Még az idegent is […] hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet… (2Krónikák 6,32–33a)
Belegondoltál, hogy Salamon király több ezer éve érted imádkozott, hogy te megismerhesd az Élő Istent?!
Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban, hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. (2Krónikák 6,32–33)
A Krónikák második levele 6,22-42
Amit ma olvastál, az az Ószövetség egyik legteljesebb imádsága, Salamon király templom felszentelési „beszéde” Izráel népe előtt. Megrendítő az, hogy Salamon mindenre és mindenkire gondolt, a hálaadás és a dicsőítés ugyanolyan fontos része volt a fohászának, mint a közbenjárás azokért, akik majd a templomba jönnek áldozni vagy imádkozni. Itt említi meg az idegen népeket is.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ókorban minden nép csak a maga istenét imádta, és a zsidóságon kívül senkit sem érdekelt az egy Élő Isten. Még ha ez is volt a jellemző, a Szentírásban több példa is akad arra, hogy pogányok bálványaik helyett az Urat választották. Salamon ősanyja, Ruth maga is moábita volt, aki elhagyta hazáját, népét, istenét Izráel Istenéért. Jézus a salamoni imádságra ad választ, azt teljesíti be, amikor például a római százados kérésére meggyógyítja annak a szolgáját (Mt 8,5–13). Hasonló ehhez, amikor Jézus engedett a sziroföníciai származású asszony könyörgésének és annak lányából kiűzte az ördögöt (Mk 7,24–30).
Ezekben az esetekben a pogányok keresték a kapcsolatot az Istennel, betöltve ezzel a réges-rég élt Salamon kívánságát, hogy az idegenek is megismerjék és féljék Izráel Istenét.
A feltámadott Jézus azonban már nem elégszik meg ennyivel, tanítványainak azt parancsolja, menjenek el a világba hirdetni az evangéliumot (Mt 28,19). Pál, Péter és apostoltársaik engedelmes szolgálatának is köszönhetjük, hogy mi most Krisztus követői lehetünk.
Salamon imádsága legyen számunkra biztató példa, hogy az imádságnak van ereje, tartós eredménye. Kérjük Isten Lelkét, hogy mi is ilyen alázattal és erővel tudjunk imádkozni azokért, akik még nem ismerik Istent!
Győrffy Eszter
Hallgasd meg Csiszér László előadásában a Nincs más Isten (Nálad lett borrá a víz) című dalt a háttérinfóknál!
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.
