A Krónikák második könyve 21,1-20
2024. május 15.
Elment örömtelenül

Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba. (2Krónikák 21,20)
Slide1

Isten mellett maradni nem könnyű. Akkor sem, ha csupa hívő ember vesz körül. Ha ráadásul mindenki a saját útját járja, csak te akarsz hűséges maradni az Úrhoz, az iszonyat nehéz.

Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. De az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor. (2Krónikák 21,5–7)


A Krónikák második könyve 21,1-20

1 Azután Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Jórám lett a király. 2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehíél, Zekarjá, Azarjá, Míkáél és Sefatjá. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak. 3 Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, kincseket és erődített városokat Júdában. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 4 Amikor azonban Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult a hatalma, összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány izráeli vezető embert is. 5 Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 6 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. 7 De az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor. 8 Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 9 Ezért Jórám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. 10 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei Istenét, az Urat. 11 Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát. 12 Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, 13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt mindennap kijön a beled. 16 Majd fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. 17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 18 Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. 19 Így ment ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott tüzet a tiszteletére, ahogy ősei tiszteletére gyújtott. 2Krón 16,14 20 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba. 2Krón 24,25

Néha úgy tűnik, hogy az istentelen emberek jobban boldogulnak. Lám, Jórám is király lett, csak azért, mert ő volt az elsőszülött. Aztán sorra megszerzett mindent, amitől a boldogságát várta. Csakhogy egyszer megfordult a széljárás. Sokan elpártoltak mellőle. Jött Illés próféta, jól megijesztgette. Megtámadta az ellenség, elvitték a kincseit, a családját. Gyógyíthatatlan betegsége lett, szörnyű kínok között halt meg. És még csak a végtisztességet sem kapta meg népétől. Jórám nem élt boldogan, míg meg nem halt. Pedig egy olyan apa mellett nőtt fel, aki nagyon szerette az Urat, és számtalan ízben tapasztalta a szabadítását. Gyermekként talán még ő is istenfélő volt. Csak aztán lett egy felesége, aki nem ilyen családból érkezett. Az asszonyka szülei homlokegyenest szembementek Isten akaratával. Jórám pedig az új családja életmódját választotta. Isten mellett maradni nem könnyű. Akkor sem, ha csupa hívő ember vesz körül. Ha ráadásul mindenki a saját útját járja, csak te akarsz hűséges maradni az Úrhoz, az iszonyat nehéz. De a te döntésed, hogy kit követsz. Hogy eladod-e a lelkedet mások elismeréséért, anyagi hasznokért, vagy megharcolod a hit nemes harcát hűségesen. Keresd azok társaságát, akik segítenek neked az Úr mellett maradni! A legbölcsebb ember, Salamon mondta: „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.” (Péld 15,16) Olasz Tímea


Hallgasd meg Boros Emese – Nihil sine Deo számát a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.