Mózes második könyve 6,28-7,13
2025. február 27.
Harmadszor is

Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó? (2Mózes 6,30)
Slide1

Van olyan tulajdonságod, amivel nagyon nem vagy kibékülve? Nem vagy elég okos, magas, csinos, jóképű, ügyes? Hogy dolgozod ezt fel? Mit tudsz kezdeni vele? Beletörődsz? Alkalmazkodsz hozzá? Elfogadod magadat azzal együtt is olyannak, amilyen vagy? Esetleg folyamatosan panaszkodsz miatta? Kisebbségi érzéseket hordozol magadban? Egyébként is, mi lenne elég jó neked?

Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! (2Mózes 7,1-2)


Mózes második könyve 6,28-7,13

28 Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, 29 így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! 30 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?

1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. 2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, ApCsel 7,36 4 a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. 5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait. 6 Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik az Úr. 7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom éves volt, amikor beszéltek a fáraóval. 5Móz 31,2; 34,7; ApCsel 7,23.30 8 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 2Móz 4,2 9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! 10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. 11 Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: 12 mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. 13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr.

Figyeljük meg, hogy Mózes mit kezd hiányos szóbeliségével! Úgy tűnik, nem tudja elfogadni. Újra és újra felhozza gyenge beszédkészségét az Úrral való egyezkedésekben. Kezdetként 2Móz 4: 10-ben, majd 2Móz 6: 12-ben, harmadszor pedig a most előttünk lévő szakaszban, 2Móz 6: 30-ban. Mit tesz Isten ebben a helyzetben? Először felajánlja saját magát. Kell ennél több? Teremtő erejét kínálja segítségként, de Mózes azt mintha meg sem hallaná, inkább kiszállna az egész küldetésből: Küldj mást, akit küldeni tudsz! (2Móz 4: 13) Így jön képbe – talán B tervként? – a kiváló verbális képességekkel rendelkező testvér, Áron. Nagyon is logikus választás. Tökéletesen rátermett szóvivő. Ráadásul tesóként nem is kell bemutatni őket egymásnak, remélhető, hogy nagyszerűen tudnak majd együttműködni. Szóval minden klappol. Csakhogy később ez az Áron öntött aranyból borjúszobrot a népnek! Hogy az Úr helyett azt ünnepeljék, azt imádják, annak adjanak minden tiszteletet. Szerinted van értelme föltenni azt a kérdést, hogy vajon Áron nélkül is bálványimádásba torkollottak volna az események? Figyeld most magad is! Tudsz hálás lenni a testedért, tulajdonságaidért, képességeidért? El tudod fogadni, hogy nem véletlenül vagy éppen olyan, amilyen? Belátod, hogy önmagunk szeretete, ami az elfogadással kezdődik, többet ér, mint saját elképzeléseinket ráerőltetni Istenre? Kántor Tamás


Hallgasd meg az Új Forrás együttestől a Szabadító című számát a háttérinfóknál!

Mózes második könyve
Szeretsz kirándulni? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy jó elmenni új helyekre, és megismerkedni szép tájakkal, ízletes ételekkel. Utána jó hazamenni és az emlékeket elmesélni. De mi van akkor, ha ez a kirándulás elnyúlik egy kicsit? Egy-két nap még örömmel tölt el, de ha esetleg több hónapról vagy évről van szó, akkor lehet, hogy az már nem esik olyan jól.
Mózes második könyvében egy elég hosszúra nyúlt kirándulásról olvashatsz. Annyira hosszúról, hogy az elindulók nagyon nagy része meg sem érhette a megérkezés örömét. Ráadásul a táj sem volt a legkellemesebb ott a pusztában, és az étel is csak manna volt. Zúgolódtak is emiatt éppen eleget. A nép nem akart engedelmeskedni Istennek és nem akarta elhinni, hogy valóban megkapja az óriások által lakott, megígért földet. Ezért Isten negyven évig hagyta a pusztában vándorolni népét. Vezette őket és gondoskodott róluk, de nem engedte be őket az Ígéret földjére. Megmenekültek az egyiptomi szolgaságból a tíz csapás után, de engedetlenségük, feledékenységük sokszor sodorta bajba őket. Isten szövetséget kötött velük és adott nekik egy olyan törvényt, amely még ma is érvényes.
Mózes második könyvét az exodus, azaz a kivonulás könyveként is szoktuk emlegetni, mert ebből a történeti könyvből tudhatjuk meg, hogy Isten hogyan szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból. Ha szereted az izgalmas történeteket például, hogy miként lesz egy halálraítélt gyermekből Egyiptom tekintélyes embere, majd a zsidó nép vezére, vagy szívesen olvasol csodákról, hogy nem hamvad el az égő csipkebokor, vagy hogyan nyílik szét a nép előtt a tenger, esetleg érdekel, hogy hogyan épült meg a legelső templom, ami még sátor volt, akkor neked való olvasmány Mózes második könyve. Kezdj hozzá az olvasásához!