Hányszor hallottad már azt, hogy törődj a magad dolgával? És ilyenkor mit éreztél, mit gondoltál? Pál itt elmondja, hol a határvonal a másik segítése és a magad dolgával törődés között. Látszólag ellentmondás, hogy segítsük egymást, ha valaki vétkezik, figyelmeztessük, de közben meg mindenki törődjön a maga dolgával. De a gyakorlatban nincs ellentmondás. A lényege ennek az, hogy mindannyian azért vagyunk felelősek Isten előtt, amit mi magunk teszünk, ahogyan mi viselkedünk. Elsősorban erről kell számot adnunk, ezen kell dolgoznunk! Ebbe beletartozik az is, hogy ha valakinek segítségre van szüksége, akkor amennyi tőlünk telik, annyira segítünk. Az is a segítség kategóriájába tartozik, hogy – mivel kívülről gyakran jobban látni a dolgokat, mint belülről –, ha valakin azt látjuk, hogy elbukik, vétkezik, akkor szólunk neki. De fontos, hogy sem megváltoztatni nem fogjuk tudni, sem helyette felelősséget vállalni Isten előtt a tetteiért. A mi feladatunk csak annyi, hogy szólunk, ha tudunk segítünk, és a saját fejlődésünkkel, a saját viselkedésünkkel, gondolkodásunkkal foglalkozunk. Tehát az Isten előtti felelősség az mindenkinek egyéni felelőssége, azt nem tudjuk senkitől sem átvállalni, és nem is feladatunk. Jó változást, jó megszentelődést, és nagyon jó és örömteli utazást kívánok Jézussal az élet tengerén! Keleti Gábor