János evangéliuma 19,1-16
2026. április 2.
Ecce Homo!

Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember! (János 19,4-5)
Slide1

Jézus hatalmától mindenki megrémül. Még a kor legnagyobb embereinek nyakára is rátekeredik a félelem kötele, és olyanokká válnak, mint a kikötözött kutyák. Kétségbeesésükben oda harapnak, ahová csak tudnak. Mire nem képes az ember akkor, ha fél!? A történetben egyetlen szereplő van, aki végig csendes, nyugodt. Jézus. Egész életében erre a pillanatra készült, ezt kérte el az Atyától imádságaiban újra és újra. Íme az ember… amilyennek Ádámnak is lennie kellett volna. Íme az ember, aki szabad akaratából választja az Atyja akaratát, aki tökéletesen bízik abban, hogy Atyja kezében van minden.

A páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. (János 19,14-16)


János evangéliuma 19,1-16

1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. 2 A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá; 3 odajárultak hozzá, és ezt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! – és arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. 5 Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember! 6 Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. 7 A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 3Móz 24,16 8 Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. 9 Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: Honnan való vagy te? De Jézus nem felelt neki. 10 Pilátus ekkor így szólt hozzá: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek? 11 Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne. 12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14 A páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! 15 Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! 16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

Jézus szenvedésének és megalázatatásának testi és lelki oldalát is elénk hozza János. Mindkettőben azt látom kimagasodni, hogy Jézus bizalma az Atya felé: megtörhetetlen. Ennek nem árt sem a korbács, sem a gúnyolás, sem a kereszt. Látszólag általános megjegyzésnek tűnik, hogy azt is közli az evangélista, hogy „a páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő.” Pedig egy mély jelentést hordoz magán ez a látszólag egyszerű mondat. A zsidó szokások szerint ilyenkor kellett kitakarítani minden kovászt a házakból, és ilyenkor készültek elő a páskabárány leöléséhez is. Milyen szép tervezettségre utal ez is. A zsidók még nem is sejtik, hogy ezen az ünnepen nemcsak a szokásos páskabárány leöléséhez készülődött a zsidóság, hanem az egyszeri és megismételhetetlen Páskabárány feláldozásához is előkészültek. Mindannyiunk bűnének bocsánatára. A töviskoronával, és a bíborszínű palásttal gúnyt űznek Jézus királyi címéből, majd az első kihallgatás és az azt követő megalázás után Pilátus kivezeti a zsidók elé a következő szavakkal: „Íme, az ember!” Keserédes szájízt hagy maga után ez a mondat, ha belegondolunk, hogy éppen ugyanezeket a szavakat olvassuk, mikor Sámuelnek Isten megmutatja Sault, hogy Őt tegye meg Izráel első királyává (1Sám 9,17). Most ez a mondat a világ egyedüli királya felett hangzik el. A második kihallgatás után azt látjuk, hogy még az elnyomó hatalom erőszakos uralkodójának is megindul a szíve Jézus nyugalmán, de Jézus vádlói nem tágítanak, sőt saját hitelveikkel szembefordulva így kiáltanak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” Tehát nem hajt térdet a Messiáskirály lábainál, hanem meghunyászkodik a világi hatalom, az erő, a tekintély előtt a saját önös érdekük, hatalomféltésük okán. De ezzel a mondattal nemcsak Jézust utasítják el, hanem Isten felettük gyakorolt királyságát is. Ezt teszi a félelem. Kifordít önmagunkból. Ezért hív Jézus szava ma is: Ne félj, csak higgy! Jézus önként adja oda az életét. Nem elveszik tőle, odaadja. Érted és értem. A számla kiegyenlítve. Nem kell többé hát félnünk! Bozsoki-Sólyom Pál


Nézd meg a BibliaProjekt kisfilmjét Jézus utolsó napjairól a háttérinfóknál!

Háttérinfó:
Munkácsy Mihály 19. századi, nemzetközileg is elismert híres festőművészünk 1896-ban megfestette az Ecce Homo! című képét, ahol bepillantást nyerhetünk, hogy Munkácsy hogyan látta maga előtt ezt a jelenetet. Nézd meg milyen testtartások, arckifejezések, érzések jelennek meg a vásznon! A tömegből kiket tudsz beazonosítani?