Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5,6)
A Bethesda tavánál sokan tehetetlenül várták a csodás gyógyulást, többek között a 38 éve béna férfi. Mivel nem kísérte őt rokon vagy barát, aki segíthetett volna neki, hiába volt ott a gyógyulás forrásánál, nem ért vele semmit. Talán pont erre a magányra lett figyelmes Jézus, amikor megszólította ezt a beteget: Komolyan gyógyulni jött ide? Tényleg meg akar gyógyulni? Ezt a kérdést nem lehet megkerülni.
Ez az évtizedek óta magatehetetlen ember mintha nem is hitt volna a csodában, hogy ennyi idő alatt sikerül meggyógyulnia, mert a kellő pillanatban nem volt, aki a vízhez segítse. Hihetetlennek tűnik, hogy ez az ember ilyen sok esztendő alatt senkire sem számíthatott. Kevésbé valószínű, hogyha kért volna segítséget, akkor visszautasítják. Inkább az lehet a nyomorúságának az oka, hogy nem is akart meggyógyulni, mert félt az egészséges, teljes élettől. Ennek a beteg állapotnak előnyei is voltak: az ókori keleten a koldusok és fogyatékkal élők koldulással akár vagyonra tehettek szert. Aki meggyógyult, annak újra dolgoznia kellett. Komoly dilemma. A betegnek át kell gondolnia mit is akar! Rá kell, jöjjön, mire vágyik.
Bármi is volt a férfi valódi indoka, Jézus rátapintott a lényegre: van-e akaratereje végigcsinálni, amibe belekezdett? Ha valaha talált magának segítőt, aki idáig elhozta, akkor miért nem keres arra is, hogy a forráshoz vitesse magát?
Jézus kérdése: „akarsz-e”, ma nemcsak a bénának szól, hanem nekünk is. Mit akarunk? Az élet egyik legnehezebb vizsgája, hogy merünk-e felelősségteljes döntéseket hozni? Vagy csak a csodára várunk? Azt várjuk, hogy mások megoldják helyettünk a nehéz helyzeteket? Ha nem figyelnek fel ránk, akkor elhagyjuk magunkat és a helyzetet okoljuk?
Jézus most minket is szembesít azzal, hogy tényleg komolyan vesszük-e azt, amibe belekezdünk. Megtesszük-e azt, ami a feladatunk, a felelősségünk?
Imádkozzunk, hogy felismerjük a határainkat. Lássuk meg, hogy meddig terjed a felelős-ségünk! Mi az, ami az akaratunktól függ, és azt tegyük meg! Alázattal fogadjuk el, amiben Istennek kell cselekednie!