Az Apostolok Cselekedetei 15,6-12
2024. június 10.
Éppen úgy, mint ők

… Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők. (ApCsel 15,11)
Slide1

Luther és a reformáció lényegi kérdése ez volt: hogyan lehet üdvözülni? Kell-e, lehet-e tenni valamit az üdvösség elnyeréséhez? Vannak-e olyanok, akiknek inkább jár, vagy olyanok, akik számára teljesen esélytelen az üdvösség?

A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők. (ApCsel 15,8-11)


Az Apostolok Cselekedetei 15,6-12

6 Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. 7 Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: Testvéreim, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. 8 A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, ahogyan nekünk, 9 és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. 10 Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? 11 Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők. 12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között.

A korai keresztyénség első nagy próbatétele az volt, hogyan tudnak a zsidók és a pogányok egymást elfogadva, örömben és békességben együtt élni. Az előzőekben olvashattuk, hogy a farizeusok elvárták a mózesi törvények szigorú betartását azoktól, akik pogányságukból váltak Krisztus-követőkké. Ezt az akadályt Péter a Lélektől vezetve az apostoli gyűlésen bölcsen oldotta fel, emlékeztette őket arra, a bűnből való szabadulás Isten kegyelmétől függ, és nem korlátozódik csak Izráelre. Péter volt az, akit Isten látomásban felszabadított arra, hogy a római Cornelius százados házában hirdethesse az örömhírt. Maga az Atya vezette az apostolt a pogányok közé, hogy ők is üdvözülhessenek. Ha pedig az Isten akarja, hogy ne csak a zsidók hallják az örömhírt, akkor ezt a zsidóknak sincs okuk megnehezíteni, vagy feltételekhez kötni. Isten akarata azóta is változatlan: Fia által üdvözíteni akar minden népet feltétel és különbség nélkül. Adjunk hálát azért, hogy Isten kegyelméből minden nép hallhatja az evangéliumot és üdvözülhet. Győrffy Eszter


Hallgasd meg a Golgota dicsőítő csapattól a Jelenlétedben című dalt a háttérinfóknál!

Mi az üdvösség?
A héber ószövetség az üdvösségre a jesuah szót használja, ami a tágas, tágassá tenni, megszabadítani, megmenteni tőből ered; a görög nyelvben a szódzó az előzőeket még a meggyógyít, megment, megőriz tartalmakkal bővítette.
Isten újra és újra megszabadítja népét a fogságból, a nyomorúságból, ezek közül a legfontosabb az Egyiptomból való kivonulás. A prófétáknál már a bűnből való szabaditás ígéretéről is írtak. Az igazi szabadulást majd a Messiás által adja meg népének, ebben Isten uralmának megerősödése és dicsőségének kiáradása lesz.
Az Újszövetségben az üdvösség inkább a szabadítás-szabadulás kifejezője, mint egy végidőbeli állapoté. Az evangélium íróinak meggyőződése, hogy a Názáreti Jézus az ószövetségi üdvösség beteljesedése. Ez már abban kifejeződik, ahogyan Simeon a csecsemő Jézust köszöntötte (Lk 2,29-32). Lukács Istenen kívül Jézust is kifejezetten Üdvözítőnek, Megváltónak (Szótér) nevezte (Lk 2,11). Ez az üdvösség elsősorban Izráelnek szól (ApCsel 13,23), de miután vonakodik elfogadni, a pogányok részesednek belőle, mert Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). Jézus a világ üdvözítője (Jn 4,42)
Isten az élet Uraként, hogy a bűnös ember a halálból az örök életbe vigye, ennek eredményeképpen az ember részesévé válik Isten dicsőségének (2,10). Jóllehet ez az élet még csak „reménybeli”, bizonyos értelemben mégis adva van, mert az üdvösség folyamatosan fakad abból az életből, mely Krisztus feltámadásával elkezdődött. Az ember kegyelemből kapja (ApCsel 15,11).