Megesett már veled, hogy belekezdtél egy feladatba, de valami mindig kizökkentett belőle? És a végére talán annyira kicsúsztál az időből, hogy nem is tudtad befejezni? Vagy volt már, hogy kitűztél magad elé egy célt, pl. egy jó szokás bevezetését, vagy éppen egy rossz elhagyását? Hogy állsz most vele? Kitartóan dolgozol rajta, vagy talán már lankad a kezdeti lelkesedés, elhatározás? Ilyenek vagyunk mi emberek. A mi elhatározásaink sokszor gyengék. Főleg akkor, amikor arra törekszünk, hogy megváltozzunk. Hogy „jobb emberek” legyünk. Hányszor megfogadtam már én is, hogy türelmesebb, meggondoltabb, vagy éppen kitartóbb leszek, akár a hitéletem kapcsán is. Belebuktam párszor… De ezek között az elbukások között szól hozzánk ma Isten bátorító igéje, amelyben Pál arról a meggyőződésről ír, hogy a Szentlélek kitartóbb, mint mi vagyunk és az Ő munkája bennünk folyamatos, nem lankad meg. Nem vagyunk készen, lesznek még kudarcaink. De mire Isten ítélőszéke elé kell állnunk, a „jó munka” befejeződik, teljesen kész lesz. Ez egy hatalmas bátorítás, és megnyugtatás a földi életre nézve. Ne várd el magadtól, hogy már most tökéletes légy, hiszen a jó munka még zajlik benned. De törekedj arra, hogy ne gátold a Szentlélek munkáját magadban, hanem ‒ amiben a filippi gyülekezet is példa előttünk, ‒ vállalj közösséget az evangéliummal nap mint nap, azaz csendesedj el Istennel rendszeresen, és kérj tőle útmutatást az életedre nézve! Így fog növekedni benned egyre inkább a szeretet és megértés mind Isten felé, mind pedig az emberek felé is. Imádkozom és kívánom, hogy így legyen ez a mai napodon is! Kovács Rebeka