Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által… (Efezus 1,5)
Nem kell félnem, mert Isten gyermeke vagyok.
Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. (Efezus 1,5-6)
Pál levele az efezusiakhoz 1,1-6
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek: ApCsel 18,18-21; 19,1 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
A kisbabák fejlődési szakaszában megvan az úgynevezett szeparációs szorongás időszaka. Ilyenkor a baba annyira kötődik az anyukához, hogy az mosdóba is alig tud elmenni, mert ahogy eltávolodik az anyuka, rögtön elkezd sírni a kicsi. Megérzi a távolságot és azon nyomban elkezd neki hiányozni az anyuka. A kisbabánál az anyuka hiányát más nem tudja pótolni. Hiába van ott az apuka, hiába adnak neki bármilyen játékot, hiába cigánykerekezik a nagypapa, a kigyermeknek akkor is az anyukája fog hiányozni, más nem tudja ezt pótolni.
Sokszor a saját életemen, de más emberek életén is azt látom, hogy ilyen szeparációs szorongásban élünk. Nyilván nem (mindig) az anyukánk hiányzik nekünk, hanem elszakadtunk Istentől és Isten hiányzik. Csak sajnos a felnőtt emberek, gimnazisták, egyetemisták nem olyan intelligensek, mint a kisbabák. Mi nagyon sokszor sok mással akarjuk betölteni az életünket.
Ám ma ne azzal foglalkozzunk, hogy mi hogyan kezeljük ezt a távolságot, nézzük meg, hogy Isten 1. hogyan reagál az ember szeparációs szorongására, 2. hogyan segít ezen a szeparációs szorongáson?
1. Hogyan reagál az ember szeparációs szorongására? Azt olvassuk, hogy „Előre el is határozta…” Tehát nem hagyja figyelmen kívül! Ő látja ezt a félelmet, látja ezt a szorongást, látja ezt a hiányt az ember életében, de nem ölbe tett kézzel nézi tovább, hanem megesik a szíve az emberen és elhatározza, hogy segíteni fog! Nem ment nyugdíjba az Isten, ma is ugyanúgy nézi az ember életét és segíteni akar neki!
2. Na és mi ez a segítség? Az, hogy fiává fogad minket! Isten dönt úgy, hogy a fiai lehetünk! Hát micsoda segítség ez! Nem elfordul, nem benne hagy minket, nem csak egy kicsit megtámogat, hanem örökbe fogad, hogy ő gondoskodjon rólunk ezután. Micsoda biztonság ez!
Akiknél kisbaba születik, sokan használnak babahordozó kendőt. Ez egy olyan eszköz, amivel a kisbabát fel lehet biztonságosan tenni a szülő mellkasára, hátára és úgy lehet vele sétálni. Amikor egy ilyen babát hordoznak, mindig figyelik kényelmes-e neki, jól érzi-e magát?
Isten is így hordoz, figyel ránk, hogy jól vagyunk-e?!
De mégis, hogy lehet az, hogy Isten ilyen nagy szeretettel és odafigyeléssel fordul hozzánk? Egyedül Jézus Krisztus által, ahogy arra figyelmeztet az apostol. Az elszakadásnak megvan a következménye, ám ezt Jézus Krisztus elhordozza, így Ő általa nézhet így ránk az Atya!
Gyermekeivé fogad minket az Isten, micsoda kitüntetés! Bármi ér minket a mai nap, ennek a nyugalmával, biztonságával és hálaadásával nézzünk szembe a kihívásokkal.
Ámen.
Boross Sámuel
Hallgasd meg a Zámír Projekt - Mikor gyermekeddé fogadtál című számát a háttérinfóknál!
Pál levele az efezusiakkoz
Ha valami fontosat akarnál elmondani az embereknek, hová mennél? Hol mondanád el? Talán föltennéd az internetre, vagy valamelyik tévében beszélnél róla. Amikor Pál apostol élt, nem volt ilyen lehetőség, de ő mégis felismerte, hogy hol van a legjobb hely a bizonyságtételre. A második missziói útján már járt Efézusban, de akkor még elég gyorsan továbbment onnan. Viszont a harmadik útján, közel három esztendőt töltött abban a városban, amit „kelet kapujának” is neveztek, hiszen itt futott össze több kereskedelmi út. Éppen ezért a viszonylag sok lakosú város még több látogatóval, kereskedővel egészült ki időről időre. Pál itt hirdette az evangéliumot, ami nem mindenkinek tetszett, így megismerhette a börtönt belülről is.
Amikor nem volt a városban, körlevelet írt az ottani és más közeli gyülekezeteknek, hogy tanítsa őket Krisztus és az egyház viszonyáról, és arról, hogy az egyház több, mint aminek az emberek látják. Beszélt az egyház egységéről és az új életről, valamint arról, hogy milyen a keresztyén házirend. De azt sem titkolta el, hogy a Krisztushoz tartozóknak érdemes fölfegyverezni magukat, mert bizony harcokra kell számítaniuk. Ezért jó, ha fölveszik az igazságszeretet övét, az üdvösség sisakját, a békesség saruját, vagy a hit pajzsát. A teljes fegyverzet nélkül esély sincs a győzelemre.
Keresd meg a hiányzó védelmi eszközöket Pál efezusiakhoz írott levelében!