Mózes második könyve 4,1-17
2025. február 21.
Hidd már el!

Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. (2Mózes 4,15)
Slide1

Hidd már el! – mondjuk néha egymásnak, amikor sokadjára próbáljuk meggyőzni barátunkat, hogy sikerülni fog neki valami, és ha kell, ott leszünk vele, segíteni fogunk. Amikor Isten hív, bátorít valamire, és sokadik bíztatására sem hisszük el, akkor valami hasonló üzenet jöhet a mennyből: hidd már el!

Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat. (2Mózes 4,11-15)


Mózes második könyve 4,1-17

1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az Úr?! 2Móz 7,10 2 De az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. 2Móz 8,1.12-13; 14,16 3 Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. 4 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. 5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 Majd pedig ezt mondta neki az Úr: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. 7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. 8 Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. 9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon. 2Móz 7,19-21 10 Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! 12 Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! 13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! 14 Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. 15 Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. 16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. 2Móz 7,1-2 17 Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!

Úgy tűnik, mintha Isten türelmét is próbára lehetne tenni… Három csodálatos jel után Mózes még mindig bizonytalan. Ekkor Isten saját magát teszi hitelül személye mellé: „majd én segítségedre leszek a beszédben”. (12. v.) Ekkor elhangzik Mózes egyik legfurább mondata: „Kérlek Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (13. v.) Az Úr eltökéltségét mutatja, hogy még ekkor sem mond le Mózesről és a szabadítás tervéről, hanem testvérét, Áront, egy emberi segítséget ad mellé. Hidd el, hogy amire Isten hív, arra fel is készít és képessé is tesz! Ad majd – ha kell – emberi segítséget is, olyanokat, akiktől tudsz tanulni. De a legfontosabb, hogy ott lesz veled. Ő, Aki alkotott, és pontosan tudja, mire vagy képes. Ha tehát az Úr hívására vágsz bele egy szolgálatba, feladatba, bízz Benne, és ne kérd, hogy küldjön mást! Tar Zoltán


Hallgasd meg a Switchfoot zenekartól és Lauren Daigle-től az I Won’t Let You Go című dalt a háttérinfóknál!

Mózes második könyve
Szeretsz kirándulni? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy jó elmenni új helyekre, és megismerkedni szép tájakkal, ízletes ételekkel. Utána jó hazamenni és az emlékeket elmesélni. De mi van akkor, ha ez a kirándulás elnyúlik egy kicsit? Egy-két nap még örömmel tölt el, de ha esetleg több hónapról vagy évről van szó, akkor lehet, hogy az már nem esik olyan jól.
Mózes második könyvében egy elég hosszúra nyúlt kirándulásról olvashatsz. Annyira hosszúról, hogy az elindulók nagyon nagy része meg sem érhette a megérkezés örömét. Ráadásul a táj sem volt a legkellemesebb ott a pusztában, és az étel is csak manna volt. Zúgolódtak is emiatt éppen eleget. A nép nem akart engedelmeskedni Istennek és nem akarta elhinni, hogy valóban megkapja az óriások által lakott, megígért földet. Ezért Isten negyven évig hagyta a pusztában vándorolni népét. Vezette őket és gondoskodott róluk, de nem engedte be őket az Ígéret földjére. Megmenekültek az egyiptomi szolgaságból a tíz csapás után, de engedetlenségük, feledékenységük sokszor sodorta bajba őket. Isten szövetséget kötött velük és adott nekik egy olyan törvényt, amely még ma is érvényes.
Mózes második könyvét az exodus, azaz a kivonulás könyveként is szoktuk emlegetni, mert ebből a történeti könyvből tudhatjuk meg, hogy Isten hogyan szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból. Ha szereted az izgalmas történeteket például, hogy miként lesz egy halálraítélt gyermekből Egyiptom tekintélyes embere, majd a zsidó nép vezére, vagy szívesen olvasol csodákról, hogy nem hamvad el az égő csipkebokor, vagy hogyan nyílik szét a nép előtt a tenger, esetleg érdekel, hogy hogyan épült meg a legelső templom, ami még sátor volt, akkor neked való olvasmány Mózes második könyve. Kezdj hozzá az olvasásához!