Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk? Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod! (Ézsaiás 63,15-17)
Ézsaiás próféta könyve 63,1-19
1 Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! Ézs 34,5-8; Ez 35,1-15 2 – Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? JSir 1,15; Jóel 4,13; Jel 14,20; 19,13.15 3 – A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját, eljött a megtorlás esztendeje. Ézs 34,8; 61,2; Jer 51,11.24 5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. Zsolt 98,1; Ézs 59,16 6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre. 7 Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket 5Móz 7,6; 14,2; Ézs 11,2-4 9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. 2Móz 33,14-15; 5Móz 4,37; 32,11-12; Ézs 46,3-4 10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcba szállt ellenük. 4Móz 20,10; Zsolt 78,21; 106,29; ApCsel 7,51; Ef 4,30 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? 2Móz 14,22; 4Móz 11,17; Neh 9,11; Zsolt 77,21; 78,13; 80,2; Zsid 13,20 12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak. Ézs 51,10-11 14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak. 5Móz 12,10; 25,19; Zsolt 143,10; Hag 2,5 15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk? 5Móz 26,15 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 5Móz 32,6; Ézs 1,2-4; 45,11; 64,7; Jn 8,41 17 Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod! Zsolt 80,15; 81,13; 90,13; Ézs 6,9-10; 19,25; Róm 1,24; 11,32 18 Kis időre elfoglalták szent néped birtokát, szentélyedet ellenségeink taposták. Zsolt 74,7; 79,1; Lk 21,24; Jel 11,2 19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! 5Móz 28,10; Dán 9,19
