A 29. zsoltár erőteljesen, csodálatos módokon mutatja be az Úr hangját. Dávid arról ír, hogy az Úr hangja dörög a vizek felett, elsöpri a hatalmas cédrusokat, lángként villámlik és megrázza a pusztát. Olyan, mintha egy hatalmas vihar közeledne – villámlik, dörög az ég, a fák meghajolnak a szélben. Dávid azt szeretné, hogy lássuk: Isten hangja erősebb és hatalmasabb, mint a legnagyobb vihar, amit csak el tudunk képzelni. Néha a viharok ismerősnek tűnnek – nemcsak az időjárás viharai, hanem az élet viharai is. Lehet, hogy már átélted a beilleszkedés miatti nyomás, az iskolai stressz vagy a családi problémák viharát. Néha ezek a viharok elborítanak minket, és könnyen felmerül a kérdés: hol van Isten mindeközben? A 29. zsoltár arra emlékeztet minket, hogy Isten nem erőtlen. Az Ő hangja hatalmasabb, mint a vihar, és Ő irányít mindent. De az is csodálatos, hogy a zsoltár nem ér ott véget, hogy Isten megmutatja az erejét. A 11. versben ez áll: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” Ugyanaz az Isten, akinek a hangja megrengeti a természetet, békességet és erőt ad az életedbe. Amikor gyengének érzed magad, Isten felajánlja az Ő erejét. Amikor aggódsz, békességet ad neked. Nem kell egyedül szembenézned a viharokkal. Az az Isten, aki parancsol a mennydörgésnek és a villámoknak, ugyanaz, aki szeret téged, és át akar segíteni mindenen, amivel szembe kell nézned. Ez a zsoltár nemcsak Isten nagyságára, hanem közelségére is emlékeztet minket. Az Ő ereje nem félelmet kelt bennünk – éppen ellenkezőleg, megnyugtathat minket, hiszen ez az erő a mi oldalunkon áll. Beth James