A Krónikák második könyve 20,1-19
2024. május 13.
Győztes ima

Istenünk… tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk! (2Krónikák 20,12)
Slide1

A király ismerte Istent. Nem egyszer tapasztalta már, hogy amikor nem volt út se jobbra, se balra, akkor fölfelé még mindig volt egy lehetőség.

Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené! Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük. Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr! (2Krónikák 20,15–17)


A Krónikák második könyve 20,1-19

1 Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt. 2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Én-Gedíben vannak, 3 megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. 2Krón 15,12 4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az Úr segítségét kérjék. 5 Jósáfát pedig kiállt Júda és Jeruzsálem egész gyülekezete elé az Úr házánál, az új udvar előtt, 6 és ezt mondta: Uram, őseink Istene! Te vagy az Isten az égben, és te uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. 1Krón 29,12 7 Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak. 1Móz 12,7; Ézs 41,8 8 És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták: 9 Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség tör ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket! 2Krón 6,28-30 10 De látod, az ammóniak és móábiak, a Széír-hegység lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, 5Móz 2,4-5.9.19 11 ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és el akarnak űzni a birtokodról, amit nekünk adtál. 12 Istenünk, büntesd meg őket! Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk! Zsolt 121 13 Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt kicsiny gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. 14 Akkor kiáradt az Úr lelke a gyülekezet jelenlétében Jahazíélre, aki Zekarjá fia, az Benájá fia, az Jeíél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt, 2Krón 15,1 15 és megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói meg te, Jósáfát király! Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené! 2Móz 14,13-14 16 Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük. 17 Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr! 18 Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. 19 A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét.

Mindannyian kerülünk olykor szorult helyzetbe. Az ember ilyenkor lezsibbad, egy kicsit átadja magát a nyomorultság érzésének, majd elkezd megoldási stratégiákon kattogni. Üss vagy fuss! – erre van beállva az agyunk. Jósáfát gyorsan felfogta, hogy itt most semmilyen harcászati taktika nem fog működni. Viszont a király ismerte Istent. Nem egyszer tapasztalta már, hogy amikor nem volt út se jobbra, se balra, akkor fölfelé még mindig volt egy lehetőség. És látod, a nép szó nélkül mellé állt. Senki nem mondta, hogy ez butaság, ennek nincs értelme, hasztalan időtöltés, inkább cselekedni kellene, de jó gyorsan. Azt mondják, hogy zuhanó repülőgépen nemigen találni ateista embert… Figyeld meg Jósáfát imáját! Nem azt mondja, hogy „baj van, Uram, segíts!”. Először is kijelenti, hogy kicsoda Isten, milyennek ismerték meg Őt, mennyi mindent tett már ezért a népért korábban. Aztán emlékezteti az Urat az ígéreteire. Végül nem szépít, nem ködösít, egyenesen felvállalja, hogy bajban vannak, tehetetlenek, majd konkrétan elmondja, miben várják Isten segítségét. Ez a győztes ima receptje. Ha épp nyugi van, akkor gyűjts muníciót! Ismerd meg az Urat minél jobban! Tanuld meg az ígéreteit, amiket a Bibliában neked mond! És tanulj meg őszintén beszélni Istennel! Ha bajban vagy, és nem találsz megoldást, tedd azt, amit Jósáfát: keresd az Urat! Olasz Tímea


Nézd meg az Imával nyert csaták című filmet a háttérinfóknál!

Az imádság nem varázsige, ami egy csapásra az öledbe pottyantja, amit akarsz. Nem biztos, hogy azt kapod, amit vársz. De hogy győzelem lesz a vége, az tuti. Mert a seregek Urát szólítja meg, aki előszeretettel viszi győzelemre az övéit.
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.