Pál második levele Timóteushoz 2,14-26
2024. november 19.
Ha szelíd vagyok, gyenge vagyok?
De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék. (2Timóteus 2,24-26)
Pál második levele Timóteushoz 2,14-26
14 Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. 15 Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. 16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, 17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Himenaiosz és Filétosz, 18 akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét. 19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” 4Móz 16,5; Ézs 28,16 20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ézs 29,16; Róm 9,21 21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. 22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, Ézs 42,3 26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
Képzeljük el, hogy állsz reggel a buszmegállóban és egyszer csak melléd lép egy marslakó. Nem ijedsz meg, mert nagyon barátságos, kedves és egyáltalán nem ijesztő a kinézete. Odalép hozzád és megkérdezi: „Drága fiatal barátom, mi az a szelídség?” Na, mit válaszolnál neki? „A szelídség gyengeség? A szelídség, hogy mindig legyőznek? A szelídség, hogy erősebbek nálam? A szelídség határozatlanság? A szelídség, hogy csendes vagyok? Lehet szelíden vitázni? Lehet az, hogy szelíd vagyok, de nem vernek át mindig?” Hát nagyon jókat lehetne beszélgetni ezzel a kedves marslakóval!
Hadd mondjam, hogy én mit válaszolnék ennek az aranyos idegennek: szerintem a szelídség koordinált erő. Koordinált erő. Tehát megvan a magam ereje, erős vagyok, csak ezt nem minden esetben érvényesítem! Elég erős vagyok, hogy legyőzzek másokat, de elég erős vagyok, hogy ne győzzek le másokat! Képes vagyok akár a veszteséget is alázattal elviselni. Elég erős vagyok gyenge lenni. Aztán amikor kell, használom ezt az erőmet, de akkor sem erőszakkal. Használom az erőmet az Isten országa érdekében! Erről ír ma Pál apostol.
„Szelíden nevelni” azt jelenti, hogy beleállok a vitába, azt jelenti, hogy nem futok el, azt jelenti, hogy van egy igazság, amit én képviselek, beszélek Jézusról másoknak, de ezt nem úgy teszem, hogy erőszakos vagyok, nem úgy teszem, hogy le akarom erővel nyomni a másikat és nem is úgy teszem, hogy megalázom a másikat.
Ha így tudok beszélgetni ezzel a marslakóval, ő is közelebb kerülhet az Isten országához.
Ezt a fajta szelídséget Jézus egy életprogramként ajánlja az embernek, amikor ezt mondja: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29) Tehát Jézus szelídségéről és alázatáról kell nekünk is mintát vennünk, aki erős volt, határozott, de mégis hagyta magát legyőzni, elég erős volt áldozatot hozni. Akik Krisztust követik, őt ebben a szelídségben kell, hogy kövessék. Ha bemész az iskolába, egyetemre, munkahelyedre ez a szelídség lebegjen a szemed előtt, ezzel a szelíd, határozott jelenléttel beszélgess, adj, kérj, tegyél bizonyságot ma is.
Hát szelíd napot kívánok!
Boross Sámuel
Hallgasd meg az Areopágosztól az Elég című számot a háttérinfóknál!
Pál második levele Timóteushoz
Talán ismered azt a kifejezést, hogy búcsúlevél. Aki a halálára készül, az szokott levelet írni az itt maradottaknak, hogy tudasson velük még valami fontosat. De nemcsak olyanok írnak búcsúlevelet, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, hanem olyan emberek is, akik koruk vagy betegségük miatt nem biztosak abban, hogy találkoznak még az illetővel, akik számára fontos üzenetük van. A Timóteusnak írt második pásztori levelet tekinthetjük nyugodtan búcsúlevélnek, mert Pál ezt írta utolsóként.
Pál apostol utolsó pár évéről nagyon keveset tudunk, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nem beszél róla, bár Lukács, még ebben az időben is vele volt (4,11). Azonban feltételezhetjük, hogy az első, viszonylag könnyebb fogság után néhány évvel ismét börtönbe került Pál, ahol már nehezebb volt az élete, és nyilvánvaló volt, hogy távozásának ideje közel van. Ebben a helyzetben sürgeti „szeretett fiát”, Timóteust, hogy minél előbb menjen el hozzá, valószínűleg még volt sok minden, amit szeretett volna megbeszélni vele, vagy még tanítani akarta valamire. Pál nem lehetett biztos a találkozásban, ezért röviden, négy fejezetben leírt néhány lényeges dolgot. Buzdította Timóteust, hogy legyen hűséges, hirdesse az evangéliumot, kerülje a felesleges vitatkozásokat, kövesse mesterét a nehéz időkben is.
Mint ahogy minden búcsúlevél tartalma fontos és elgondolkodtató, így ezt a levelet is érdemes úgy olvasnod, hogy benne van mindaz, amit az élete végén járó apostolon keresztül Isten üzenni akar neked.
