Péter első levele 2,18-25
2024. április 8.
Ez olyan igazságtalan!

Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. (1Péter 2,19)
Slide1

Minden kegyelem! Átéljük ezt, mikor átmegyünk egy vizsgán „kegyelemkettessel”, vagy mikor valami nagyon jól sikerül, pedig nem rajtunk múlt. De mi van akkor, ha megbukunk azon a vizsgán, hol van a kegyelem a szenvedésben?

Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. (1Péter 2,21–23)


Péter első levele 2,18-25

18 Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Ef 6,5; Kol 3,22 19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, Ézs 53,9 23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Ézs 53,7 24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Ézs 53,5 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. Ézs 53,6; Ez 34,5; Mt 9,36

Te hogy viseled az igazságtalanságot? Én – és valószínűleg mindenki más – elég nehezen. Abban különbözünk egymástól, ahogy az igazságtalanságra reagálunk. Van, aki eltűri és belül emészti magát, magában fortyog, de nem tesz semmit. Van, aki meg hangosan védi még a más igazát is. Van, aki a tehetetlenséget éli meg, és arra jut, hogy semminek nincs értelme; ha virul az igazságtalanság, akkor nem érdemes tisztességesen küzdeni. A rabszolgaság égbekiáltó igazságtalanság. Nem volna szabad az embert tárgyként, munkaeszközként kezelni, egy másik ember tulajdonaként. A rabszolgatartók nagyon gyakran kegyetlenek voltak szolgáikkal, kíméletlenül büntették őket a legkisebb hibáért is, vagy csak úgy, hogy tudják, hol a helyük. Ha így is, úgy is szenvedés jár a rabszolgának, akkor minek rendesen dolgozni, a kegyetlen rabszolgatartók javára lenni? Semmi értelme. Hol van hát a kegyelem a kegyetlenségben? Ott, hogy Krisztus is jelen van az ártatlan szenvedésben. Ha azért büntetnek meg, mert hibát követtünk el, ha mondjuk azért kapunk rossz jegyet, mert nem tanultunk, azért kér számon a főnök, mert nem végeztük el a feladatunkat, az nem ártatlan szenvedés, az nem nagy dicsőség. De ha mindent megtettél, amit lehet, és így is bántanak – talán azért, mert keresztyén vagy, az nem más, mint a Mester nyomában járni. Igazságtalanság miatt fortyogsz? Gondolj Jézus szenvedésére, kövesd Őt és tedd a dolgod! Harmathy Ágota


Nézd meg ezt a videót Olofsson Placid atyáról és a túlélés szabályairól a háttérinfóknál!

Péter első levele
Péter Jézus tanítványaként minden fontos dolognak részese volt: hallotta Mestere tanításait, látta és tapasztalta a csodákat, felismerte, hogy Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia. Szomorkodott, amikor Jézust elfogták és megfeszítették, de teljes öröme volt, amikor találkozhatott és beszélgethetett a feltámadott Úrral. Éppen ezért, ha van valaki, aki össze tudja foglalni a keresztyénség lényegét az ő, és ezt meg is tette első levelében, amelyet körlevélként küldött el a „szétszórtságban” élőknek 63-64 tájékán. Akkoriban ő az általa Babilonnak nevezett Rómában volt és ott vezette a helyi gyülekezetet.
A levelet nem saját maga írta, hanem társa, Szilvánusz jegyezte le. De nem a betűk formája, vagy a kifejezések szépsége a fontos, hanem az üzenet, amit Péter mindenkivel meg akart értetni, hogy a keresztyén embernek van reménysége és elhívatása, és nem mindegy hogyan viselkedik a környezetével és a gyülekezetével. Luther azt mondta erről a levélről: „Az apostol semmit nem felejtett el itt abból, amit egy keresztyénnek tudnia kell.” Kíváncsi vagy rá, hogy milyennek kell lenned Krisztus követőjeként? Akkor olvasd sorra mind az öt fejezetet és megtudod, hogy miként lehet még a szenvedésben is dicsőíteni Istent!