelt a Szentírásban, mint a Krónikák könyvének folytatása.
Nehémiás a babiloni fogságban igazán jó helyen volt, a király főpohárnokaként mindene megvolt. Ám, amikor hírt hallott Jeruzsálem állapotáról, elszomorodott. Ezt még a király is észrevette, és amikor megtudta bánatának okát, „szabadságot” adott neki, hogy elmenjen és helyreállítsa a várost. Nehémiás nagyon komolyan vette a feladatát: mindent felmért, alaposan átgondolt, megszervezett és a néppel közösen újraépítették a lerombolt falakat. Méghozzá úgy, hogy közben az ellenség nem hagyta őket. Először csak gúnyolódtak, majd támadtak, sőt csapdába akarták csalni Nehémiást, de ő soha nem emberekre hallgatott, hanem az Úrra, akit szolgált. Éppen ezért az istentiszteletet is helyreállította, nem csak a várost. Így a nép megértette Isten akaratát és bűnvallás után tudott felszabadultan ünnepelni is.
Igaz, hogy van egy csomó nemzetségtáblázat, meg hosszú névlista is ebben a könyvben, de még azokat is érdemes végigolvasni. Egyik kedves részem, amikor a könyv leírja, hogy Jeruzsálem falának építésénél kik dolgoztak egymás mellett. Gazdagok és szegények, vezetők, papok, léviták, kenőcskészítők, ötvösök és kereskedők, jeruzsálemiek és távolról jöttek, férfiak és nők. Így kellene ma is építenünk Isten országát, egymás mellett, egymást segítve!