Lukács evangéliuma 22,39-46
2025. április 10.
Egy esély, hogy megmaradj az úton

Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! (Lukács 22,40)
Slide1

Tegnap láttuk, hogy nincs más esélyünk, hogy megmaradjunk a hitben, ha bizalmunkat egyedül Jézusba vetjük. De mit tegyünk? Mit tett Jézus?

Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Lukács 22,40-42)


Lukács evangéliuma 22,39-46

39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41 Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. 44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Zsid 5,7 45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. 46 Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

Jézus tudta, hogy ezért jött a földre, ezért lett emberré, hogy szenvedjen, hogy az életét adja váltságul sokakért; a tanítványaiért, a főpapokért, a családjáért, és azokért is, akik a halálát kívánták. És ebben a sokaságban mi is benne vagyunk. Mert „úgy szerette Isten a világot” (János 3,16), az egész világot, hogy az életét adta érte. Tudta, hogy nagyon kemény órák várnak rá, tudta, hogy kínok kínját kell átélnie, tudta, hogy elhordozhatatlan terheket kell a vállára vennie. Tudta, és talán éppen ezért gyötrődött itt a Gecsemáné kertben. Kísértésbe esett, hogy ha más utat választ, hogy kikerüli a szenvedést, könnyebb lett volna. De imádkozott, Isten jelenlétében kapott erőt, hogy elvégezze, amiért jött. Jézus így tett. Imádkozott. Erre kéri a tanítványait is: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (40. v.) Mert őket is megkísérti majd a gondolat, hogy hagyják el az utat, amire ráléptek, hogy látva Jézus halálát, feladják az Úr követését. De a tanítványok nem értik, mi történik velük. Nem értik, mennyire fontos lenne imádkozniuk. És elalszanak. Minket is megkörnyékez újra és újra, hogy éljünk úgy, mint mindenki más a világban, hogy felejtsük el Jézus hívását, tanítását. Mi már többet tudunk, mint akkor a tanítványok. Tudjuk, hogy Jézus győzött. Imádkozzatok hát, hogy kísértésbe ne essetek! Harmathy Ágota


Hallgasd meg Michael Card – The Pain and Persistence of Doubt című dalát a háttérinfóknál!

Lukács evangéliuma
Szereted az életrajzi regényeket? Szívesen olvasol színes, érdekes történeteket egy-egy híres személyről vagy eseményről? Örülsz, ha egy novellában verseket, énekeket is találsz? Ha igen, akkor a legjobb könyv van a kezedben! Ugyanis Lukács evangéliuma a legszebb stílusban írt, az apró részletekre is odafigyelő gondos leírása Jézus életének, időnként kiegészítve egy-egy énekkel, magasztalással.
Lukács, Pál apostol munkatársa és pogány származású orvos volt, aki nem találkozott ugyan Jézussal, de mindennek alaposan utánajárt, hogy pontosan, részletesen adhasson tovább mindent Teofilusnak, a feltehetően gazdag, nem zsidó keresztyénnek. Lukács számára fontos volt, hogy mindenki, a pogányok és az asszonyok is megérthessék az Ember Fia történetét, aki az egész világért halt meg a kereszten.
Más ez az evangélium, mint a másik három, mert Lukács egyszerűen fogalmazott, nem hivatkozott a régi ismeretekre, de pontosan megjelölte, hogy milyen esemény milyen történelmi időszakban történt. Az orvos szemével látta Jézus gyógyításait, és igyekezett megmutatni, hogy az Úr a pogányoknak is ad szabadulást. Nagyon sok olyan történetet is leírt, amelyet máshol nem találunk meg. Ha elkezded olvasni, lehet, hogy nem is akarsz majd megállni az egy-egy napra kijelölt szakasz végén. Az sem baj, ha végigolvasod a huszonnégy fejezetet, mint egy életrajzi regényt!